Idegen szó, és voltaképpen ronda. A francia eredetű piti németes változata. A magyar szó értelmezése: „jelentéktelen, szánalmasan kisszerű”, „értéktelen ember”. Annak, hogy én mégis az idegen szót használom, stiláris, árnyalati oka van.

A magyar nyelv az idegenből átvett szavakat valamiképp dehonesztálóan, vagyis becsmérlően, megvetően, lekicsinyítve használja.

Hirdetés

Például a kamra. Nyelvünkben kicsi, raktárszerű helyiség, afféle lomtár is lehet. Az eredeti szláv származású szó a maga környezetében viszont lakható, tágas szoba. Tehát a magyar az idegenből átvett szavak egy részét, megismétlem a szót, dehonesztálóan mondja. Úgy nyomatékosítja vele a magyar megfelelőt, annak tartalmát, ha azt mondom a magyarban: piti, pitiáner, annak nemcsak jelentéktelen, hitvány, becsmérlő jelentése van, hanem annál több. A hitvány, a kicsinyes, jelentéktelen fölfokozása. A hitvány pedig rossz minőségű, fejletlen, beteges, csekély értékű, erkölcsileg alacsonyrendű. Ha személy, akkor minden aljasságra képes.

Eszem ágában sincs önöknek vagy nektek (kinek mi tetszik jobban) nyelvórákat tartani. Csak azt akartam jelezni, hogy milyennek tartom a mai magyar ellenzéket. És amikor azt mondom, hogy pitiáner, nemcsak orral ganajt túró figuranc, hanem annál több, veszedelmesen hitvány. És ebbe a fogalomba a hazudozástól a csalásig, a mást félrevezetéstől a tettleges kárt okozásig minden belefér. (Lásd: uniós parlamenterek.) A félrevezetésről a testi épséget veszélyeztető viselkedésig széles a skála.

Azt nem gondolom, hogy Bősz Anett, Szabó Tímea, Bangóné Borbély Ildikó mindenre képes lenne, pláne nem Vágó István, a rendkívül tehetséges extévés, akit az Antall-kormány idején helyettesemnek szerettem volna kineveztetni, de nem merte vállalni. Jövőbe látott. Az ő okossága félénkségéből ered. Miért csinálod ezt most, István? Megbűvölt Gyurcsány? Elkótyavetyéled a tehetséged! Komoly vesztesége politizálásod a tévé nézőinek.

De miben nyilvánul meg az ellenzék pitiánersége? Abban, hogy nem mer nagyot álmodni. Mégpedig úgy nem mer, hogy passzivitása okosságnak tűnhet. De a valóság ennek ellentmond. Az elmúlt harminc esztendőben nem fejlődött úgy az ország, ahogyan szerettem volna. Mégpedig azért, mert az időszak felét a mai ellenzék uralta. Ők nem mertek nagyot álmodni, nem mertek kockáztatni, örökösen visszafékeztek, és ezzel végül is nem jutottak semmire. Vagyis mi sem jutottunk. Ami lényeges hazánkban épül, az orbáni időkben történik.

Az ellenzék és a nemzeti pártok között az alapvető különbség, hogy az ellenzékiek kicsinyesek, minden nagy formátumú kormányakciótól visszariadnak, s ha tehetik, megakadályozzák kivitelezésüket. Ilyen volt az olimpia, amit a majom Fekete-Győr akadályozott meg végül is a kicsinyhitűek mozgósításával. És ilyen most Karácsony, aki az atlétikai világbajnokságot fúrja. Ezek azonban csak kósza példák. Pitiánerségükben nem fogják föl a lehetőségeket, a hosszú távú gazdasági jó hatásokat.

Valósággal sugárzik az együgyű pitiánerség Karácsonyból. Immáron lassan két esztendeje uralg a fővároson, s csak negatív intézkedésekre futotta eddig erejéből. Kétéves program legyen az, hogy biciklisávokat festet föl a főbb útvonalakra, és a végsőkig hagyja rohadni a Lánchidat? Ha a kormány nem erőszakoskodik, ma sem kezdik el az építkezést. És az is jellemző, hogy abban sincs köszönet, ha csinálnak valamit, mert egyszerre zúdították rá a munkálatokat a fővárosra. A Covid tombolása idején adódott a lehetőség az utak, a hidak javítására. De még a Margitszigetet is elhanyagolják. Kosz, szennyhömpöly. Ez jellemzi a fővárost. Holott érzékelhetően lassan magához tér a turizmus. És mit talál itt? Vadai, Szabó Tímea, Szél Bernadett meg a többi pitiáner nőnemű lény rémségeskedéseit.

Korábban írtuk