Miután a múlt század közepén Winston Churchill az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval szövetkezve Európa ellen fordult, Anglia elvesztette nagyhatalmi státusát. A brit oroszlánból mára az Egyesült Államok hűséges ölebe lett, a híres gyarmatbirodalomból pedig csak a gyarmati népek maradtak. Az alkalmazkodni képtelen afrikai és ázsiai bevándorlók komoly problémát jelentenek napjaink Angliájában, gondoljunk csak a tavalyi manchesteri zavargásokra. A baloldali-liberális establishment semmit nem tesz a beözönlés megállításáért, ellenben első számú közellenségnek tekinti a Brit Nemzeti Pártot, amely az európai brit tradíciók megőrzéséért küzd. Az alábbiakban – mellőzve a balliberális rágalomlexikonokat – saját kiskátéja alapján mutatjuk be a szervezetet.

A pártot 1980-ban alapította néhány, a skinhead-szervezetnek is nevezett Brit Nemzeti Frontból annak közönségessége miatt kiváló patrióta. A BNP-t általában szélsőjobboldalinak, fasisztának, rasszistának minősítik, vezetőjét, a négygyermekes, 1959-ben született, történész és jogász Nick Griffint pedig „szokás szerint” antiszemitizmussal és minden bűnök legsúlyosabbikával, holokauszttagadással is vádolják.

A Brit Nemzeti Párt azonban nem rasszista, nem fasiszta, hanem felelős európai patrióta szervezet. A párt tagjai és szimpatizánsai nem gyűlölik sem a négereket, sem az ázsiaiakat, pusztán meg akarják őrizni a britek etnikai és kulturális identitását. Ugyanazokat a jogokat akarják, amelyek mindenkit megilletnek: jogot a szülőföldhöz, a biztonsághoz, az önazonossághoz és a szabadsághoz. „A briteket soha nem kérdezték meg, akarják-e a multikulturalizmust és a bevándorlást. Ezt erővel kényszerítették rájuk, pedig a többség akarata ellen való„ – szögezi le a párt kiskátéja. Miután az idegenek beözönlése már eddig is súlyos konfliktusokhoz, nemritkán utcai összecsapásokhoz vezetett, egy BNP-kormányzatnak első dolga lenne leállítani a bevándorlást, és arra ösztönöznék az idegeneket, hogy térjenek vissza saját hazájukba.

A „másság szép” szlogennek megfelelően Angliában is ismert a kettős mérce. Erről így vélekedik a Brit Nemzeti Párt: „Ha egy támadás áldozata fekete vagy ázsiai, a média vég nélkül cirkuszol, vonít, és még szigorúbb keresztes hadjáratot követel az állítólagos rasszizmus ellen. Ha azonban az áldozat fehér, a reakció rendszerint totális hallgatás. Nincs média-fanfár, teljes a hallgatás.”

A Brit Nemzeti Párt szerint a bevándorlók ellen gyaníthatóan faji okokból elkövetett támadásokért nem elsősorban a végletekig hergelt brit fiatalok a felelősek, hanem azok, akik nem tesznek semmit a bevándorlás megállításáért, a feszültségek oldásáért. Emellett azonban a BNP kiskátéja egyértelműen leszögezi: „Elítélünk minden rasszista támadást, beleértve a színesbőrűek ellenieket is. A problémát demokratikus politikai változásokkal kell megoldani, nem gyűlölettel.”

A BNP terminológiájának érdekessége, hogy következetesen britekről beszél, nem angolokról. A „britség” alatt azok a kulturális, faji, identitásbeli kötelékek értendők, amelyek a briteket a Brit Szigetekhez kötik. „Ezeken a szigeteken élünk közel negyvenezer éve. Mi ezekből a szigetekből lettünk, ez a mi hazánk” – olvashatjuk a párt kiskátéjában. Britek azok a „bennszülöttek”, akik a kőkorszak óta ezeken a szigeteken élnek, és a szászok, a vikingek, a normannok és az írek összeolvadásából származnak.

A Brit Nemzeti Párt ellenzi a faji keveredést. „Hisszük, hogy ezen a bolygón minden faj, minden rassz csodálatos és megőrzésre méltó. Ha fehérek más etnikai csoportból választanak társat, egy történelem előtti időkből való fehér családi folytonosság megszakad. Természetesen ugyanez igaz a nem fehér vonalra is. Meg akarjuk őrizni az etnikai különbözőségeket, nem akarunk valami együttes katyvaszt.”

A Brit Nemzeti Párt nacionalistának vallja magát. Kiskátéjuk szerint a nacionalizmus olyan egyszerű gondolatokra épül, mint a szülőföld, a törvény, a rend, a környezetvédelem, a tisztességes szociális rendszer, a teljes szólásszabadság és a demokratikus kormányzat. A BNP szerint nem a nacionalizmus, hanem a multikulturalitás vezet háborúskodáshoz – lásd Jugoszláviát, Izraelt vagy Kasmírt. A BNP mint a tradíció pártja maximálisan tiszteli a monarchia intézményét.

A Brit Nemzeti Párt mint nacionalista erő tisztelettel tekint más nemzetek nacionalizmusára, és híve a nemzetek Európájának. A párt jó kapcsolatokat ápol a Jean-Marie Le Pen vezette Francia Nemzeti Fronttal. A BNP szerint valójában azok a senki által nem választott bankárok és nemzetközi pénzemberek Európa ellenségei, akik arra törekednek, hogy megfosszák Európát a különbözőségektől, a demokráciától és a szabadságtól. „Az Európai Unió egy korrupt, totalitáriánus szörny, amely felfalja az ősi Európa független és szabad nemzeteit. (…) Mi a tradicionális fehér nemzetek Európáját akarjuk, szabadságot és függetlenséget akarunk, nem egy multikulturális, kevert fajú, diktatórikus és bürokratikus európai szuperállamot.”

A Brit Nemzeti Párt kiemelten kezeli a bűnözés kérdéskörét. Filozófiájuk szerint a zérótoleranciának kell uralkodnia a bűnüldözésben és az igazságszolgáltatásban. (Ez a szemlélet vezette New York előző polgármesterét, Rudolph Giulianit is a bűn elleni küzdelmében, és a határozott fellépés meg is hozta az eredményt, New Yorkban látványosan csökkent az erőszakos bűncselekmények száma.) A BNP a bűnözők helyett az áldozatoknak adna több jogot. „Az embereknek legyen joguk arra, hogy ne váljanak áldozatokká” – hirdeti a párt.

A BNP a tiszta erkölcsű családi élet híve. Ellenzi a magzatgyilkosságot, és meg akarja szüntetni „a profitorientált gyermekgyilkosságok intézményét”. A jövő nemzedékek mentális egészsége is fontos a párt számára: „Meg akarjuk óvni gyermekeinket a homoszexuális propagandától”.

A Brit Nemzeti Párt minden rágalom és akadályoztatás ellenére egyre erősebb, különösen a fiatalok körében. A főiskolákon, egyetemeken Britannia-szerte jelen van a BNP ifjúsági tagozata, az Ifjú BNP (Young BNP), amely saját hitvallása szerint „a fehér ifjúság radikális hangja napjaink Britanniájában”.

A Brit Nemzeti Párt nemcsak Angliában, hanem Európa-szerte létező, megoldásra váró problémákat vet fel, és ezekre határozott válaszokat próbál adni. Az Európai Unióval és Európa jövőjével kapcsolatos aggályokra nekünk, magyaroknak is érdemes odafigyelni. A rágalmakon, a szokásos baloldali jelzőzuhatagon túllépve megállapíthatjuk, hogy a Brit Nemzeti Párt – a liberálisok legnagyobb bánatára – az európai patriotizmus méltó képviselője.