A koalíció nem tűnik könnyű partnernek senki számára. Barack Obama például hiába sürgette a zsidó telepek építésének leállítását, a munkálatok folytatódnak. Az új kormány megalakulását lehetővé tevő koalíciós megállapodás szerint az állam zsidó jellege fontosabb, mint demokratikus karaktere. Izrael tehát mindenképpen meg kívánja őrizni zsidó identitását, amit nemcsak az arab kisebbség arányának gyors növekedése veszélyeztet, hanem egy esetleges békekötés utáni helyzet, ami nagy számú palesztin menekült visszatérésével járna.

2013 júliusában a Népszabadság is beszámolt róla, hogy a XIX. századi Kelet-Európát idéző környéken, Jeruzsálem – Mea Sárimnak nevezett – ultraortodox negyedében egy izraeli katonát támadtak meg a fanatikus fundamentalista zsidók.

Az itt élők nem tanulnak és nem dolgoznak, idejüket kizárólag imádkozással és a zsidó rituálék gyakorlásával töltik. Korán nősülnek, rengeteg gyermekük van, akiket lényegében az izraeli szociális rendszer tart el. Az ultraortodox (haredi) közösség tagjai eddig nem katonáskodtak, ám az új kormány most úgy döntött, hogy Izrael nem mondhat le tízezer katonáról, ezért megkezdődtek a behívások, amit az érintettek felháborodva fogadtak.

Nemrégiben újra felizzott a parázs, miután az EU hivatalos közleményében megjelent jogszabály megtiltotta a 28 EU-tag országnak a megszállt területeken élő izraeliekkel történő együttműködést. A tilalom nem csak a Golán-fennsíkra, a Gázai övezetre és Ciszjordániára terjed ki, de Kelet-Jeruzsálem zsidó lakónegyedeire is vonatkozik. Az unió álláspontja szerint ugyanis az 1967-ben elfoglalt területek nem képezik Izrael részét. Ezen álláspont ismeretében a magyar kormánynak is felül kell vizsgálnia az egységes Jeruzsálemért küzdő magyarországi szervezetekhez, illetve ezek támogatóihoz való viszonyát.

Válaszul Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke ingerülten közölte: a zsidó állam nem fogad el külföldi diktátumokat, és ő nem fogja hagyni, hogy sérelem érje az említett területeken élő zsidók százezreit.

Közben a Günter Grass körüli vita sem ért véget. A Nobel-díjas német író most módosított korábbi álláspontján: nem Izrael, az atomhatalom fenyegeti a világbékét, hanem Netanjahu és kormánya. Grass újabb művében hősnek nevezi azt a Mordeháj Vanunut, aki 1986-ban nyilvánosságra hozta, hogy Izrael atomfegyverrel rendelkezik. A külföldön tartózkodó Vanunut a Moszad elrabolta, majd Izraelbe hurcolta, ahol 18 év börtönbüntetésre ítélték, amiből tizennégyet le is töltött. Jelenleg állítólag házi őrizetben él.

Jellemző, hogy a héber nyelvű írók szövetsége megbocsáthatatlannak tartja Grass tevékenységét, nem tűri Izrael megszégyenítését, ezért Herzl Chakak elnök felszólította a világ értelmiségét, hogy közösítsék ki a 85 éves német írót…

Magyarországot közvetlenül is érintő hír, hogy miközben világszerte – még az Egyesült Államokban is – növekszik a zsidók elleni támadások száma, Moshe Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus (EJC) elnöke szerint az EU-nak meg kellene fontolnia Görögország és Magyarország kizárását, miután ezekben az országokban a „szélsőségesek” ott ülnek a parlamentben. „Ha nem védik meg saját lakosságukat a neonáciktól az európai történelem összes tanulságának birtokában, úgy talán nincs hely számukra az Európai Unióban.”

Azt talán általános érvénnyel leszögezhetjük, hogy a zsidó szervezetek és Izrael állam megdöbbentő arroganciával és intoleranciával viszonyul minden őket is érintő kérdésre. Ezt nem magyarázhatja az európai zsidókat hetven éve ért történelmi tragédia. A tárgyszerűség, a mérsékletesség és a tényszerűség hiánya aligha használ a ma élő zsidó közösségeknek. Előbb-utóbb az izraeli vezetőknek is be kell látniuk, hogy nem fordulhatnak szembe az egész világgal. Ráadásul – a világ újrafelosztásáért vívott harcban – legfőbb stratégiai szövetségesük az Amerikai Egyesült Államok is egyre nehezebb helyzetbe kerül.

A Moshe Kantor által felvetettekre reagálva, nem árt leszögezni, hogy az általa „szélsőségesnek” minősített pártok Európa más parlamentjeiben is megtalálhatók, de úgy látszik, ott ez nem probléma. A Jobbik – néhány szerencsétlen nyilatkozata ellenére – ráadásul nem neonáci, hanem nemzeti radikális párt, amelyik alkotmányos keretek között működik.

Az Európában és a világon mindenütt kétségkívül meglevő előítéletességgel kapcsolatban pedig ezúton ajánljuk Benjamin Netanjahu és udvartartása számára, hogy tekintsenek bele az Izraelben végzett közvélemény-kutatások eredményeibe, és próbálják megmagyarázni azokat a riasztó számsorokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy – némi túlzással szólva – az Izraelben élő zsidók miért nem veszik emberszámba az őshonos palesztinok leszármazottait? Nagy kérdés, hogy egy ennyire megosztott ország demokráciának tekinthető-e egyáltalán?

Tóth Gy. László

politológus,

a miniszterelnök volt főtanácsadója