Amilyen naiv vagyok, azt hittem, hogy a szlovákiai magyar politikusok ettől kezdve látványosan csak magyarul kezdenek beszélni a pozsonyi parlamentben, önt magyarul elítélve azért is, hogy utasítása értelmében a tankönyvkiadóik még a magyar nyelvű tankönyvekben sem tüntethetik fel a szlovákiai települések magyar elnevezését. Amilyen naiv vagyok, azt hittem, hogy a magyar kormány önök által „kócosnak” nevezett külügyminisztere, Göncz Kinga, egy volt drámaíró és volt államelnök lánya, azonnal berendeli az önök budapesti nagykövetét és megkéri, utazzon vissza hazájába és maradjon ott, ameddig ön bocsánatot nem kér tűrhetetlen, megalázó és egyben gyalázatos kijelentéséért. Amilyen naiv vagyok, azt hittem, hogy a jobboldali ellenzéki pártok a parlamentben ítélik el az ön kijelentését a legélesebb szavakkal. Olyan éles szavakkal, mint amilyennel naponta ítélik el Pekinget Tibetért és Darfúrért (igen, Szudán miatt is), vagy Moszkvát, amiért megvédte a dél-oszét kisebbségét a grúz agresszióval szemben. És menet közben azt a kérdést is felteszik, hogy a pozsonyi várban az öt és hat nyelven írt táblákon miért nincs magyar felirat akkor, amikor az ön bársonyszékének 10 százalékát a magyar kisebbség adójából tisztogatják.

Amilyen naiv vagyok, azt is hittem, tízmillió hazánk lánya és fia közül lesz egyetlen, aki például azt javasolja: vagy tízezren ruccanjunk át egy hét végén Pozsonyba, és vegye birtokába a jókedvű magyar szó Pozsony belvárosának utcáit. Hogy vidáman szóljunk oda a pincérlánynak: „Egy kávét, legyen szíves!”.

E levelet szeptember 21-én írom önnek. 10 nap után rájöttem, semmihez nem értek. Se a politikához, se a néplélektanhoz. Semmihez.

Úgyhogy maradok újságíró, mert azok amúgy is eltávolodtak a valóságtól.

Önnek pedig csak annyit: ha az európai, a szlovákiai és magyarországi csenden felbuzdulva a következő lépésben azt ajánlja a szlovák vendéglősöknek: táblára írják ki, „Belépés kutyáknak és magyaroknak tilos!”, akkor majd akkorát rúgunk Moszkván és Pekingen, hogy arról koldulnak.

Ezt azonban már realitásérzékem mondatja.


Molnári Sándor

rendkívüli és meghatalmazott nagykövet

Tirana, Albánia

Tisztelt Nagykövet Úr!

A Somogy megyei Böhönyéből egy nyugalmazott, de még aktív háziorvos nagyon kedves levelet írt nekem.

A jó doktor és családja montenegrói nyaralás idején átruccant Albániába, és elmentek Kruj városába is.

Meglepte őket egyébként az ottani rohamos fejlődés és az, hogy államadósságuk sincs. És az, hogy mekkora tisztelettel viseltetnek nemzeti hősük, Skander bég iránt. Erről tanúskodik, írja, a teljesen felújított kruji vár és az ott kialakított múzeum. A múzeumban ott van Hunyadi János kardjának másolata, amelyet a magyar kormány 2004-ben ajándékozott a múzeumnak, amin nincs mit csodálkoznia annak, olvasható a levélben, aki ismeri Skander bég és Hunyadi János múltját. A doktor úr azonban megdöbbent, amikor a várba vezető bazársor végén meglátta – mint ahogyan arról tanúskodik a leveléhez csatolt fotó – a márványtáblát. Azt az eredeti vasoszlopról lefeszítették és félredobták. A tábla azt hirdeti, hogy az az utca, ahol az albán népművészetben lehet gyönyörködni, Hunyadi János sétánynak hívják. Ugye, segít az utcatábla visszatételében?


Dr. Székely Tamás

egészségügyi miniszter

Tisztelt Miniszter Úr!

Egy amerikai lapban megjelent kis hírből kellett megtudnom, hogy az ön bukaresti kollégája megtiltotta az iskolákban az egészségtelen élelmiszerek árusítását. A tilalom alá esnek a chipsek, a cukorka, sütemények, a sósperec, a szalmakrumpli, a hamburger és a pizza is. Iskolai büfékben ezután csak gyümölcsöt és üveges vizet árulhatnak.

Ezzel román kollégája többet tett az Erdélyben élő magyar kisgyerekek egészségéért és várható életkorának növeléséért, mint az RMDSZ politikusainak nagy része az elmúlt másfél évtizedben.

Ön nyilván nem tudja, de egy pragmatikusan gondolkodó, észak-kelet magyarországi kisvárosi iskolaigazgató az iskolai automatába a környékbeli almatermelőktől vett, gyönyörű almát tetetett. A kísérletet hatalmas siker koronázta.

Ami azt bizonyítja, egyszerű hazugság, hogy a gyerekek automatikusan a multik hizlaló, egészségtelen szemete után nyúlnak, ha választhatnak.

Adjon nekik ön is esélyt.

Hacsak nincs elkötelezve a multiknak.


Jurij Luzskov

Moszkva főpolgármestere, Oroszország

Tisztelt Főpolgármester Úr!

Először is szívből gratulálok önnek azon óriási munkához, amelynek során a szovjet kommunizmus visszataszító, szürke központjából a nemzet robbanásszerűen fejlődő gazdagságát és örömét tökéletesen kifejező vibráló metropoliszt varázsolt.

Hitetlenül bámultam talán egy évvel ezelőtt egyik barátom mobilján a metrón felvett nevetgélő, boldog arcokat. Hogy mi van Budapesten a metrón, az SZDSZ-es Demszky 18 éve után, azt ne is nézze meg.

Rendes ember – ha nem akar rosszat másnak, valamint magának szégyenérzetet okozni – ma nem hív vendéget Budapestre. Azok, akik nálunk önöket a szovjet rendszer egyenes ágú örököseinek akarják feltüntetni, éppen úgy elhazudják, hogy ön mélyen vallásos, II. Alekszej pátriárka barátja, és hogy az ortodox egyháztól díjat is kapott, valamint azt, hogy konzervatív, hagyományszerető ember.

Viszont nem tudom, hogy hallott-e ön Gaál Gergelyről? Ő a magyar Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség alelnöke, és nemrégiben a Fidelitasszal együtt tüntetett az orosz nagykövetség előtt, amikor önök katonai választ adtak arra, hogy Szaakasvili grúziai elnök augusztus 7-én éjnek idején lőni kezdte az alvó dél-oszét Chinvalit. Gaál úr e tüntetésén „reményét fejezte ki, hogy a nagy kultúrával és sok évszázados keresztény múlttal rendelkező Oroszország nem a hruscsovi, hanem a szolzsenyicini utat választja”.

Gaál úr nagyon nagy ember, akitől, ha én a színe elé kerülhetnék, kapásból azt kérdezném, hogy a budapesti szlovák nagykövetség előtt azért nem rendez tüntetést Ján Mikolaj szlovák oktatási miniszternek a szlovákiai magyarság nyelvének tilalmát támogató kijelentése ellen? Mert a magyarok nem fájnak az amerikai neokonizált (most a számra ütöttem) kormánynak?

Mint a vezető nyugati lapokból értesültem, ön azonnal eleget tett Medvegyev elnök azon rendeletének, hogy Szolzsenyicin emlékét meg kell örökíteni. Ön úgy döntött, hogy az elegáns moszkvai Nagy Kommunista utcát átkereszteli Szolzsenyicin utcára. Kommunistáik emiatt két okból is őrjöngnek. Egyrészt azért, mert szerintük törvény van arra, hogy egy bizonyos időnek el kell telnie a névadó halála után, másrészt pedig attól tartanak, hogy ön a bolsevik időből fennmaradt többi utcanevet is átkereszteli.

De ön eleget tett Gaál Gergely kérésének. Igaz, nem a szolzsenyicini út, hanem a szolzsenyicini utca választásával. Ilyenek a belső forrásból jövő örömre és sikerre hiába váró magyar ellenzék járulékos örömei, főpolgármester úr.


Hugo Rafael Chávez Frías

A Venezuelai Bolivár Köztársaság elnöke

Tisztelt Elnök Úr!

Mivel Ön nem olvassa minden héten a Demokratát, és így talán kihagyta azt a múlt heti levelemet is, amelyből megtudta volna, hogy a Népszabadság azt állította, „fetisizálom” önt, noha korábban önhöz írt levelemben tényeket ismertettem, most szeretném önt „fetisizálni”.

Pontosabban „fetisizáltatni”, mert a FigyelőNet-nek Joseph Stiglitz amerikai Nobel-díjas közgazdász a múlt héten ezt mondta: „Tudom, hogy a következő szavaim miatt sokan elítélnek, de szerintem Venezuelában, Bolíviában, Malajziában a kormányok jó cél, az országaikban termelt vagyon igazságos elosztása érdekében politizálnak. A népbe invesztálnak, a tömegek élet- és tudati színvonalát emelik, ergo: a jövőt építik.”

Milyen jó, hogy Stiglitz ezt nem a Demokrata szerzőjeként írta le, mert helyi „neokonjaink” értelmezésében azonnal hurrábolseviknak kiáltanák ki, aki Putyinhoz van bekötve.

(Befejezés a jövő héten)


Laborc Sándor

a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője, Budapest

VI. rész

Tisztelt Uram!

A múlt héten sajnálkoztam, hogy helyhiány miatt egy héttel csúszik az önhöz írt levelem következő folytatása. Most viszont ugyanezt örömmel üzenem önnek, mert hét nap múlva talán többet tudunk az állítólag az ön megfigyelésére is irányuló akció hátteréről. Ha van ideje, legyen szíves értesítse a washingtoni szlovák nagykövetet is, hogy a neki mostanra tervezett levél szintén csúszik. Mondja meg, hogy örülni fog neki. Hogy a csúszásnak vagy a levélnek, azt meglátja.

Lovas István