Az ön eddigi, közismerten és szó szerint halált (például egészségügyi kiadások drasztikus nyirbálása, csökkenő jövedelem, amely lehetetlenné teszi az egészséges életmódot), és a mutatók szerint is iszonyatos pusztítást hozó kormányzati ciklusának talán egyetlen olyan lépése volt, amely a nemzeti érdeket elősegítette. Az, hogy aláírta a Déli Áramlat gázvezeték magyarországi szakaszáról szóló szerződést az oroszokkal.

A most ismét elkezdődött orosz–ukrán földgázvita, amelyben nemcsak önök, de a közvélemény is egyértelműen az átmenő vezetékeket megcsapoló ukránokat hibáztatja, akik mellesleg nem hajlandóak piaci árat fizetni a földgázért, és az országukon áthaladó földgázvezetéket zsarolásra használják, most váratlanul még inkább kidomborította e szerződés fontosságát.

Azon hazug neokon bírálatokra (a neokonok hazai, adófizetői pénzből eltartott válfaja éppen úgy hazudik, mint az SZDSZ, és azzal „véletlenül” azonos nézeteket vall), hogy én e hasábokon az orosz földgázszállítás kizárólagossága mellett törnék lándzsát, ismét megerősítem, e területen álláspontom az Európai Unió hivatalos álláspontjához hasonló, amely szerint – ezt Andris Pibalgs energiaügyi biztos kétszer jelentette ki a Magyar Nemzetnek – Brüsszel semmilyen módon nem nyilvánít véleményt és nem zavarja bármilyen alternatív megoldás a Nabucco földgázvezeték-projekt mellett, amelyet prioritásként kezel. Az én véleményem Brüsszelétől annyiban különbözik, hogy én aktívan ösztönöznék alternatív megoldásokat, ugyanis a „diverzifikálás” minden, ismétlem, minden formája nemzeti érdek. Tehát jöjjön bárhonnan, bármilyen forrásból földgáz (és kőolaj), legyen az orosz, algériai, norvég, katari, gáz halmazállapotú vagy cseppfolyós állapotban szállított.

De én „diverzifikációnak” tekintem azt is, ha Oroszországból nemcsak egy, hanem több vezetéken érkezik a földgáz.

Az ön álláspontja érzésem szerint szintén eltér az unióstól: a kezdetekben elkövetett kapitális hibák után – amiért az orrára is koppintottak – most koreográfiájában a Nabucco-vezetéknek tulajdonít elsőbbséget, míg tudatában van annak, hogy a Nabucco hamvába halt projekt, és valójában a Déli Áramlatot favorizálja. Szemben természetesen az európai földgázszállításba, és így a magyar földgázellátásba is beleszóló amerikai (valamint itteni neokon) állásponttal, amely – nyilván nekik semmi nem drága alapon, ha épp soros ellenségük gyengítéséről van szó – egyes földgázforrásokat (orosz, iráni) ki akar zárni.

Ezt a levelet persze nem azért írtam, hogy ismételjem a tényeket, hanem azért, hogy a magyar háztartásokat valóságosan fenyegető földgázhiány veszélye miatt arra ösztönözzem: minden erejével összpontosítson a Déli Áramlat Ukrajnát elkerülő vezetéke megépítésére már csak azért is, mert a tervezőasztalon heverő Nabucco vezetékből éppen „csak” a földgáz hiányzik, a komolyabb szakértők e földgázvezeték kivitelezésében szinte minden hitüket elveszítették.

Ha önnek a Nabucco-nagykövete mellett lenne bátorsága kinevezni egy Déli Áramlat-nagykövetet is, az meggyorsítaná az alternatív vezeték építését, már csak e tény szimbolikus értéke miatt is, hiszen az ön Nabucco-nagykövetének sincs gyakorlati, csupán jelképes jelentősége, aki a gyakorlatban nem igen tud többet tenni, mint hogy utazgat.

Ezen mindenki nyerne. Nyerne ön, hiszen, önt ismerve, Putyin volt orosz elnökkel nem a nemzet érdekeiért írta alá a szerződést, hanem önös érdekeiért, amelyeket a vezeték megvalósítása feltételezhetően elősegítene. Nyernének – és ez a lényeg – a magyar háztartások, mert földgázellátásuk biztonságát nem veszélyeztetné az egyébként roppant „demokratikus” és Nyugat-barát ukrán kormány (amely most tiporja szét a magyar nyelvű oktatást Kárpátalján) kiszámíthatatlan magatartása. De – noha önt ezt inkább ellentétes lépés megtételére hangolná – nyerne a Fidesz is, mert ha a mai ellenzéki párt megnyeri a 2010-es választásokat, majd egy idő után földgáz hiányában nem lenne meleg a lakásokban, nem lenne melegvíz és nem lehetne a babáknak tejet melegíteni, politikusait akár szó szerint is meglincselnék, hiszen akkor a média is erre hangolná az embereket.

Habár ennek lehetősége önt örömmel töltené el, ez egyszer azonban lépje át saját árnyékát, elégedjen meg a számos, bezsebelhető előnnyel, és ne vezesse önt az a beteges gyűlölet, amelyet nyilván az ön otthonának családi közege is fűt önben.


PEW Research Center, Eurobarometer, Gallup International

Hölgyeim és Uram!

Önök a világ legtekintélyesebb, globális közvélemény-kutatásokat végző intézményei közé tartoznak.

A közvélemény kutatása nyilván válságos helyzetekben a legfontosabb, és eredményei is ekkor érdeklik leginkább a „fogyasztókat”.

Bátorítom tehát önöket arra, hogy kérdezzék meg az önöktől megszokott alapossággal a földkerekség lakosságát, mi a véleményük a Gáza-övezet bombázásáról.

Kérdezzék meg, hogy kit tartanak hibásnak.

Kérdezzék meg, hogy kikkel rokonszenveznek.

Önök közül egyikük, az Eurobarometer, az Európai Bizottság felkérésére 2003-ban megkérdezte uniós országokban, hogy mely országokat tartanak a világbékét leginkább fenyegetőknek.

A listát Izrael vezette, utána következett az Egyesült Államok. Ezt a közvélemény-kutatásukat szokatlanul heves támadások érték, és azóta nem ismételték meg.

Ha egyszer a közvélemény-kutatók véleményét is meg lehet kérdezni, felteszem a kérdést itt az Eurobarometernek: ugye nem ijedtek meg a támadásoktól, és nem szállt inukba a bátorság?

Lehet, hogy az itt javasolt közvélemény-kutatás potenciálisan arra az igen veszélyes jelenségre hívja fel majd a figyelmet, hogy a politikai vezetők milyen mértékben elszakadtak választóiktól. Ezzel azonban önök csak gyógyítanak, mert fény derül arra, hogy valamilyen alapvető baj van a demokráciával, amely olyan érték, amelyben – ha jól értelmezem – önök is hisznek.


Hont András

Deutsch Tamás volt kampányfőnöke, 2002-ben a Fidesz erzsébetvárosi polgármesterjelöltje

Mielőtt belekezdtem volna önhöz írt levelembe, magam elé tettem azt a hármat, amelyekben korábban megemlítettem nevét. Egyiket Deutsch Tamásnak írtam, amelyben felróttam neki, hogy amikor 2006-ban Havas Henrik megkérdezte tőle, hogy „nem öklendezik-e a Magyar Nemzettől, a Hír Tv-től és a Demokratától?”, akkor kijelentette, „De igen, minden alkalommal”. Az elcsépelt közmondás szerint similis simili gaudet.

Ön is nagyon öklendezett e lapoktól, és még az Elek-féle Heti Válaszban támadta Tóth Gy. Lászlót, Bencsik Andrást és Bayer Zsoltot, ahol fő célpontja szerénységem volt. Majd a Népszabadságban támadta meg az itt, Petschnig Mária Zitához írt levelemet. Még fideszesként.

Azután végre Orbán Viktor bírálata miatt kirúgták önt a Fidesztől, és akkor előbújt önből valódi énje.

Még a Magyar Nemzet sajtószemléjében jelent meg, ahogyan a francia balliberális lap – remélem – nálunk már rosszul csengő nevű tudósítónője, Florence La Bruyere lapja 2006. október 7-i, budapesti keltezésű tudósítása hosszan idézte önt, ahogyan egykori pártvezetőjét, Orbán Viktort bírálta.

Tudja, korábban elég sokat gondolkodtam azon, hogy mi az alapvető tulajdonsága azoknak, akik, miközben a jobboldali politikai életben az adófizetők pénzéből élnek, ugyanúgy támadnak, mint az SZDSZ-es holdudvar? És ahányszor erre gondoltam, arra a következtetésre jutottam, hogy ezekről az emberekről ki szokott derülni vagy az, hogy korruptak, vagy az, hogy az SZDSZ-szel és az MSZP-vel mutyizásra kaphatóak, vagy mindkettő.

Erre mit kellett olvasnom önről a Magyar Hírlap online kiadásában 2008. december 12-i keltezéssel? Azt, hogy önt a szocialista vezetésű kerületben, a VII. kerületi Klauzál téren megajándékozták egy tetőtér kiutalásával. „A helyi fideszesek szerint azért, mert a szocialistákkal szavazott a privatizáció során.” Szintén e dátummal olvastam egy külön cikket is önről Jól keres Orbán szorgos bírálója főcímmel és A szocialistáknál talált menedéket a Fideszből kizárt Hont András alcímmel. A lap szerint ön a Terézvárosban „a legnagyobb titokban az önkormányzat és Verók István szocialista polgármester közigazgatási tanácsadója lett”. Majd ez olvasható:

„Munkája annyira titokzatos, hogy Hont nekünk sem árulta el, mi is az, amikor cáfolta egy másik értesülésünket, miszerint Erzsébetvárosban a szocialista Hunvald György polgármestert is ő látja el tanácsaival… A történész, joghallgató, elemző, közíró Hont VI. kerületi megbízása nemcsak titkos, de illúzióromboló is. A független elemző mítosza már rég odavan, hiszen az erzsébetvárosi fideszest azután zárták ki a pártból, hogy a 2006-os országgyűlési választások első fordulója után a Népszabadságban »lerántotta a leplet« Orbánról. A siker frenetikus volt, s Hont egy csapásra a Klubrádió, az ATV, a TV2, a 168 Óra, a Hírszerző egyik megmondóemberévé vált.”

Tudja, Hont, egyre büszkébb vagyok „jobboldali” bírálóimra. Egyre többről derül ki sejtésem: korruptak és mutyiznak a másik oldallal.

Látja, Hont, nincs is egyedül.

Tucatember ön, Hont.

Lovas István