Egy trendi magazin főszerkesztőjének semmi gondot nem okoz, hogy lapjának vezércikkében arról édelegjen, hogy nincs szebb dolog, mint a Vörös-tengeren delfinekkel puszilkózni vagy velük úszkálni a kék habokban. Egészen andalító kép, maga a tisztaság és az ártatlanság.

Ugyancsak ennek a lapnak a munkával foglalkozó blokkjában bemutatásra kerül egy hímringyó, egy kurva, egy bugyiig vetkőző bártáncosnő és egy férfi sztriptíztáncos. Igazából hívhatjuk őket sztrippernek, meg callboynak meg finomkodva örömlánynak is, a lényegen nem sokat változtat. Abból élnek, hogy árulják a testüket, finomabban, a szexuális szolgáltatásukért fizettetnek.

Ki vagyok én, hogy ezen háborogjak? Hiszen trendi közéleti hetilapunkban az anális szextől az állatokkal való devianciáig mindenről pontosan kitanítanak. Sorozat íródik belőle, okos tanácsokat osztogatva, hogy a fenék kinyalásakor mit tegyünk, hogy ne kerüljön a nyelvünkre fekália.

Miért szomorítana el a 29 éves A., akinek természetes lételeme, hogy kurva. Olyannyira, hogy bájos pofikáját készségesen engedte lefényképezni. Napi hat-nyolc menet a kvótája, hat-nyolcezer forintért. És amikor ezeket a fuvarokat bonyolítja, nagyon ügyel arra, nehogy jó legyen neki. Egyszer volt egy kuncsafttal orgazmusa, nagyon ciki volt. Mert A. szerint a szerelem és a kilóra vett hús két különböző dolog… A barátja tudja, hogy napi hat-nyolc fuvar lezavarása mellett is hűséges hozzá.

Sőt. Az aktus közben valami egészen másra gondol. Talán a delfinekre a Vörös-tengeren, ami A.-nak e pillanatban nem szerepel a távlati terveiben. Hogy az élet ne legyen egyszerű, tanult szakmája ápolónő, és van egy kisfia, akit egyedül nevel.

Innentől kezdve az vesse A.-ra az első követ, aki úgy tartja, jobb megélni a negyvenezer forintos ápolónői alamizsnából, mint a: tessék számolni, napi hat-nyolc kuncsaft nyolcezer forintjával, van huszonhat munkanap, ha nincs túlóra meg extra, az annyi, mint le se merem írni. Millión felül.

Csak hát van itt néhány kérdés, amit nem árt végiggondolni. Mitől természetes egy társadalomban, hogy a nő legálisan eladja magát és a testének felporciózásából remél hasznot?

Kineveztek egy kisebbségügyi minisztert, meg ismerjük a nők brutalitását elítélők apostolát, egyiktől se hallottam egyetlenegyszer sem, hogy a női nem legnagyobb megalázása nem a verés, hanem a prostitúció. A jogvédők NaNe néven alakítanak erőszak-ellenes ligát, ahol kék-zöldre vert asszonyokat mutogatnak, mint a férfiak áldozatait. Csak nagyon halkan kérdem, a prostituált, ő micsoda? A kapitalista társadalom legális terméke? Amikor G. Havas Katalin annak idején formál logika órán ezt a példát elmondta, sokan meg sem értettük. Mi a hasonlóság a kondenzált tej és a szerelem között? Mind a kettő áruvá válik a kapitalizmusban.

A családon belüli erőszak és brutalitás a jogvédők szerint törvényért kiált. A prostituáltak örömzónát követelnek, utcákat, ahová kirakhatják bájaikat, ahol kiszolgáltathatják magukat a férfiaknak. Önként és pénzért.

Természetesen sejtem, hogy Morvay és Lévai miért nem izgatja magát a női hús kilónkénti kimérésén. Mert ma nem ez a trendi. Mert ma az önmegvalósításhoz, a korlátok döntögetéséhez hozzátartozik, hogy nyíltan vállalod, kurva vagyok, árulom magamat, mint a Bosnyákon a kofa a gyalult tököt.

Szembe menni a trenddel olyan konzervatív, jobbos, fasiszta dolog. Halvány célzást tenni arra, hogy saját gyerekeiket nem szívesen látnák a strichelők között, demagógia. Maradjunk hát annyiban: prostituáltnak lenni ma érdekes foglalkozás. Akik a leghangosabban pártfogolják őket, azoknak a családjában viszont még mutatóban sincs belőlük egy sem.