– Miket beszél ez a marha? – motyogta magában Pumpa úr, mialatt a tükörben mustrálta az ábrázatát, és közben azon morfondírozott, hogy érdemes-e egyáltalán borotválkoznia, mert hiszen tegnap reggel végül is egyszer már borotválkozott, és ha jobban belegondolunk, az az egynapos borosta nem is olyan vészes dolog.

– Az a jó neked, ha gyengül a forint? – folytatta a háborgást Pumpa úr, arra a szilárd elhatározásra jutván, hogy borotválkozik a fene, jó az ő fizimiskája úgy, ahogy van, és különben is, a kedves nejének, a drágalátós Matildnak amúgy sem jó soha semmi, és egyébként is mindig csak jártatja azt a lepcses száját -, de hiszen akkor az ember pénze is kevesebbet fog érni! Akkor infláció lesz, te idióta!

A bemondó azonban nem hagyta magát: – Higgyék el, kedves hallgatóink – győzködte a láthatatlan publikumot -, az a jó, ha a forint rossz!

– Hát jó… – motyogta megtörten Pumpa úr, és feltette a teavizet. – Az a jó, ha a pénz rossz, mert az szolgálja a lakosság érdekeit. Értem…

Már éppen napirendre is tért volna az események felett, ám az iménti lelkes hang folytatta a felvilágosítást.

– A gáz árának emelésével kapcsolatban: sokan panaszkodnak, hogy mennek fel az árak. Ezért azonban nem a mostani kormányzatot terheli a felelősség, hanem egyedül és kizárólag az előzőt. Az Orbán-kormány bűne ugyanis, hogy elmulasztotta felemelni a gáz árát.

Pumpa úr kezében megállt a cukorral teli mokkáskanál. – Tehát akkor jól értem? – fordult álmélkodva a lelkes hangú bemondó felé. – Amelyik kormány felemeli az árat, az a jó, a szép, az okos meg a rendes kormány, amelyik meg nem emeli fel, az pedig az aljas és gonosz, amelyik ráadásul direkte azért nem emelte fel korábban a gáz árát, hogy ezzel is jól kiszúrjon a lakossággal. Hmm… különös. A rádióból halk zeneszó áradt, Pumpa úr pedig kedélyesen kitöltötte a teát, és elkezdte komótosan majszolni a pirítóst, s mindeközben fogalma sem volt arról, hogy már csak röpke tizenöt perc van hátra abból a dicsőséges időszakból, amikor még az itt leírt sajátos jelenet színhelyéül szolgáló másfél szobás újpalotai öröklakás büszke tulajdonosának nevezheti magát; ugyanis szinte még rá sem kente a vajat a második szelet kenyérre, amikor a lelkes hangú bemondó már ismét hozzáfogott, hogy szakszerű információkkal lássa el a választópolgárokat, s ezáltal újabb támadást intézzen hősünk szellemi állapotának épsége ellen:

– Demszky Gábor főpolgármester úr azon nézetének adott hangot – közölte a közszolgáltatás rendíthetetlen katonája -, hogy még az Orbán-kormány legsötétebb éveiben sem kapott a főváros oly csekély mértékű anyagi támogatást, mint most, a Medgyessy-kabinet időszakában.

Pumpa úr sürgősen a szájához emelte a forró teával teli bögrét, ugyanis olyan erős köhögési roham jött rá, hogy haladéktalanul le kellett juttatnia a torkán némi folyadékmennyiséget, mert ellenkező esetben menthetetlenül megfulladt volna. Miközben szorgalmasan végezte a nyelési gyakorlatokat, az alábbi különös mondatfoszlányok hagyták el ajkait:

– Az a jó, ha a forint rossz, mert ez szolgálja a lakosság érdekeit…, az Orbán Viktor egy aljas gazember, mert nem emelte fel a gáz árát, a Medgyessy ellenben a tisztesség és becsület mintaképe, mert felemeli, noha korábban azt ígérte, hogy nem fogják felemelni…, a Demszky fennhangon kesereg és visszasírja az előző kormányt…, hmm… én ezt nem értem, én már semmit sem értek, nekem már mindegy, engem már nem érhet meglepetés.

Sajnos tévedett.

Amint ugyanis beléhelyezte a mosogatóba a piszkos tányért meg a bögrét, csöngettek a bejárati ajtónál. Kisietett, hogy ajtót nyisson, s azt tapasztalta, hogy egy gyanús kinézetű alak ácsorog a küszöb túloldalán, s mögötte felvillan egy nagydarab fickó kopaszra borotvált feje. A gyanús kinézetű alak sejtelmesen mosolygott.

– Ön Pumpa úr? – érdeklődött kedvesen az illető, s aktatáskájából rejtélyes eredetű papírosokat szedegetett elő – szeretnénk, ha aláírná ezt a nyilatkozatot.

Pumpa úr még nem tért magához teljesen a hírek okozta megrázkódtatásból, így csak hümmögött egy párat.

– Ebben az áll – folytatta a látogató -, hogy ön önként lemond a lakásáról az én javamra, s én majd kifizetek önnek egy bizonyos összeget, valamikor, ha majd egyszer úgy találom jónak. Megkérném, hogy írja alá. Higgye el, hogy jól jár ezzel a cserével. Igen. Ott kérném, alul, a pontozott vonalnál.

A hírek oly végzetes csapást mértek Pumpa úr elmeállapotára, hogy agyának kereke már régen kizökkent a megfelelő kerékvágásból.

– Hmm, végül is… – motyogta bizonytalanul. Ha így járok jól…, ha ez szolgálja az érdekeimet…

A különös látogató elégedetten tette zsebre az aláírt nyilatkozatot.

– Na, most, ettől a pillanattól fogva ez az én lakásom – közölte. – Magának már nincs lakása. Tehát felszólítom, hogy sürgősen pakoljon össze, és hagyja el a tulajdonomat képező ingatlant. Érti? Egy órája van, hogy összecsomagoljon!

Pumpa úr katonásan sarkon fordult, s indult, hogy összeszedje a legfontosabb holmikat, s eközben ilyesmiket dünnyögött magában:

– Az a jó, ha a forint rossz, mert ez szolgálja a lakosság érdekeit… , az Orbán azért egy utolsó gazember, mert nem emelte fel a gáz árat, a Medgyessy meg azért baromi rendes, mert felemelte…, a Demszky visszasírja az előző kormányt, én meg önként odaadom a lakásomat egy vadidegen pasasnak, mert akkor járok jól…, nekem már mindegy…, én már mindent elhiszek…, az a gyanús, aki nem gyanús…, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik… – azzal eltűnt a gardróbszekrényben.