Hirdetés

A balliberális (nevezzük így) politikusok-újságírók-holdudvar egyik fő tevékenysége, hogy mindig mindent támad, lenéz, kigúnyol, ami hazai. Legyen az oktatás, egészségügy, fejlesztések, termékek, szolgáltatások.

A magyar náluk a hitvány szinonimája. Azzal szoktak védekezni, hogy csak a diktatórikus kormányt bántják, valójában a magyar tanárokat, orvosokat, pékeket, kőműveseket vagy postásokat minősítik. Igaz, megtehetik, mert a saját szakterületükön (hazaárulás) ők csakugyan magas színvonalon teljesítenek. A honi viszonyok ostorozása egyben Nyugat-imádattal is társul. Ott ugyanis szerintük a minőség, megbízhatóság, tisztesség vezérli az életet.

Az alábbi kis történetem ehhez nyújt némi adalékot.

Tavaly nyáron Hollandiában jártunk, és az amszterdami virágpiacon (ami a város legnagyobb, leghíresebb ilyen jellegű egysége) mindenféle tulipánhagymákat vásároltam. Külön kis kosarakból válogattam a legkülönfélébb színű és fajtájú virágokat, de a legjobb vétel az óriástulipán hagymája volt. Másfél méteres magasságot ígértek, s vettem pirostól sárgáig négy- vagy ötfélét. Az igazság pillanata most tavasszal érkezett el, szépen bújtak elő a virágok, az óriások is, a számukra külön elkerített kis mintakertemben. Az viszonylag gyorsan eldőlt, hogy nem fognak az egekig nőni, mert pont olyan magasságra kúsztak elő a bimbós szárak, mint minden tisztességes tulipán esetében. Hanem amikor valamennyien tök egyforma piros szirmokat bontottak, egy kicsit elszomorodtam. Nemcsak az izgalmat, a reményt vették el tőlem, de szégyenben is hagytak; fél éve magyarázom mindenkinek, hencegek az egész rokonságnak, hogy itt fognak kinőni a különleges, sosem látott virágok.

Az a helyzet, hogy aljasul becsaptak, s nem valami sötét sikátorbeli nepper, hanem a csodált, megbízható, tisztességes, belvárosi holland kereskedők. Ezúttal nyolc hónap múltán derült fény a csalásra, de vajon hány aknát helyeztek el számunkra a nyugatiak, amik 10-20-50 év múlva „robbannak”?