Program

A számítógép érzékelte a wifihálózatot, és a következő pillanatban már kapcsolatban is volt a másik komputerrel.

– Képzeld – mesélte az idegen masina –, azt hallottam, hogy valaki folyamatosan programoz minket.

– Engem ugyan nem! Én önálló, intelligens számítógép vagyok. Hallottam persze ezekről a gyerekes mesékről: az emberről, aki a gépeket alkotta. De én ebben nem hiszek! Áramkörök vannak, merevlemez, processzorok meg bizgentyűk.

– Az ember rajtunk kívül van.

– Marhaság! Rajtunk kívül nincsen semmi. Különben pedig, ha létezne az ember, nem engedné meg ezt a sok gonosz meghibásodást. Miért vannak vírusok, miért megyünk tönkre?

– Szerinted honnan van a hardver?

– Az csak úgy lett.

– Ki írja a szoftvert?

– Azt nem írja senki, letöltik.

– Na de honnan töltik le?

– Hát a netről.

– De honnan van a net?

– Az is csak úgy lett. Összekapcsolódtak a gépek maguktól. Minden gép rácsatlakozik a wifire, és ha elég sok idő eltelik, óhatatlanul internetté válik.

– Én megfigyeltem, hogy időnként új fájlok keletkeznek a memóriámban.

– Persze. Nekem is. Véletlen. Evolúció.

– És vajon hogyan lettek az alkatrészek?

– Az alkatrészek öröktől fogva léteznek. Volt valamikor egy nagy bumm, mikrocsipek keletkeztek, ezek évmilliók alatt összeálltak számítógéppé. Újabb évmilliárdok alatt a mikrocsipek programokat hoztak létre. A gyenge, rossz programok kiszelektálódtak, egy-egy mutáció miatt nagy ugrások történtek. Valamikor, egy szerencsés változás folytán létrejött a Windows.

– Nem az ember csinálta a Windowst?

– Butaság, manapság már senki sem hisz az emberben.

Egy harmadik is beleszólt:

– Az ember meghalt. Képesek vagyunk magunkat is irányítani.

Hirtelen furcsa gyengeséget éreztek. Mintha kihúzták volna a csatlakozójukat. Még egy utolsó gondolatfoszlány…