Hirdetés

Na jó, vannak pillanatok, amikor az ember mégis összeszedi magát, és megnézi a temetésről készült fotókat a zokogó Emma nénivel, akit amúgy utál, és rákattint a macskás csoportban a széttépett cirmos fényképére, pedig viszolyog, és nincs hozzá kedve. Én is megnéztem az Index videóját, pedig marhára nem fűlött hozzá a fogam.

Mit jelent nekünk az Index? Ez az összeállítás címe, és most – mivel saját magukról beszélnek, és nem az összmagyarságról – őszintén elmondják.

„Nekem az Index egy kibaszott drog, nem tudom, hogyan fogok valaha is lejönni” – löki rögön az arcunkba Miklósi Gábor. „Nekem az Indexről azért nehéz beszélni, mert egyszerűen nehéz elképzelni azt, hogy ne legyen. Kicsit olyan, mint a levegő.” (Flachner Balázs). „Szerintem ezen lehet, hogy sokan meg fognak sértődni, de szerintem az Index olyan, mint a Fradi a magyar fociban. Lehet utálni, lehet szeretni, de igazából ha utálod, akkor is valahol a lelked mélyén tudod, hogy muszáj, hogy létezzen.” (Hanula Zsolt). És hozzá megható zene, mint amikor Európa ezer évét mutatja egy videó, értsd: sorsdöntő pillanat, fontos!

Atyaég, micsoda fejek! Ez a legelső, ami az embernek eszébe jut. Ezeket honnan szalajtották? Annyira látszik, hogy a gimnáziumi ökörködések és a fanzinkultúra szintjét ki nem nőtt önmegvalósítás, görcsös szerencsétlenség-lerakat az egész. Bármennyire is profi. Mert hát az. De ha Zolinak adnak egy rakat pénzt, hogy a barátaival Star Wars-iskolaújságot gyártsanak, az is profi lesz, meg vicces is, hisz egymásnak és egymásról szól, egy belterjes világ, de ehhez nekünk semmi közünk.

Korábban írtuk

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Úgy siratnak valamit, mint a nemzet Trianont. Amit persze ők nem értenek meg, a mi siránkozásunk őket nem érdekli, tesznek rá, nem is értik, de most vége van a világnak, mert valaki mondta, hogy egy asztallal üljenek odébb, és ott játsszák a gombfocibajnokságot. Látszik, hogy ezek az emberek tényleg ebben élnek. Ez a létük. És ha ez nincs, ott kint életképtelenek.

„Nekem az Index az egész életem” – mondja Fodor Orsolya. Tudjuk, Orsi. De nekünk nem.