Politikai fordulat a sógoroknál

Az osztrák belpolitika az elmúlt hónapokban komoly átalakulások színtere volt, amelyek az egész Európai Unió figyelmét felkeltették. A 2024. szeptember 29-én lezajlott parlamenti választások eredménye alaposan felkavarta az osztrák politikai erőviszonyokat. Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) győzelme nemcsak az osztrák politikai elitben, hanem a nemzetközi közösségben is érzékelhető feszültséget gerjesztett, valamint számos kérdést felvetett. Az FPÖ a szavazatok 28,8 százalékát szerezte meg, ami történelmi eredménynek számít a párt szempontjából: a Szabadságpárt még soha nem szerepelt első helyen a szövetségi választásokon. A korábban domináns Osztrák Néppárt (ÖVP) 26,3 százalékkal a második helyre szorult, míg a Szociáldemokrata Párt (SPÖ) 21,1 százalékos eredményt ért el. A liberális Neos és a Zöldek 9, illetve 8 százalékon végeztek. Ezek az eredmények jelentős átrendeződést mutatnak az osztrák politikai palettán, különösen az FPÖ előretörését és az ÖVP visszaesését illetően, akik így vélhetően csupán kisebb szerepet játszhatnak a következő kormány összeállításában.

Az FPÖ sikerét több tényezőre vezethetjük vissza. Egyrészt a párt hatékonyan kommunikálta az osztrák állampolgárok körében növekvő migrációs aggályokat és gazdasági nehézségeket. Másrészt a párt vezetője, Herbert Kickl karizmatikus kampányával és populista üzeneteivel széles támogatói bázist tudott mozgósítani. Kickl több ízben élesen bírálta az EU politikáját, különösen a migrációval kapcsolatos döntéseit, ami rezonált a választók egy részének euroszkeptikus érzéseire. A párt keményebb migrációs szabályozást és a határellenőrzés megerősítését szorgalmazza, miközben csökkenteni akarja a migránsoknak nyújtott támogatásokat. Gazdasági programjuk az adócsökkentésekre és a költségvetési szigorra összpontosít, miközben az oktatási rendszert „megtisztítaná” a woke ideológiától.

A választások után megkezdődő koalíciós tárgyalások sorozata rendkívül bonyolultnak bizonyult. Alexander Van der Bellen szövetségi elnök 2024. október 22-én az ÖVP-t kérte fel a kormányalakításra, így a második helyen végző néppárt került döntő pozícióba. Karl Nehammer, az ÖVP kancellárjelöltje kezdetben megpróbált hárompárti koalíciót alakítani az SPÖ-vel és a Neosszal abból a célból, hogy kizárja az FPÖ-t a hatalomból. A tárgyalások azonban kudarcba fulladtak, miután a Neos 2025. január 3-án bejelentette, hogy kilép az egyezkedésből. Beate Meinl-Reisinger, a Neos vezetője közölte, hogy a tárgyalások során nem sikerült jelentős előrelépést elérni, különösen a költségvetés és a versenyképesség terén. A párt szerint az ÖVP és az SPÖ nem mutatott hajlandóságot a mélyreható reformokra, ezért döntöttek a kilépés mellett.

Ezt követően, január 4-én Nehammer bejelentette lemondását, mivel egyértelművé vált, hogy a koalíciós tárgyalások az SPÖ-vel kudarcot vallottak. Van der Bellen 2025. január 6-án bízta meg Herbert Kicklt, a Szabadságpárt vezetőjét a kormányalakítással. Ez az esemény mérföldkőnek számít az osztrák politikában, mivel az FPÖ első alkalommal adhatja az ország kancellárját, ilyenre korábban még nem volt példa. Közben az ÖVP junior partnerként ajánlotta fel magát az FPÖ-nek – új választás nélkül. Ez azt jelenti, hogy az ÖVP alkancellárt keres Kickl alá, ha a koalíciós tárgyalások sikerülnének.

Mindeközben az Osztrák Néppárt új vezetőjének személyéről jelenleg is folynak a találgatások. Az egyik legesélyesebb jelölt Christian Stocker, aki jelenleg az ÖVP ideiglenes elnöke. Rajta kívül más nevek is felmerültek, például Karl Mahrer, az ÖVP bécsi tartományi szervezetének elnöke, aki jelentős regionális támogatottsággal bír, és vezetői képességei révén esélyes lehet a párt élére. További potenciális jelöltként emlegetik August Wögingert, az ÖVP parlamenti frakcióvezetőjét, aki korábban is meghatározó szerepet játszott a párt politikájának alakításában. Sebastian Kurz volt kancellár neve is felmerült Nehammer utódjaként, állítólag azonban (egyelőre) visszautasította a felvetést. Wolfgang Hattmannsdorfer, a Kereskedelmi Kamara főtitkára és Karoline Edtstadler, a leköszönő Európa- és alkotmányügyi miniszter neve napok óta kering Nehammer lehetséges utódjaként. Hattmannsdorfer tavaly a migrációs politikával kapcsolatos egyértelmű állásfoglalásának köszönhetően gyorsan felemelkedett a szövetségi politika ranglétráján. Edtstadler azonban már tavaly novemberben bejelentette, hogy nem pályázik többé miniszteri tisztségre, hanem a Nemzeti Tanács tagjaként folytatja, és Salzburgban ügyvédi irodát alapít. A párton belül azonban megosztottak a vélemények, és egyes források szerint nem kizárt, hogy egy kevésbé ismert, de konszenzusos jelölt kerülhet az élre. A végső döntést a szervezet közgyűlése várhatóan 2025. január végén vagy február elején hozza meg, amikor a párt hivatalosan is megválasztja új elnökét.

Stocker pártelnökként tett első nyilatkozatában egyértelművé tette, hogy az ÖVP minden tárgyalási ajánlatot el kíván fogadni az FPÖ-től a koalíciós egyeztetésekre. Nyitva hagyta azonban azt a kérdést, hogy tartósan hivatalban marad-e, vagy az alkancellári posztra pályázik.

A kormányalakítást tekintve több forgatókönyv is elképzelhető. A legegyszerűbb helyzet, hogy létrejön a koalíció az FPÖ és az ÖVP között. Ha ez nem sikerülne, akkor szakértői kabinet kinevezése is lehetséges. Ha azonban új választásra kerülne sor, akkor az ezzel járó eljárások és határidők miatt nehéz lenne május előtt megtartani a voksolást. A Nemzeti Tanács új választási határozata mellett a választást a Szövetségi Közlönyben rendelettel kell kiírni. A rendeletben meghatározott határidő és a választás között legkevesebb 82 napnak kell eltelnie.

Amennyiben Herbert Kickl és az FPÖ sikeresen koalícióra lép az ÖVP-vel, az alapvető átalakulást indíthat el az osztrák bel- és külpolitikában. Egy ilyen koalíció valószínűleg radikális változásokat hozna a migrációs politikában, a gazdaság szabályozásában és az osztrák–EU kapcsolatokban. Az előttünk álló hetek tehát döntő fontosságúak lesznek Ausztria és Európa jövője szempontjából. Egy stabil kormány megalakulása enyhítheti a politikai bizonytalanságot, de az FPÖ vezette kabinet európai és nemzetközi megítélése már most is komoly kihívásokat vetít előre.

Kickl a magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort „európai példaképnek” nevezte, ami persze azonnal beindította a mainstream média aggodalmait, akik már most Ausztria „orbanizálásáról” beszélnek. Fontos kiemelni, hogy az osztrák politikai változások hatása nem áll meg az ország határainál. Németországban, ahol februárban tartanak parlamenti választásokat, az osztrák fejlemények komoly visszhangot keltettek. Az FPÖ sikere inspirációként szolgálhat a németországi populista pártok, például az AfD számára, amely hasonló üzenetekkel próbálja megszólítani a választókat. Ezzel egyidejűleg a német kormánypártok, különösen az SPD és a Zöldek igyekeznek hangsúlyozni a demokratikus értékek fontosságát, hogy megakadályozzák az euroszkeptikus és populista narratívák térnyerését.

Hazánk szempontjából ugyanakkor különös fontossággal bír, hogy Ausztriának ismét tisztán jobboldali kormánya lehet a következő négy évben, amely a várakozások szerint aktívan együtt fog működni a magyar kormánnyal, főként a tömeges migráció elleni harcban.

A szerző az Alapjogokért Központ nemzetközi kommunikációs koordinátora.