Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Hirdetés

Hamar előkerült a náci kártya. Ahogy az önkormányzati választások óta egyre-másra bukkannak fel a kétezres évek emblematikus MSZP–SZDSZ-es figurái, ugyanolyan gyorsan kerültek elő a rossz emlékű, naftalinszagú díszletek is. Ilyen a minap előrántott náci kártya, amely évtizedeken keresztül az egyik leghatásosabb eszköze volt a belpesti értelmiség riogatásának. Ezúttal Pikó András, a nyolcadik kerület frissen megválasztott polgármestere rettegett egy sort a masírozó szélsőjobbosok miatt, majd gyorsan működésbe léptek a régi reflexek, és nemzetközi szintre emelkedett az ügy.

Spontán akció volt-e vagy sem, talán soha nem derül ki, de az egykori klubrádiós műsorvezető még meg sem melegítette maga alatt a párnát a polgármesteri székben, máris közel ötven neonáci jelent meg a jórészt balos fiatalok által látogatott drogtanya, az Auróra előtt. A szélsőséges csoport egy másik rendezvényre érkezett a fővárosba, csak tettek egy kitérőt, méghozzá napközben, amikor a szórakozóhely zárva volt, így a megmozdulás kimerült abban, hogy festékszóróval fújtak az épület falára, és letépték a bejárat fölé akasztott szivárványszínű zászlót.

Pikó András gyorsan reagált, főleg hogy a kampányát segítő aktivistahálózat tagjai és a kocsma célközönsége között valószínűleg jelentős az átfedés. Az eset ugyanakkor ahhoz is biztosított muníciót, hogy a DK a parlamentben emlegethesse fel a randalírozó szélsőjobbot, a legérdekesebb mégis a külföldi visszhang. A külföldi médiában ugyanis következetesen terjedt a kacsa, hogy Budapesten a nácik megtámadtak egy zsidó közösségi házat. Jöttek is a régről ismert reakciók: közleményt adott ki az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége, amelyben elítélték a náci támadást, majd Cornstein nagykövet találkozott a hely alapítójával és a Háttér Társaság vezetőivel. Később az izraeli követség is elítélte a neonácik akcióját, végül közleményt adott ki Benjamin Cardin amerikai demokrata szenátor és Alcee L. Hastings kongresszusi képviselő, az amerikai Helsinki Bizottság elnöke. Érdekesség, hogy míg a helyben nyilván tájékozottabb nagykövetség kizárólag a magyarországi LMBT-közösség és a civil társadalom támogatásaként interpretálta a megszólalást, addig Cardinék leragadtak az előre megírt sablonszövegnél. „Lehet, hogy a magyar kormány arról beszél külföldön, hogy zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmus ellen, de Budapesten bőven támaszkodnak az antiszemita szimbolikára, nagy becsben tartják a fasiszta idők vezetőit és gondolkodóit, és gyűlöletet keltenek a bevándorlók és a muszlimok ellen” – írták. Benjamin Cardin egyébként bármikor kész megszólalni, ha Magyarországon történik valami, 2013-ban például a demokratikus jogrendet, a bíróságok függetlenségét, a sajtó- és a vallásgyakorlás szabadságát féltette, de aggódott a revizionista és szélsőséges eszmék erősödése miatt is. A nemzetközi hercehurcát a magyar ellenzéki hírportálok koronázták meg, amikor le- (vagy éppen vissza-) fordították Cardinék közleményét, és szintén zsidó közösségi házként emlegették az Aurórát.

A náci veszéllyel való haknizás már tíz éve is sokszorosan elkoptatott balliberális klisé volt. A szélsőjobb ugyan nem szűnt meg létezni 2010-ben, szokásos rendezvényeiket megtartották, mint például a becsület napi megemlékezést és teljesítménytúrát, de rend volt, szemben a 2010-ig tartó fejetlenséggel, amit az akkori kormány nem tudott, és nem is akart felszámolni. Az akkori balliberális kormánypártok azért szerették a káoszt, mert erre mutogatva igyekeztek elterelni a figyelmet kudarcos országlásukról. Most sincs ez másképp, hiszen ha Pikó András beváltja mindazt, amit a kampány során megígért – azaz visszahozza a kerületbe a tűcserepontot és a drogosokat, nekiáll az önkormányzati lakásokkal zsonglőrködni, szabadon használhatják a köztereket a hajléktalanok –, akkor Józsefváros visszacsúszik egykori lepusztult valójába. Ez pedig aligha tetszik majd a kerület lakóinak.

A kerületben ráadásul jelentős számú roma lakosság él, akiket az új polgármester alighanem szívesen látna szavazói között. A helyi cigányság viszont szintén profitált az elmúlt évek fejlődéséből. Jó részüknek javultak az életkörülményei a közmunkaprogramnak köszönhetően, sőt sokan már erről a szintről is tovább tudtak lépni. A rendszeres munka és fizetés átalakította mindennapjaikat, filléres alapon tehát nem lehet megvenni a szavazataikat. A muzsikus cigányoknak is jól megy soruk, ők a helyi cigányzenekarban kaptak méltó lehetőséget. El kell tehát hinteni a körükben, hogy Pikó András fogja őket megvédeni a masírozó szélsőjobbosoktól. Valószínűleg látunk még nácijárást a nyolcadik kerületben.