Politikai és közéleti abszurditások – Székelyellenes magyarok
Hogy a románok egy része nem érti az autonómiára való törekvést, mert azt sem tudja, miről van szó valójában, ez valahol érthető. Egy másik részük pontosan tud mindent, ők viszont hallani sem akarnak a nemzeti kisebbségeket megillető jogokról.
A románok elfogult álláspontjára tehát akad magyarázat, de akik formálisan a magyar nemzethez tartoznak, azokat vajon miért zavarja, ha egy magyar közösség békésen küzd a jogaiért, és a hosszú távú megmaradásáért?
Mi készteti a Magyarországon élő magyar állampolgárokat arra, hogy ez ellen nyilvánosan fellépjenek? A butaság? Előítéletek? Magyarellenesség? Rosszul értelmezett történelemfelfogás? A holokauszt traumája vagy a holodomor borzalma? Vagy még ennél is abszurdabb valami?
Vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a baloldali és liberális értelmiség egy része továbbra is nemzetellenes, annak ellenére, hogy rendszeresen azt állítják: minden magyar politikai erő a nemzeti érdekeket képviseli, csak a módszereik mások.
Úgy tűnik, másról van szó, és a magyar nemzethez tartozás nem mindenki számára evidencia. Legutóbb az egyébként balliberális Együtt –PM szövetség értelmiségi holdudvarának néhány tagja fordult szembe a szervezettel, mert az erkölcsileg támogatta a székelyek megmozdulását.
Az elsők között volt Kálmán C. György irodalomtörténész, aki a szakmájától kissé szokatlan stílusban búcsúzott Bajnaiéktól: „Kiafaszt akarnak ezek nyalogatni? Na, viszlát, Együtt–PM, elment a maradék eszetek.”
Vajon mi rejlik e trágár kirohanás mögött? Kálmánnak már az is sok, ha valaki szimbolikusan sorsközösséget vállal kiszolgáltatott nemzettársaival? Miért zavarja ez a derék irodalomtörténészt, aki korábban az SZDSZ értelmiségi holdudvarához tartozott? Adódik a kérdés: melyik nemzeti közösséggel vállal szolidaritást a magyarellenes Kálmán C. György? Ugyanehhez a tiltakozó balliberális szubkultúrához tartozik Ludassy Mária filozófiatörténész, valamint az Erdélyből áttelepült Ara-Kovács Attila, aki az egyik MSZP–SZDSZ-kormány külügyminisztériumi tisztségviselője is volt.
Ara-Kovácsot felháborította, hogy Bajnaiék „úgy teszik magukévá a Fidesz nacionalizmusát, amiként a Fidesz a Jobbik rasszizmusát.” Ezért forog a gyomra, és még azt is szégyelli, hogy a múltban köze volt az Együtt–PM-hez. Őrült beszéd, de ebben még rendszer sincs.
Miért zavarja Ara-Kovácsot, hogy az Együtt–PM ebben a kérdésben kiállt a magyar nemzeti érdekek mellett? Mi ezzel a baj? Miért bűn ez? Mi a kifogásolható benne? Természetesen megszólalt a hírhedten magyarellenes egykori SZDSZ-es politikus, az Eörsi és Társai Ügyvédi Iroda volt alapítója Eörsi Mátyás is, akinek közvetlen munkatársa volt dr. Bauer Miklós egykori ÁVO-s alezredes és szadista kihallgató tiszt, aki – saját bevallása alapján is – alaposan gyanúsítható dr. Ries István volt igazságügy miniszter agyonverésével. (Gábor Róbert: Az igazi szociáldemokrácia, Századvég Kiadó, 1998.)
Eörsi szerint „A székely menetelés nem az autonómiáról szól, hanem a határok revíziójáról.” Ha Eörsi szalonképes lenne, megkérdezhetnénk tőle, hogy honnan tudja? Beszélt a szervezőkkel? Nyilván nem, akkor viszont miért nyilatkozik olyasmiről, amihez semmi köze?
Valószínűleg sokan emlékeznek még a saját köreiben nagy tekintélyű liberális politikus évekkel ezelőtti híres kérdésfelvetésére: „Miért is adna Románia magyar állampolgároknak területi autonómiát? Adnánk mi területi autonómiát az itt élő kínai textilkereskedőknek?”
De hogy senki se vádolhasson elfogultsággal, idézzük az SZDSZ egyik utolsó elnökének, Retkes Attilának az egyik blogbejegyzését: „Eörsi a párt egyik legkellemetlenebb modorú, kifejezetten arrogáns, ráadásul saját eszmetársait is rendszeresen hátba támadó, belső körben megbízhatatlannak tartott politikusa volt. Mindig ódzkodott a magyar nemzeti ügyek képviseletétől, ideje jó részét karrierépítéssel töltötte.”
Az említettek igazságát nehéz lenne vitatni, bár ebben az esetben szinte megválaszolhatatlan a kérdés, hogy vajon az érintettek ezzel a gondolkodásmóddal, identitászavarral és értékrenddel, hogyan lehetnek véleményformáló tényezők korunk Magyarországán?
Egyetlen válasz létezik: Magyarország rendkívül toleráns ország, még azt is megélhetjük, hogy Horn Gyula után Eörsi Mátyásnak is szobrot emelnek az SZDSZ egykori liberális és Gyurcsány mai hívei.
Megérdemeljük!
Tóth Gy. László
politológus