Ellentétben a jobboldali pártok támogatóival, politikusaival, a polgári körök tagjaival, én egyre jobban kedvellek. Sőt kedvenc politikusommá váltál. A jobboldalon ugyanis lassan már csak olyan politikusokat látok, akik vagy egymás lefejezésével vannak elfoglalva, vagy már egy fél éve nyaralni látszanak, vagy „erőt gyűjtenek”, vagy haboznak, vagy egyéb módon meg sem mukkannak, ahelyett hogy képviselnék azt, amivel szavazóik megbízták.

Te vagy jelenleg az egyedüli magyar politikus, aki végrehajtod az én programomat. Ugyanis a (tömören fogalmazva valahol a bajor CSU és a kérlelhetetlen rend s pragmatizmus szingapúri ötvözete között) jelenlegi politikád nélkül megvalósíthatatlan lenne. Nekem minden vágyam és törekvésem, hogy Magyarországon egy olyan politikai erő alakuljon ki, amely kérlelhetetlenül védi a nemzet érdekeit. Nem mismásol, nem „bótol le”, önmagából jövő gyávaságát, korruptságát és bénultságát nem álcázza azzal, hogy bizalmasan úgy mutogat New York felé, mint egykor a „vendéglátó-ipari helységekbe” épített lehallgatókon keresztül Moszkva irányába. Azzal, amit teszel, tervem megvalósítását segíted. Ezt főként intézkedéseid két csoportjára értem. A hosszú távon kevésbé fontos csoport saját szavazótáborod nagyjának kizsigerelése. Ez nekem nagyon jó, mert erodálod ezt a tábort. Egy idő óta minden híradás széles mosolyt varázsol arcomra.

Péter! Ahogyan megemelted a gázárakat! Óriási volt. Hiszen táborod legnagyobb része azokból kerül ki, akik a szocializmusból a legszegényebben és legbutábban jöttek ki; akik megszokták az állami adakozást, akik kinyújtott kézzel várják az adományt, és akik még ma sem ébredtek rá, hogy nektek köszönhetik nyomorúságukat. Akiket megvettél 19 ezer forinttal, szociális demagógiával, az idegengyűlölet szításával (23 millió román bevándorló). Ez a szegény, lüke tábor a szavazóbázisod. Ennek lesz most a legfájdalmasabb a gázáremelés. Amikor kiderült, a villanyárakat is emeled, amúgy is széles mosolyom még két centivel szélesedett. Hogy milyen örömet okozott, amikor a sztrádadíjakat jól felnyomtad és – ezt élveztem a legjobban – az M7-est fizetőssé tetted, azt már leírni is alig tudom. A vörös főváros most már vagy a fogát szíva autózik a nyár elejétől balatoni vagy gárdonyi vityillója felé, vagy ha azt sem engedheti meg magának, visszatér a régi országútra. Ott zötyög és szentségel. Nála ugyanis ez a vasárnap emelkedettsége.

A többi intézkedéseid sorát már alig várom. Ócsítsd a forintot, infláld a pénzt, kerüljön többe a benzin, amelyet az iraki háború és a venezuelai krach amúgy is felnyom majd.

Szóval a szavazórétegeddel bánj el minél jobban. A lényeg, hogy szavazáskor maradjon otthon vagy jó nagy dühvel szavazzon az „urak” ellen, merthogy akkorra már e szegény marhák nagy része szemében „urak” lesztek.

Intézkedéseid másik része azonban sokkal fontosabb, hiszen az a nemzet legjobbjai ellen irányul. Azok ellen, akik nekem a legfontosabbak. Akikkel hetente többször találkozom, mert meghívnak. Velük bánsz a legkeményebben, és ez nagyon jó.

Nagyon jól tudod, hogy ezeknek az embereknek a hagyományok, a jelképek szent értékek. És ha velük jól bánnál, nem alakulna ki egy olyan közhangulat, ami nekem kedvez. Nem a mérsékelteknek. Akik hovatovább az öngyilkos hülyék kategóriájába soroltatják magukat. Legutolsó intézkedésed, hogy kinyírtad Elek István Heti Válaszát, fantasztikus volt. Ugyanis Elek azok egyike, akik izzadva mérsékeltek. Akik leantiszemitázzák a balliberális oldalon éppen megtámadott jobboldali újságírókat, majd csodálkoznak, ha a másik oldalon beléjük rúgnak, mert az ottani kemény magot nem elégíti ki a megalázkodás és hajtépés mértéke. Nem csoda, hogy a jóember kétmilliárdot kért egy olyan megjelenési helyre, ahol az út azon középre vezet, ahol a bölcs texasi farmerek szerint csak az arra kallódó armadillók járnak, mielőtt a kerék alá kerülnek. Pro és kontra. Egyik kerék, másik kerék. Megölted annak az Eleknek dédelgetett bébijét, aki deklarált kiegyensúlyozottságban mutatja be a baloldali és a jobboldali értékeket és a választások után szinte pityeregve ismételte tárgyilagosságát és mérsékeltségét. Te meg ledöföd, mint a malacot. Visítani alig tudott. Míg a Te pofádat naponta információkkal leköpő Magyar Nemzettel semmit nem tudtál csinálni, noha nagyon akartál.

Mit gondolsz, milyen tanulságot von le ebből a jobboldali szavazó, még ha nem is fogalmazza meg magának? Hogy úgy jár, mint Elek, aki mérsékelt, akinek reszket a szíve meg a szája széle.

Pedig hogy akarnak neked megfelelni a mérsékeltek! Itt van a Hír TV is, amelyre tényleg nagy szükség van. Mivel még kissé vontatott, bő lére eresztett, ritkán nézem, mert rengeteg a munkám. De azt látom, hogy nagyon igyekszik az is mérsékelt lenni. Állandóan bizonyítani akar, mint az Orbán-kormány a holokauszt múzeummal vagy mint Pokorni a holokauszt nappal, akit leleplezésed után szintén ledöftetek apja ügyével. Ő is szegény azt hitte: a kemény háttér-megállapodások nélküli gesztusok meggyőzik a veszetteket, hogy ne antiszemitázzák őket.

Szóval ott látom a Hír TV műsorvezetőjét (remek cikkeket írt a Magyar Narancsban, a HVG-ben és a Népszabadságban), amint az uniós csatlakozásról beszél. Egyik beszélgetőpartnere a Népszabadság újságírója, a másik a Magyar Hírlap újságírónője. Látod, Péter, ők is meg akarnak téged hatni, már nem is kiegyensúlyozottságukkal, hanem egyenesen azzal, hogy ugyanazt kínálják, mint a másik oldal. Gondolom, jót röhögtél magadban, és arra gondoltál, mikor jutna nektek eszetekbe, hogy a ti kereskedelmi tévéitekben egy jobboldali indíttatású házigazda „egyrészt” Bayer Zsoltot, „másrészt” Bencsik Andrást hívja meg egy téma körüljárására.

„Jutalmul” persze már a Hír TV-t is lőni kezdtétek. Óbudán már szervezi a helyi MSZP, hogy – a szokott demagóg módon – lázítsa a kábel-előfizetőket: tiltakozzanak a Hír TV-nek a csomagba való felvétele ellen, mert az olyannyira drágítja az előfizetést.

Milyen tanulságot von le ebből is a jobboldali szavazó? És abból, hogy látni fogja majd, bizony, nem engeded a reklámok megjelenését ezen az igyekvő, kiegyensúlyozott csatornán sem? Ismét csak azt, hogy azoknak van igazuk, akik nincsenek megijedve tőled. Azoknak, akik éppen úgy nem hajlandóak kompromisszumokra, mint a Te bandád (az ilyen kifejezéseket kedvenc lapjaidból veszem, csak ott Orbán Viktorra használták – ha kételkedsz benne, megadom a forrást). Akik nem hisznek abban, hogy Szókratész hatékony ellenszere lenne egy kiéhezett farkasfalkának.

Jelképek. Nagyon jó, hogy az SZDSZ-nek teljesen szabad kezet adtál a magyar történelmi hagyományok, a kegyelet és a legszentebb szimbólumok szándékos, olykor kódolt, olykor nyílt meggyalázására. Nagyon szeretem azt az ideológiai kérlelhetetlenséget, ahogyan egy Jordán Tamással gyaláztad meg a Nemzeti Színházat a jobboldali szavazók előtt. Nagyon szeretem azt az ideológiai kérlelhetetlenséget, ahogyan – miután a sajtód arra panaszkodott, hogy mennyibe kerül a Terror Háza – most e nemzeti zarándokhelyet, ahol a látogatók a kezükkel tapinthatják, szemükkel láthatják, fülükkel hallhatják, mit csináltatok, amikor még nem Washingtonnak és Washington legjobb szövetségesének nyaltatok, hanem Moszkvának – most, a kiüresített költségvetést sem kímélve, megveszitek még az Andrássy út 62.-t is, és kibővítitek a Terror Házát, azt persze nemcsak átrendezve, de átkeresztelve. Mindenki tudja, mi történik majd ott. A kuratóriumot Karsai Lászlókkal, Ormos Máriákkal és Gerő Andrásokkal bővítitek ki. A történelmi „hűség” kedvéért.

Aminek láttán én dörzsölöm a kezem. Hiszen mindenki előtt világossá válik: míg az egyik oldalon a Terror Háza irgalom nélküli meggyalázása folyik a „történelmi objektivitás” hazug jelszavával, addig senkinek sem engednétek, hogy az Orbán-kormány által kezdeményezett Holokauszt Múzeum kuratóriumát is – a történelmi hűség többoldalú bemutatása érdekében – úgy egészítsék ki, amelynek révén lehetővé válik az áldozatszámok többoldalú bemutatása. Például, hogy bemutatná, az itthon használatostól százezres nagyságrendekkel eltérő számadatot közöl az izraeli Yad Vashem és a washingtoni Holokauszt Múzeum a nemzetiszocialista terror következtében elpusztult magyar zsidókról.

Így kell ezt csinálni, Péter: minden kompromisszumra, minden kompromisszumot felkínálóra kérlelhetetlenül oda kell csapni.

Nézem és nézzük a képeket Caracasból. Ahogyan a demokratikusan megválasztott, baloldali Hugo Chavez elnök (egyébként nem a szívem csücske) ellen „politizálnak” az utcán. Autógumikat, autókat, boltokat gyújtogatnak a sztrájkolók és egyéb tüntetők. Amerika nem hogy rosszallná, de dörzsöli a kezét. Én pedig a polgári körökben tartott előadásaimon elmondom, Chavez semmivel sem kurtította jobban ott a demokráciát, az emberi- és szabadságjogokat, mint Te itt. Sőt a sajtót békén hagyta. Ellentétben veled.

Tudod, hogy tudom: Caracast, a palesztinokat, az észak-íreket nézve a kezedet dörzsölöd titokban, mert arra gondolsz: a magyar nép bátorságát 1956-ban a forradalom véres elfojtásával eltüntettétek. És ezt az SZDSZ is tudja. Azért táncol a magyar nép arcán. Ô még, ráadásul, meg akarja bosszulni rajta mindazt, amit Kertész mond ki. És ezzel is az én malmomra hajtják és hajtjátok a vizet. Mert ne hidd azt, hogy az 56-os trauma örök időkig hat. Talán még addig sem, mint egy újabb gázáremelésed. Egy csodálatos fiatal generáció nő fel és nőtt már fel Magyarországon.

Ez, Péter, te áruló – lám, Loppert Dániel körénél jóval nagyobb nyilvánosság előtt árulóztalak le, és várom, hogy pribékjeid feljelentsenek, komcsi bíróid elítéljenek -, menti meg Magyarországot. Akár átmeneti gazdasági visszaesés árán is. Mert, Péter, a szabadság, a felemelt fejjel élés mindent megér. Ezért áldozzák fel életüket nagyszerű emberek Pekingben és Tibetben, Kubában (haverjaidnál) és Vietnamban. Egyszer ezek a fiatalok rájönnek arra, hogy nekik még az életüket sem kell feláldozniuk. Orbán Viktor a Magyar Televízió épülete előtti beszédében, amikor megígérte, törvényjavaslatot dolgoz ki a közszolgálati média megosztására, azt mondta a tömegnek, hogy fel tudnánk emelni ezt az épületet, de nem úgy vagyunk öltözve. Egyszer, egyszer, Péter, ezek a fiatalok majd „úgy fognak öltözni”. És te ezt a folyamatot is sietteted.

Péter, harcostársam, segítőm, haladj tovább a megkezdett úton a régi eltökéltséggel. Vágj a pofánkba! Ami belefér, és ami kifér a csövön. És ha majd ennek nyomán hamarabb jő el egy olyan kormány, amelyik hasonlóan vág a ti pofátokba, vagyis azokéba, akik a világon egyedüliként szándékosan alázzák meg saját nemzetüket, veszik el álmukat, gyalázzák meg emlékeiket és intézményeiket – legyen az világkiállítás, olimpia, nemzeti kegyhely, a katolikus egyház intézménye -, közben két kézzel lopnak, akkor megnyugszom. Addig viszont vidáman harcolok.