– Immár csak két megoldási módja maradt az iraki válságnak: Szaddám Huszein önként és azonnal száműzetésbe vonul vagy erővel fosztják meg tömegpusztító fegyvereitől – áll a brit kormány hétfő esti közleményében, amelyet azonban nem Tony Blair kormányfő, hanem helyettese, John Prescott olvasott fel a Downing streeti rezidencia előtt. A kormányfő távolmaradása elemzők szerint összefügg az iraki háború miatt kialakult brit kormányválsággal. A kormányzó Munkáspárt parlamenti frakciójának egyharmada ugyanis lázadással fenyegeti a kabinetet, amennyiben ENSZ-felhatalmazás nélküli háborúba viszi bele az országot, hétfőn pedig lemondott kormányban betöltött tisztségéről Robin Cook frakcióvezető, korábbi külügyminiszter. Egy hónapja már fellázadt 122 munkáspárti képviselő a kormány Irak ügyében beterjesztett akkori állásfoglalása ellen, és az iraki háború megalapozottságának hiányát kimondó saját határozatukra szavaztak. Az új határozati javaslatot követelők érveivel szemben a brit főügyész éppen hétfőn olyan jogi szakvéleményt adott a brit kormánynak, hogy az eddigi ENSZ-határozatok is megteremtik a jogalapot a fegyveres beavatkozáshoz Irakban, mert ezek alapján ismét érvénybe lépett a katonai akciót lehetővé tévő, még az első Öböl-háború előtt megteremtett eredeti felhatalmazás.

A belpolitikai válság ellenére azonban szinte biztosra vehető volt, hogy Nagy-Britannia is részt vesz az egyes amerikai források szerint már kedd hajnalban meginduló Irak elleni csapásokban, amelyek elkerülésére a reménykedő hangok ellenére sem látszott már esély. Bagdad ugyanis még a hétfő éjszakai Bush-beszéd előtt bejelentette: Szaddám Huszein eleve elutasít minden ultimátumot, és akár több-éves háborúra is fel vannak készülve. Huszein ellencsapásokkal is fenyegetett, elmondása szerint semmi sincs biztonságban, ahol „föld, víz vagy levegő” van. A beszéd igazi súlyát azonban az adta, hogy a bagdadi kormány most először ismerte be nyíltan, hogy korábban rendelkezett tömegpusztító fegyverekkel, amikor „nyolc évig háborúzott Iránnal és amikor a cionista állam fenyegette Irakot”.

George W. Bush hétfő éjjeli beszédével egy időben rohammunkában megindult Irak kiürítése. Az Egyesült Államok felszólította a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget, hogy kezdje meg fegyverzetellenőreinek kivonását Irakból – közölte az ENSZ-szervezet hétfőn Bécsben. Kofi Annan ENSZ-főtitkár nem sokkal később bejelentette, hogy a világszervezet valamennyi tevékenységét fel-függeszti Irakban. Mohamed El-Baradei, a NAÜ főigazgatója megerősítette, hogy Washington figyelmeztette a szervezetet, amiről az ügynökség tájékoztatta az ENSZ Biztonsági Tanácsát, és útmutatást kért a testülettől. ENSZ-illetékesek szerint Hans Blix és Mohamed El-Baradei még hétfő éjjel elrendelik az ellenőrcsapatok azonnali kivonását Irakból. „Maradunk, amíg merünk. A távozás azt jelentené, hogy mindennek vége, csak akkor akarunk távozni, amikor már minden remény elfogyott” – mondta még egy nappal korábban Blix, hozzátéve, hogy a jelenlegi helyzet "nem túl biztató".

Irak sorsa minden bizonnyal a három háborús nagyhatalom Nagy-Britannia, Amerika és Spanyolország vasárnapi csúcstalálkozóján dőlt el. Bush, Blair és Aznar az Azovi-szigeteken még egyértelműen a határozat beterjesztéséről beszélt, de tudható volt: a három kormányfő mindenképpen elszánta magát a háborúra. A francia ENSZ-nagykövet is úgy vélte hétfőn este, hogy a határozat beterjesztésétől végül azért álltak el, mert délutánra nyilvánvalóvá vált, az mindenképpen bukásra van ítélve, és nem akarták tovább fokozni a diplomáciai feszültséget

A Fehér Ház számára készült elemzés szerint ugyanis a BT-ben hétfőig sem sikerült Amerikának összeszednie a többséget jelentő kilenc támogató szavazatot, ráadásul a franciák mellett az oroszok is majdnem biztosra ígérték a vétót. „Súlyos következményekkel járhat” az Irak elleni háború – jelentette be vasárnap Vlagyimir Putyin orosz elnök. „Amellett vagyunk, hogy kizárólag békés eszközökkel rendezzék az iraki kérdést. Minden más fejlemény hiba” – mondta Putyin csecsen vallási vezetők előtt Moszkvában.

Nemcsak a világ nagyhatalmai tartják azonban hibának Bagdad megtámadását, hanem az első öbölháborút levezénylő George Bush akkori amerikai elnök, a jelenlegi elnök édesapja, aki múlt héten a nemzetközi támogatás nélküli iraki háború ellen érvelt. Idősebb George Bush szerint az Irak elleni katonai akció tönkreteszi az esélyt a közel-keleti békére, ha nincs mögötte nemzetközi egyetértés.

– Ha az Egyesült Államok nem tartotta volna tiszteletben az ENSZ akaratát 1991-ben, az arab-izraeli kapcsolatokban nem lett volna a rövid ideig megfigyelhető virágzás közel egy évtizede – utalt az Öböl-háború előtti és utáni tapasztalataira a korábbi amerikai elnök a massachusettsi Tufts egyetemen elmondott beszédében a múlt héten, egyértelműen fiának címezve szavait.

Bush arra kérte fiát, hogy ne hagyja eluralkodni magán a haragot, és azt tanácsolta neki, hidalja át az Egyesült Államok, Franciaország és Németország közötti szakadékot.

– Meg kell győznöd őket arról, hogy a hosszú távú barátság jobb, mint a rövid távú viszály – közölte, kiemelve, hogy vitatható, hogy milyen mennyiségű tömegpusztító fegyverrel rendelkezik Irak. Szerinte a mostani várható katonai csapás okai kevésbé világosak, mint az 1991-es háború idején, amikor ő vezette a nemzetközi koalíció erőit Szaddám Huszein Kuvaitot lerohanó csapatai ellen. Most a célok is homályosak kissé – tette hozzá.

Az idősebb Bush szavai azért is érintik kellemetlenül a washingtoni kormányt, mert az iraki tömegpusztító arzenálról szóló hírszerzési jelentések hitelességét az elmúlt héten több volt titkosszolgálati szakértő is megkérdőjelezte. Volt FBI-os dolgozók szerint ugyanis az amerikai kormány olyan módon kezeli ezeket az adatokat, ami ellentétes a hírszerzés logikájával. A szakemberek közleményben arra biztatták a mostani hírszerzőket, hogy szivárogtassanak ki olyan információkat, amelyek rámutatnak az amerikai propaganda manipulált mivoltára. A módszer egyébként nem új: a vietnami háború idején több CIA-s belső anyag ilyen módon jutott ki a sajtóhoz, s ez jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok végül visszavonta csapatait.

A hétfői amerikai ultimátum ellenére a háborút ellenző államok a hét közepére ismét összehívták a Biztonsági Tanácsot, amelyen Dominique de Villepin külügyminiszter szerint konkrét határidőket szabhatnának az iraki leszerelésre. Franciaország kész akár harmincnapos határidőt is szabni a teljes lefegyverzéshez. Ez azonban már csupán a diplomáciai színjáték része, lélekben valószínűleg Németország, Franciaország és Oroszország is fellélegzett, hogy végül oly módon indul meg az Irak elleni háború, hogy a tiltakozó államok tekintélye sem csorbult egy meddő vétó következtében. Így ugyanis az ENSZ is viszonylag kis presztízsveszteséggel vészelte át a válságot, amelyről Amerika korábban nyíltan kijelentette, hogy ellenkezés esetén a világszervezet jövőbeni szerepe kerülhet veszélybe.

A csatát tehát látszólag Amerika nyerte, valószínű azonban, hogy végül is Európa kerül ki győztesen az első nagy összecsapásból. A második világháború óta első alkalommal ugyanis erőt volt képes felmutatni a 12 éve egyedüli nagyhatalomként pöffeszkedő Amerikával szemben, s ha magát a háborút nem is tudta megakadályozni, de az ENSZ BT-n belül megmutathatta az Egyesült Államoknak, hogy nem dönthet egyedül a világ ügyeiről.

Szaddám Huszein pedig, mint e történelmi játszma rövid időre rivaldafénybe állított mellékszereplője, eltűnhet a történelem süllyesztőjében. n

(folytatjuk)

* * *

Purim – a zsidó örömünnep

Az Iraknak szabott amerikai ultimátum szinte órára pontosan egybeesett a legnagyobb zsidó ünnep, a Purim kezdetével. A Purim egynapos zsidó ünnep, egy hónappal Peszách előtt. I. e. 450 körül Hámán tervet szőtt a perzsa birodalomban élő zsidók kiirtására és kifosztására. A birodalom uralkodója ez idő tájt a nem túl eszes Ahasvéros király (Xerxész) volt, aki egy vesztett csatát követően még a tengert is megkorbácsoltatta, s aki egy orgiája alkalmával feleségét a zsidó Eszterre váltotta. Eszter nevelőapja, Mordecháj nem sokkal később Eszteren keresztül arról tájékoztatta a királyt, hogy merénylet készül ellene.

Hámán, Ahasvéros király tiszttartója felajánlotta a királynak, hogy vagy behajtja a zsidókon a be nem fizetett adót, vagy elpusztítja őket. Mordecháj közbenjárására azonban a király felakasztatta Hámánt, tíz fiát megölette és Eszternek adott írásos felhatalmazást, hogy megölethesse népe ellenségeit. Az Ószövetség sorai szerint ekkor a zsidók 75 ezer perzsát gyilkoltak le két nap alatt.

Ezt a győzelmet ünneplik Purim idején a zsidók a mai napig. A védelmi harc idején Eszter böjtje névvel előbb gyásznapot tartanak, míg másnap kezdődik az örömünnep. Ez az egyetlen zsidó ünnep, amikor nem tiltja a vallás a mértéktelen ivást. A hívő zsidók a tanács szerint jobb, ha ezen a napon nem a szokásos munkát végzik, hanem illő módon megszentelik azt. Több közösségben divat ilyenkor maskarába bújni, karnevált és különböző összejöveteleket tartani.

(knasz)

* * *

Utolsó békekiáltás

A Sarm el Sejk-i találkozón a háború ellen foglalt állást valamennyi arab ország. Sőt a világ közvéleménye és az Amerikai Egyesült Államok népének nagy része is ellenzi a háborút, amely halált, rombolást, pusztulást hoz, és nem fog megoldani semmit – nyilatkozta a Demokratának Huszein Muszavi libanoni nagykövet, a hazánkba akkreditált arab nagykövetek tanácsának vezetője, akivel még a hétfői amerikai ultimátum bejelentése előtt beszélgettünk.

– Ha Amerikának az a célja, hogy egy Irak ellen folytatott háborúval tegye rá a kezét az ország olajára, azt a világ valamennyi országa elítélné. Ha pedig a tömegpusztító fegyverek gyors felszámolása a cél, akkor az ENSZ ellenőrzési módszerét kell követni. A fegyverzet-ellenőrzés lassan halad, de elkezdődött a tömegpusztító eszközök megsemmisítése, az akció tehát hatásos és működik.

Ha a cél Szaddám Huszein elmozdítása, akkor sem indítható háború az ország ellen. A népnek magának kell őt eltávolítania, nem egy külső, idegen erőnek. Ez az iraki nép feladata – hangsúlyozta a diplomata. Huszein Muszavi azon véleményekre reagálva, amelyek szerint lehetséges, hogy Irak lerohanása csak az első lépés egy leendő közel-keleti hadjáratban, elmondta: erre a feltevésre csak Amerika tudja megadni a választ. Gyakorlatilag minden ország veszélyben lehet, ha nem ért egyet az USA politikájával. A nagykövet kifejtette, ha Amerika akarná, az arab-izraeli konfliktus megoldásában is tudna segíteni. Ha Izrael az ENSZ által megállapított határai mögé vonulna vissza, akkor a zsidó állam létjogosultságát elismerné az arab világ. Ezt a 2002 márciusában rendezett arab csúcstalálkozó is kimondta, melyen huszonkét arab állam képviseltette magát a legmagasabb szinten.

– A zsidó államnak választania kell a béke és az elnyomás, a területfoglalás között. A kettő kizárja egymást. Ami most folyik a palesztin területeken, az elfogadhatatlan – mondta Huszein Muszavi. – Egy katonai szuperhatalom harcol a fegyvertelen palesztin nép ellen, akinek csak kő van a kezében. Ha Izrael hajlandó lesz kivonulni a palesztin területekről, és engedélyezi a palesztin menekültek hazatérését otthonaikba és földjeikre, akkor majd lehet, hogy ott is úgy fogják fogadni az izraeli elnököt, ahogyan Jacques Chiracot fogadták Algériában. Az algériai nép ugyanis örömmel üdvözölte, mert vendégként jött és nem megszállóként. Ez a példa is azt mutatja, hogy az arab jólelkű nép, képes feledni a rosszat – hangsúlyozta a nagykövet. Algériában több mint egymillió ember halt meg az ellenállás során, most mégis szeretettel fogadták a volt gyarmatosítóik első emberét.

– Az arabok teljes lelkükből egyetértenek II. János Pál pápa álláspontjával, aki ellenzi a háborút – mondta Huszein Muszavi. Ha háború lesz, az a nagykövet szerint beláthatatlan következményekkel jár majd. Irak rettenetes károkat fog szenvedni emberéletben és anyagiakban egyaránt, ha pedig az amerikai katonák bevonulnak Bagdadba, az iraki nép ellenállásába fognak ütközni. Szaddám Huszeint ugyanis nem csak a sorkatonaság és a nemzeti hadsereg támogatja, hanem az őt hatalomra segítő Baaz (újjászületés) párt is, amely közel egymillió tagot számlál.

– Ők a végsőkig ki fognak tartani. Ha az amerikai hadsereg szembe találja magát e hatalmas ellenállással, a rengeteg civil áldozattal, és saját katonáik elvesztésével, az nyilván meg fogja döbbenteni az amerikai társadalmat is. Mi ezért reménykedünk, hogy a bölcsesség fogja megoldani a jelenlegi helyzetet, és az USA nem kezd háborút.

Tóth Györgyi