Maradnak tehát a régről ismert és megkopott klisék. Ha nem lehet hirtelen és gyors antiszemita megnyilvánulásokat produkálni, akkor marad a cigányokkal szembeni rasszizmus mint napi gyakorlat.

Medgyessy Péter bankár státusát enyhítendő hívta életre az egyenlőtlen körök négyszögesítésének minisztériumát. Egyenlő esély a szocializmusban sem volt, a kapitalizmus meg kifejezetten az egyenlőtlen esélyeken alapszik. Lévai Katalinnak tehát a közhelyek szintjén kell bizonyítania. Azok pedig úgy szólnak, hogy a magyarok nem szeretik a cigányokat, ezen felül antiszemiták és idegengyűlölők. Ebből lehet főzni és fontoskodni, hogy egy pillanatig se érezzük jól magunkat a saját bőrünkben. Hivatalból azért ültetnek a nyakunkra valakit, hogy megállás nélkül ingereljen bennünket.

A nyitány megvolt. A történet körbejár a Kárpát-medencében, mint a mítoszok. Itt egy kicsit változik, ott egy kicsit rakódik rá valami. Tény, hogy egy ájtatos kis nő a tv2-n fújta meg a harci kürtöt: nevezetesen, hogy Magyarországon a roma kismamákat az egri kórházban külön kórteremben helyezik el. De akinek ez nem elég ahhoz, hogy a szívéhez kapjon, rá egy napra értesülhetett arról, hogy bizonyos kórházakban, bizonyos roma kismamákat, bizonyos szülész-nőgyógyászok, bizonyos orvosi „szakzsargont” használva sterilizáltak, azaz meddővé tettek.

A szöveg ismerős. Szlovákiában is megvádolták a szülészeket ugyanezzel, amely vád, miután megjárta a világsajtót és sok „barátot” szerzett Szlovákiának, semmiféle bizonyítást nem nyert. Azok a jogvédők, akik a legfőbb habverők voltak az ügyben, nem voltak hajlandók előadni az állítólagos bizonyítékokat.

Ami nincs, azt nem lehet átadni.

Ugyanez ismétlődik kísérteties hasonlósággal, mintha egy forgatókönyvből dolgoznának a rendezők. Bizonyos roma kismamákról esik szó, akikről nem tudjuk, kik, mikor és hogyan? Akiket bizonyos orvosok valahol, valamikor, valamiért sterilizáltak. (Ez a kifejezés „áthallás”, hogy mindenkinek a náci koncentrációs tábor és Mengele jusson az eszébe, az eljárást egyébként meddővé tételnek hívják.) Lévai persze azonnal vizsgálatot rendelt el, miközben semmiféle konkrét bizonyítéka nincs. Az állítólagos elkülönítésről készült rejtett kamerás felvételen pedig egy kórtermet látunk, ahol kikockázott fejű nők pakolásznak a szekrényükben.

Egyébként részvétem annak, aki besunnyog egy kórházba alsónadrágjában videóval, hogy megtervezett botrányához anyagot gyűjtsön.

Az isten szerelmére, legyen már némi esze a hivatalnak! Csak nem képzelik, hogy a magyar orvosok önszorgalomból kezdeményezik a magyar cigány lakosság születésszabályozását, nem számolva az érintettek kiszámíthatatlan reakcióival, csak úgy szórakozásból, cigány asszonyokon gyakorolják a meddővé tételt!

Megjegyzem, néhány évvel azelőttig ez a műtét még hosszadalmas és költséges volt. Azóta fejlődött az orvosi technika, de a szabályok ugyanolyan szigorúak maradtak. Csak a harmadik élő gyerek után, a harmadik császármetszés után, előzetes kérésre, bizonyos korhatáron túl.

És ez nem orvosi szakzsargon, amit szegény cigány asszony nem érthet.

Tudjuk, hogy most igen heves az orvosellenesség, hogy sokkal több műhibaper indul, hogy az orvostársadalom bizonytalan a jövőjét illetően. Bizonytalanok, de nem hülyék gyülekezete és nem bűnözők szövetkezete. Lévai miniszter monstre vizsgálata sok-sok aljaskodó cikkre biztat majd bizonyos lapokat és televíziós magazinokat. Az egész cirkusz arra jó, hogy az orvosokat alaposan megalázzák, és ha a cigányok úgy döntenek, hogy X doktort alaposan megverik, mert nem alkalmazza a Vészhelyzetben látott defibrillátort a nagymamán, akkor az orvos fogja be a száját, mert semmivel sem különb Mengelénél.

Ami pedig a roma kismamák külön kórtermét illeti: sorsolásos alapon verbuválhatják a tv2 munkatársait szülés után egy olyan kórterembe, ahol a roma kismamák hatvan-hetven családtagja éjjel-nappal ott tanyázik az ágyak környékén, fittyet hányva figyelmeztetésre, házirendre, csendre vagy a többség kívánalmaira.

Üdvözöljük a roma kismamák esélyeit óvó Lévai minisztert, és figyeljük annak a magyar kismamának az esélyeit, akinek a falujában most szűnik meg a vasútállomás, a posta, az iskola, a szülőotthont pedig már húsz éve bezárták.