Orbán nem Gyurcsány

Nem, nincs ebben semmi ellentmondás.

A nemzetet, a hazát, a magyar életet szívünkben kell hordoznunk olthatatlanul izzó szenvedéllyel.

„Akiben hazaszeretet nincs, az nem érdemli meg, hogy hazája legyen” – vallotta nagy színésznőnk, Jászai Mari.

Igen, a szív legyen forró – vagy nem él.

A fej pedig legyen hideg. Mindennapi csip-csup bosszúságokban is érdemes néha nagy levegőt venni, és tízig elszámolni, mielőtt a probléma megoldása helyett rossz reakcióval fokozzuk azt. 

Hatványozottan igaz ez azokra, akik zúduló tajtékok viharában, minden irányból kartácstüzet zúdító kalózok ellen küzdve, a hajófenéken gyújtogató, a vitorlákat, a kötélzetet hasogató közveszélyes futóbolondokkal is viaskodva vállalják a nemzet hajójának kormányzását.

Érdemes ezt szem előtt tartani, mielőtt ok nélkül fejbúbig húzogatjuk szemöldökünket, netán csúnyákat morogva felhorgadunk Orbán Viktor minapi, a megújult tihanyi bencés apátság avatásán mondott beszédének azon részén, amit a minden bizonnyal leendő román elnöknek címzett.

Az ugyanis minden ellenkező, más-más okokból, de a baloldalon és nemzeti radikális körökben egyaránt napvilágot látott narratívával ellentétben nem az erdélyi magyarság elárulása, nem az úzvölgyi magyar katonatemető barbár feldúlásáról hírhedtté vált magyargyűlölő Szövetség a Románok Egységéért (Alianţă pentru Unirea Românilor, AUR) vezére, a román államfőválasztás második fordulójában legesélyesebb George Simion támogatása, hanem okos, higgadt, az adott körülmények közötti legbölcsebb magyar állásfoglalás.

Mit is mondott a miniszterelnök Tihanyban?

„Tegnap a román elnökjelöltek vitájában megszólították Magyarországot a kereszténység kapcsán. Az egyik jelölt, Simion úr ezt mondta, idézem: ’Most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje, amelyben harcolni fogunk a jogunkért, hogy európai polgárok legyünk.’ Ezt nem Magyarországon mondták, hanem a szomszédos Romániában. Teljesen egyetértünk. Történelmi sorsközösségben élünk a románokkal. Nem szólunk bele a most folyó román elnökválasztási küzdelembe, de annyit üzenünk innen, a Kárpát-medence közepéről, e szimbolikus helyről, hogy biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk. Ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben. Mind a románok, mind a magyarok teljes jogú polgárai az Európai Uniónak, és azok is maradnak. A kereszténységért és a szuverenitásért folytatott küzdelemben számítanunk kell egymásra.”

Valójában nincs ebben semmi újdonság. A nemzeti kormány mindig is következetesen a minden irányú kapcsolatépítés, együttműködés, a népakarat tiszteletben tartásának politikáját képviselte. Romániában és Erdélyben egy hét múlva tartják az eredetileg tavalyra kiírt, de a novemberi „nem megfelelő” kimenetel miatt (a vasgárdista eszméket képviselő, kétségtelenül magyarellenes szuverenista jelölt, Călin Georgescu minden jóslatra rácáfolva megnyerte az első fordulót, aminek eredményét ezért jogi úton megsemmisítették) megismételt államfőválasztás második fordulóját, aminek esélyese az első kört nagy többséggel megnyerő George Simion. Lehet ezen bosszankodni, szomorkodni, lehet okkal aggódni, de valamiképpen mégiscsak viszonyulni kell hozzá. Akár tetszik nekünk, akár nem, emberi számítás szerint Simion költözhet be a Cotroceni-palotába, így hát vele kell majd találkozni, tárgyalni.

Lehet ebben a helyzetben öklöt rázni, keménykedni, vaskosakat mondani, csak nem érdemes, mert nem értelmes.

Az emberkedéssel ugyanis nem lehet befolyásolni a választás végkimenetelét – csak a várhatóan győztes jelölt és főleg az ő zömében igencsak egyszerű, ám annál tüzesebb híveinek alapállását, a rossznál még rosszabb irányba. Gondoljuk végig józanul, mi segíti a nemzeti érdekérvényesítést: ha a magyar miniszterelnök színpadiasan jó előre ledorongolja az AUR-vezért, személyében is vérig sértve megerősítve azt a magyarellenes pályán, nem utolsósorban újabb végtelen diplomáciai háborúskodást kezdve, vagy ha esélyt ad annak, hogy esetleg közös pontokat találjunk – amivel az AUR célkeresztjében lévő erdélyi magyarságot is védi?

Érdemes mindezt józanul végiggondolni, tudatosítva magunkban, hogy minden jogos ellenszenv és aggodalom mellett bizony lehetnek közös pontok a globalista diktátumok elutasításától a normalitás védelmén át egészen a korrupt kijevi diktatúra által sanyargatott nemzeti közösségeknek, többek között jelentős lélekszámú románnak is otthont adó Kárpátalja jövőjéig…