British Council

London/Budapest

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Központi honlapukon kiváló intézményük céljáról és irányáról ezt írják: „Célunk, hogy kapcsolatokat építsünk ki az Egyesült Királyság és más országok között valamennyi résztvevő hasznára, és hogy az egész világon még nagyobbra értékeljék a brit kreatív gondolkodást és teljesítményt”.

Budapesti honlapukon pedig ezt írják magukról: „Az embereket a tanulási lehetőségekkel és kreatív gondolatokkal kötjük össze az Egyesült Királyságból azért, hogy világszerte tartós kapcsolatokat építsünk ki”.

Ezt igazi brit szellemben teszik, ami valóban sokat segít az angol nyelv és kultúra megszerettetésében. De azért – mint mindenben – vannak még hibáik, amelyeket érdemes kijavítani.

Ilyen hiba angol nyelvleckéjük azon részében is van, amelynek írott szövegében a Kontinentális országok („Landlocked countries”) címszó alatt ezt olvashatjuk:

„Mi a közös ezen öt országban? Magyarország, Botswana, Kazahsztán és Liechtenstein. Ez kissé nehezebben válaszolható meg, de természetesen már elolvasták ennek a cikknek a címét. Igen, mindegyikük kontinentális ország. Más szóval az első öt országgal szemben, amelyeknek partjai alkotják határaikat, a második öt országnak egyáltalában nincs partvonala. Ha ön magyar vagy paraguayi és a tengerpartra akar menni, akkor valaki másnak az országán keresztül kell mennie.”

Ha honlapjukon ugyanennek a résznek a hanganyagára kattintunk, ezt halljuk: „Mi a közös ezen öt országban? Szlovákia, Botswana, Kazahsztán és Liechtenstein…Ha ön szlovák vagy paraguayi…”

A valóságban, noha mindkettő tenger nélküli, Magyarország és Szlovákia nem szinonimák, hanem két külön álló ország. Két külön álló fővárossal. Ugyan mindkettő a Duna partján fekszik, mindkettőt vár uralja, és mindkettő polgármesterének neve „D” betűvel kezdődik (Demszky és Durkovsky), de a hasonlóság itt alighanem véget ér. Demszky úr szabad demokrata, Andrej Durkovsky konzervatív, kereszténydemokrata. Ennek megfelelően az előbbi országnak a 18 éve balliberális vezetés alatt álló málladozó, koszos, hajléktalanokkal teli, élhetetlen levegőjű Budapest a fővárosa, a másik a csinosan tatarozott, egyre inkább makulátlan külsejű Pozsony.

Noha az előbbi – Budapest – 1990 után a térség központjának indult, ma már attól Prága két tejút távolságra került és legújabban már Pozsonyban is drágábbak lettek az ingatlanok a budapestieknél. A két ország közötti egyik további, igen jelentős különbség annak miniszterelnökében keresendő.

Míg a szélsőjobboldallal kormányzó baloldali szlovák miniszterelnök vezetése alatt az ország gazdasága a legutóbbi negyedévben 14,5 százalékkal nőtt, Gyurcsány Ferenc nemzetvezetőnek (saját kifejezése) ennél mintegy tizennégyszer kevesebbre futotta.

Míg Fico szlovák miniszterelnök úr koalíciójának pártja Budapestet akarja tankjaival szétrombolni, Gyurcsány úr a saját országát rombolja szét, a rá jellemző rendkívüli tehetséggel.

De azért mindkét ország valóban kontinentális.

Jobboldali politológusok

I. rész

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország a politológusok igazi paradicsoma. Lehet, hogy ismereteim korlátozottsága mondatja velem ezt, de nem tudok még egy olyan országról, ahol ennyire gyakran és ilyen kiemelt helyen lennének kíváncsiak a politológusok véleményére.

Arról pedig talán nem érdemes vitát kezdeményezni, hogy „jobboldali” vagy „balliberális” politológusok léteznek-e.

Nálunk még mézeskalácsból is van jobboldali, balliberális vagy baloldali. Valószínű egyébként, hogy a középső kategóriában lévőkről hiányzik a tükör, olyannyira rémisztő képet mutatna. Gondolok itt Dessewffy, Lakner, Somogyi Zoltán és a hozzájuk hasonló többi kollégáikra.

Önök között igen sok a sugárzóan okos ember, akik érdekfeszítőbbnél érdekfeszítőbb cikkeket írnak és lebilincselően magyarázzák meg azt, hogy mi miért történt, vagy megkísérelnek a jövőbe tekinteni.

Kitűnő szemmel, mélyrehatóan elemzik a kormányfő, a kormánya és annak tagjai hibáit. Nem is szólva kiemelkedő cikkeikre, mint például Zárug Péter Farkasé legutóbb a Magyar Nemzetben.

De sajnos van egy láthatatlan fal, amelyet mintha semmiképp nem akarnának áttörni, noha Magyarország sorsa attól is függ, hogy önök elkezdenek-e megkísérelni eddigi önmagukon túllépve talán a legfontosabb témát elemezni.

Mivel Brüsszelben nem látom a magyar televíziós adásokat és rendszeresen csak a Demokratát meg a Magyar Nemzetet olvasom, nem tudom, hogy véleményem megállja-e a helyét, de mintha legmesszebb egyetlen mondat erejéig Fricz Tamás ment el, aki karácsony után néhány nappal a HírTV-ben azt mondta, hogy a Fidesznek most már nemcsak a kormánnyal, hanem a civil társadalommal is kellene foglalkoznia.

Ez talán a minimális követelmény.

Mégpedig abban az irányban, hogy meghúzzák a vészharangot, mert önöknek is pontosan kell látniuk azt a fenyegető veszélyt, amit érzésem szerint sokan látnak.

A Fidesz menetirányáról van szó. Vajon merre visz ez az út? Vajon egy esetleges következő jobboldali kormány mit tesz, ha a Fidesz megnyeri a választásokat, amelynek a dolgok mai állása szerint nyilván igen nagy az esélye.

Az is lehet persze, hogy önök e kérdéssel azért nem kívánnak foglalkozni, mert nem érzik azt az óriási veszélyt, amelyet én érzek a jelenlegi útból extrapolálva. Meglehet, ismét egyedül állva.

Azt viszont nagyon remélem, hogy 2010 végére is egyedül maradok e véleményemmel. Csak az bosszant, hogy „jóslataim” – és ezt minden szerénység nélkül, pusztán tapasztalati tények alapján írom le – mintha lényegesen nagyobb arányban valósulnának meg, mint a politológusoké.

Úgy tűnik, mintha jóval előbb vettem volna észre az MDF valódi törekvéseit és mintha évekkel előztem volna meg például Tamás Pált, az MTA Szociológiai Intézetének igazgatóját, aki mintegy két hete egy főként hozzá hasonló, balliberális ideológiájú embereknek tartott előadásában tette közzé „nagyszabású” meglátását, hogy az MSZP eleszdéeszesedett.

Arra is emlékszem, hogy szembe mentem azzal a politológiai és publicisztikai közvélekedéssel, amely köznépi bölcsességgé változott: „Gyurcsánynak is és Orbánnak is mennie kell”. Ezzel szemben azt hajtogattam, hogy se Gyurcsánynak, se Orbánnak nem lenne szabad mennie. Ezt a véleményemet ma már a Fidesz is osztja, csak – ami Gyurcsányt illeti – azt nem hangoztatja. Hiszen e pártban is tudják: Szilivel vagy egy kívülről hozott ismeretlennel nyilván jóval nehezebb lenne nagy arányban nyerni, míg Gyurcsány, amint azt vártam, olyan ütemben gyűlölteti meg magát a valódi politikáját egyre inkább átlátó és annak keserű levével egyre inkább telítődő szavazókkal, hogy végre-valahára 18 év után elérkezhetne az idő egy alapos irányváltásra.

(Folytatás a jövő héten)

Bencze József

r. altábornagy, országos rendőrfőkapitány

Tisztelt Rendőrfőkapitány Úr!

Ki ölte meg (kik ölték meg) Balla Irma fideszes önkormányzati képviselőt tavaly április 7-én?

És ki gázolta el Tom Kennedyt, a Fideszhez közelálló Duna Nova Press internetes hírportál főszerkesztőjét a Dunakanyarnál 2005. december 5-én?