Feldmájer az ünnepélyes sajtóeseményen elmondta: Jeruzsálem a mai Izrael egységes fővárosa kell hogy maradjon, amely „szabadságot ad a keresztény, a zsidó és a muszlim embereknek”.

A Mazsihisz volt elnöke kijelentette: „Aki szét akarja választani Jeruzsálemet, az szét akarja választani az egész világot.”¬ Nem különbözik ettől Naftali Bennett gazdasági miniszter álláspontja, amely szerint az izraeli törvények alapján senkinek nincs joga Jeruzsálem felosztásáról tárgyalni.

Ebből vonta le azt a következtetést, hogy a palesztin állam valószínűleg soha nem fog létrejönni. Ezzel párhuzamosan egyre többen követelik annak lehetővé tételét, hogy a zsidók szabadon imádkozhassanak a jeruzsálemi óvárosban található Templom-hegyen. A hely formálisan ma is izraeli fennhatóság alatt áll, de Ariel Saron 2000-ben tett látogatása, majd az ezt követő második intifáda óta zsidó politikusok és a Kneszet képviselői nem imádkozhatnak a Templom-hegyen.

Ugyanakkor Háim Richmann, a Nyugati Fal főrabbija ezt írta a Jerusalem Post egyik számában „A Templom-hegy jelképezi azt a küldetést, hogy a zsidó nép fénynek rendeltetett a nemzetek számára. Egy olyan egységes világnak a prófétai előhírnökei, amelyben Jeruzsálem szépsége az egész világra kiárad. Ez a titka annak, hogy mivé válhat a zsidó nép, és mit hozhat el az egész világ számára.”

A Jeruzsálem körüli vita jelentőségét nyilvánvalóan az adja, hogy a békét biztosító két állam megvalósításának egyik alapvető feltétele, hogy Izrael ismerje el Kelet-Jeruzsálemet Palesztina fővárosaként.

Történelmi tény, hogy Izrael 1967-ben a hatnapos háború során foglalta el Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és a jordán megszállás alatt álló Kelet-Jeruzsálemet. Ezt követően a várost Izrael egységes és oszthatatlan fővárosává nyilvánították, holott modern kori újraalakulásakor Izrael államát Tel-Avivban kiáltották ki.

Izrael szempontjából a másik nagyon lényeges kérdés, hogy mi alapján határozható meg egy személy zsidósága. Az ortodoxok szerint az tekinthető zsidónak, aki zsidó anyától született, vagy a mózesi törvények szigorú betartásával veszi föl a vallást.

A zsidó vallás szabálya, a háláchá szerint a zsidóság anyai ágon öröklődik, ezért aki zsidó anyától származik, az maga is zsidó, az ilyen személy automatikusan a zsidó közösség része, semmiféle betérési vagy vallásfelvételi procedúrán nem kell keresztülmennie.

A világi zsidók körében ezzel szemben általában azt ismerik el zsidónak, aki a judaizmussal azonosítja magát. Az érdekellentétek miatt többen felvetették a vallás és az egyház egyértelmű jogi szétválasztásának szükségességét.

Ugyanakkor Izrael állam nem a vallási törvények szerint dönt: az úgynevezett Visszatérési Törvény azt mondja ki, hogy az alijázhat (szerezhet állampolgárságot), akinek egy nagyszülője zsidó, vagy aki betért zsidónak. Ez azt jelenti, hogy az is alijázhat, aki a háláchá szerint nem zsidó, mint például akinek csak az apja vagy nagyapja volt zsidó.

Ez az álláspont is bizonyítja, hogy mekkora ellentét tátong az Izrael állam zsidó voltát legitimáló ortodox zsidók és a lakosság többségét kitevő szekuláris zsidóság között. A lakosság 10 százalékát kitevő ortodox zsidók szinte alig vesznek részt a társadalmi munkamegosztásban: nem dolgoznak, nem katonáskodnak, kizárólag az ortodox vallási előírások szerint próbálnak élni. Leköpdösik az iskolába igyekvő zsidó fiatalokat, hátrazavarják őket a buszokon, szombatonként feltartóztatják az emberi életeket menteni igyekvő mentőautókat.

Az izraeli társadalom előítéletessége és rasszizmusa aggasztó méreteket öltött. Egy átlagos zsidó nem szívesen járatná a gyerekét olyan iskolába, amelyikben palesztin gyerekek is tanulnának. Jellemző, hogy a legnépszerűbb izraeli labdarúgócsapat, a Beitar Jeruzsálem mérkőzésein az ellenfél színeiben játszó palesztin/arab labdarúgók pályára lépését a szurkolók rendszerint elementáris gyűlölettel és Halál az arabokra! feliratú táblákkal fogadják.

A Beitar Jeruzsálem tulajdonosa, Eli Cohen legutóbb két csecsen (muszlim) játékost szerződtetett, akiket a szurkolók egy része ugyancsak a Halál az arabokra! skandálással fogadott. Bár az esetről a nemzetközi sajtó is tudósított, a FIFA illetékesei nem tartották szükségesnek a jeruzsálemi stadion bezárását.

Izrael aligha felel meg a liberális demokráciákkal szembeni elvárásoknak: nem tartja be a nemzetközi egyezmények jelentős részét, és sajátságosan értelmezi az általános emberi jogokra vonatkozó nemzetközi előírásokat is. Ezért indokolt lenne, ha például Izrael budapesti nagykövetsége nem próbálna meg rendszeresen a magyar belpolitikát alakító tényezőként feltűnni.

A Közel-Kelet és Izrael jövője kiszámíthatatlan. Az Egyesült Államok új közel-keleti stratégiáját vázolva az amerikai elnök nemrégiben kijelentette, hogy Izrael és Palesztina határainak az 1967-es vonalakra kell épülniük, amelyeket kölcsönösen elfogadott területcserék által módosítanának.

Ezt azonban az érintett felek nem fogadták el. Ugyanakkor a Szíriával kapcsolatos események egyértelművé teszik, hogy ma már a nemzetközi konfliktusok Kína és Oroszország bevonása nélkül nem oldhatók meg.

Tóth Gy. László

politológus,

a miniszterelnök volt főtanácsadója