Nem értek egyet azokkal, akik az iszlámot mentegetni próbálják, akik különféle okokból a legújabb merényleteket, rituális gyilkosságokat szélsőséges őrültek számlájára írják, mondván, ezek csak félreértették a tanításait, ezek a futóbolondok sokszor tegnap még egy cseppet sem törődtek a hittel, de a fiatal életükben bekövetkezett kudarcok miatt a vallás felé fordultak, és fanatikus gyilkosokká váltak… Bla-bla-bla.

Hirdetés

Vajon még hány rituális gyilkosság kell ahhoz, hogy felébredjenek ezek a széplelkek? Vagy inkább megvárnák az első nagy népirtásokat, amikor Allah nevében lemészárolnak egész nációkat itt, Európában? Igen, itt, Európában. Vagy elfelejtettük volna? Talán nem tanultuk az iskolában a török hódítás történetét? „A megszállás következtében elnéptelenedett az ország középső része…”

Elnéptelenedett. Milyen ügyes kifejezés, milyen politikailag bravúrosan korrekt körülírása annak, hogy egy országrészből mindenestül kiirtották a lakosságot. Véletlenül úgy alakult, hogy a gyilkosok török muszlimok, az áldozatok meg magyar keresztények voltak. Persze az idő ezt a sebet is begyógyította, a török–magyar kapcsolatok ma élnek és virágoznak, de azért nem árt emlékezni Hunyadi Jánosra, Dobó Istvánra, Zrínyi Miklósra, hogy mást ne említsünk.

Tudjuk, hogy a kereszténységnek is voltak könyörtelen és gyilkos periódusai. Észak-, Közép- és Dél-Amerika népeit és kultúráit a keresztények istene nevében irtották ki, vagy tették őket földönfutó páriákká, akik már saját őseik nyelvét sem ismerik. A harmincéves háborúban könyörtelenül irtották egymást katolikusok és protestánsok, a feljegyzések szerint olyan borzalmas sikerrel, hogy tízmillió ember vesztette életét ebben a pokoli vallásháborúban.

Korábban írtuk

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Isten nevében minden további nélkül lehet embereket ölni, és nem kell ehhez fanatikussá válni, elég, ha a történelmi helyzet úgy alakul. Az atombomba feltalálói ismerték a „kritikus tömeg” hatását. A bombába két rész sugárzó anyagot helyeztek, egyet az elejébe, egyet a végébe, de mindkettő tömege kevesebb volt a kritikusnál. Volt még ott egy robbanóanyag is. Amikor az felrobbant, összelökte a két sugárzó részt, miáltal azok túllépték a kritikus tömeget, és bumm! Hirosima eltűnt.

Az oszmán-török kiáradás vagy a gyarmatosítók kiáradása ugyanazzal magyarázható: az adott kultúra fölszaporodván, fölerősödvén túllépte a kritikus tömeget, és bekövetkezett a robbanás. Ami megtörtént ezerszer a történelem folyamán Nagy Sándortól Napóleonon át Hitlerig és Sztálinig, miért ne történhetne meg újra és újra?

Megtörténik, ebben bizonyosak lehetünk. És ha egy kultúra olyan ostoba és olyan züllött, hogy sem mások, sem a saját értékeit nem becsüli, ha nem tiszteli a hagyományt és az örök értékeket, ha Isten templomában már csak az utolsó hívő imádkozik, ha a számítás és a gúny uralkodik a tisztesség a harmónia és az önbecsülés fölött, ha már olyan önző, hogy rest szaporodni, akkor a kritikus tömeg az adott kultúrán belül kezd kialakulni, mint most Franciaországban – is.

Hány muszlim kell még a tízmillióhoz, hogy meginduljanak a hitehagyott franciák ellen? Hány év, hány hónap, hány nap telik el még addig? És melyik lesz a következő ország, ahol szintén felrobban a muszlim bomba? Nem, kedves barátom, nem a terrortól kell félni. A terror önmagában olyan, mint a kés. Ha senki sem nyúl hozzá, évszázadokig hever egy fiókban. A kritikus tömegtől félj.