Tisztelt Bencsik András! Hosszú évek óta olvasom a Demokratát, figyelem az Ön vezércikkeit, amelyekkel úgy gondolom, kilencven százalékban egyetértek, és persze vannak olyanok is, amelyekkel részben vagy egyáltalán nem, de hát ez így természetes. Most pusztán azért ragadtam tollat (vagy laptopot), mert úgy gondolom, hogy feltétlenül szükséges bizonyos dolgokról tájékoztatnom. A 28. szám vezércikkével (Méltó és méltatlan) teljes mértékben egyetértek. Engedje meg, hogy néhány nem mellőzhető kiegészítést tegyek:

Úgy vélem, hogy a magyar társadalom egyáltalán nincs képben a meleghelyzetről. Ennek megvan az oka, természetesen véleményt csak arról lehet mondani, amit látunk. Márpedig a társadalom azt látja, amit megmutatnak neki. Roppant szerencsétlen dolog, hogy a hazai melegek közül csak az idiótákat lehet látni, mert számukra fontos a magamutogatás. Ugyanakkor az is tény, hogy maga a melegtársadalom egyre megosztottabb, ugyanis épp a melegek azok, akik utálkozva, szánakozva nézik azok tevékenységét, akik az utcán ugrabugrálnak. Tudniillik van, aki az utcán vonulgat a méltóság menetében – mekkora marhaság! –, mások pedig nem vonulgatnak, viszont az életüket méltóságteljesen élik.

Szeretném Önnek elmondani, hogy a melegek közül nagyon sokan, hangsúlyozom és aláhúzom, nagyon sokan jobboldali érzelműek, és bármennyire is ellentmondásos lehet Önnek, életüket átszövi az Isten-család-haza hármas egysége. Az, hogy valaki gyakorló vallásos, vagy hogy fontosnak tartja a családot, a családi létet és hogy valakinek a hazája fontos, az nem nemi identitás, hanem származás, családi háttér függvénye. Meleg sajnos nem csak akkor lesz az ember, ha liberális és szocibarát balos közegben születik. Vannak, akik történelmi, nagypolgári családból származnak, másoknak a szülei, nagyszülei voltak 56-os mártírok, kitelepítettek, kuláklistára tettek, málenkij robotra elcipeltek, vagyis a legelképesztőbb családi háttérrel rendelkeznek. Ugye, azt elhiszi nekem, hogy az ilyen melegek nem szavaznak az MSZP-re, sem az SZDSZ-re?

Az ilyen melegek többnyire értelmiségiek, vezetők, egyetemi tanárok, újságírók (többek között van egy, aki az Ön ismerőse, és rémálmában sem gondolná ön, hogy az illető milyen lelki küzdelmeket él át, és hogy meleg), művészek, vagyis igazán a szellemi elit részét képezik. És ezek azok az emberek, akik kisebbségben vannak a kisebbségben is. A többségi társadalomnak nem részei, hiszen nem heterók. A melegek közösségéből kilógnak, mert konzervatívok. Van, aki markánsabban veszi komolyan az erkölcsi tanításokat például a hűségről, a párkapcsolat sajátosságairól, mint a kedves hetero többségű társadalom, ahol ugyebár a swinger klub, a kamionokon való szexuális aktus utánzása, az erkölcstelen és léha életmód éppúgy megtalálható, mint a melegeknél, csak érdekes módon a Budapest Parádé miatt még senki sem ment az Andrássy úton a járda szélére tüntetni, hol ott éppúgy drogoztak a kamionokon, vonaglottak, üvöltöttek, mint a melegek.

Csak az egy kedves fiatalos mulatság volt… Ugyanis meggyőződésük, hogy nincs meleg erkölcs, meg hetero erkölcs. Erkölcs egyféle van, ami az ember nevű lényre egyaránt kötelező. A swinger klub attól, hogy heterók járnak oda, éppen olyan gusztustalan, mint a sötétszoba a melegbárban. Azok a melegek, akikről én beszélek, úgy tapasztalom, nagyon sok jobboldalinál elkötelezettebbek, hiszen ahhoz, hogy egy meleg jobboldali legyen, először is félre kell tennie a maga nyomorult életét. Mert azért ez nem egy leányálom, ezt nem kéri, hanem kapja az ember, és az élete legfeljebb arról szól, hogy képes-e méltósággal ezt végigcsinálni, vagy feladja és beáll trendi buzinak.

Nagyon nagy kérdés és nagyon nehéz kérdés. És nagyon erősnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ne csússzon bele a trendi szarba, hanem legyen elég ereje hűnek lenni mindahhoz, amit a családjától kapott. Egy jobboldali meleg akkor is a jobboldalra szavaz, ha a KDNP és a Fidesz egyetlen értelmes szót sem tud kinyökögni ebben az ügyben. Valószínűleg nem is tudják, hogy vannak a konzervatív, jobboldali, adott esetben családos melegek 3-4 gyerekkel. Valószínű, ők is úgy gondolják, hogy a méltósággal vonulgató idióták alkotják a mintát, és minden meleg ilyen.

A jobboldali meleg még akkor is Tarlós és Orbán mellett kampányol (elnyerve a trendi buzik gyűlöletét), ha a fene fenét eszik, mert a kitelepített, elhurcolt nagyszülőkért, szülőkért, a tönkretett életekért, a széttépett családokért nincs bocsánat az MSZP-nek, a nyomorba taszított oktatásért az egészségügyért, a morálért pedig nincs feloldozás az SZDSZ számára. És éppen ezért utálják a melegfelvonulást. Volt olyan melegszervezet, amelyik a kordon külső felén állt, ugyanis a felvonulók azok esélyeit, életét rongálják, akik amúgy normálisan élnek! Vagy legalábbis elfogadják melegségüket, és mindent megtesznek azért, hogy ezen belül a lehető legemberibb módon éljenek, figyelembe véve azokat az emberi és erkölcsi normákat, amelyeket az Emberre szabtak, és nem csak heteróknak vagy csak melegeknek készültek. Úgy vélem, hogy az ausztrál meg az újzélandi, meg a kolumbiai, a brazil, a venezuelai és még jó pár társadalom nem azért toleráns a melegekkel, mert jobb fejek, mint mi, hanem mert a melegekről nem a felvonulás jut eszükbe, hanem az önkéntes munka és a civil erő: ezekben az országokban a melegek a szimpátiát a társadalomért végzett munkájukkal vívják ki: olyan helyeken aktívak, ahol megértés, szolidaritás és karitativitás kell (pont azt adják, amire szükség van): AIDS-központokban, az utcákon hajléktalanokkal, közkórházakban önkénteskednek, és ezzel kivívják a többségi társadalom szimpátiáját. És persze párkapcsolatban élnek, de ez egy más történet.

Az a baj, hogy Magyarországon a melegek fordítva ülnek a lovon, és egyáltalán nem gondolják úgy, hogy előbb tenni kellene valami okosat, és lassan szépen, bizonyítva annak létjogosultságát, tenni valamit a regisztrált kapcsolat érdekében. Van, ahol tovább mennek a házasságig, de ez marhaság, a házasság intézményét épp a heterotársadalom devalválja ezzel a félhülye miniszterelnökkel, aki azt mondta, hogy át kell gondolni, mert a házasság már nem elég időszerű intézmény… Úgyhogy a melegek számára egyáltalán nem a házasság intézménye a legfontosabb, csak az SZDSZ hergeli az embereket néhány hülye buzival… A gyerekkérdés meg végképp hülyeség, a gyerek családba való. Vannak, akik férj-feleségként gyermekeket nevelnek, van, ahol az egyik fél elfogadja a másik szexuális identitását, de azok a melegek, akik komolyan gyerekre vágynak, már most is meg tudják oldani, anélkül hogy menne a tömegizgatás. Néhány országban van lehetőség arra, hogy az árvaházból kikerülésre végképpen esélytelen gyerekek – arrafelé is elsősorban a fehér bőrű újszülött a sláger, és a sötét bőrű idősebb nemigen kell senkinek – meleg párokhoz kerüljenek, de a fiúk leszbikus párhoz, a lányok pedig meleg párhoz, esetenként és nagyon megvizsgálva.

Persze ez sem két perc alatt történt, és nem egy küszöb alatti gusztustalan és undorító párt segédletével, és tegyük hozzá, hogy a konzervatív melegek rendkívül kártékonynak gondolják az SZDSZ tevékenységét, ugyanis csakúgy, mint ahogy eddig, az SZDSZ bármihez hozzányúl, az tönkremegy. (Ez az ügy már tönkre is ment). A melegek sajnos még nem látták be, hogy az SZDSZ nem valami különös empátia miatt foglalkozik velük, hanem csak és kizárólag politikai érdekei miatt, üzleti okból, és slussz. Szükség van még arra a 200-300 ezer szavazatra, ami kell a parlamentbe jutáshoz, így aztán megtalálják azt a réteget, amelyik a legjobban elérhető, és provokatív, észre nem vehető módon szólítják meg.

Mire emlékszik az átlag buzi? Arra, hogy az SZDSZ a gyerekügyet támogatja, a jobboldal meg nem. Ennyi. Provokatív kérdés, provokatív válasz. Bele sem gondol senki abba, hogy mi van emögött. Egy undorító SZDSZ. És néhány buta, manipulálható kisebbségi ember, és egy amúgy is szétzilált többségi társadalom.

A jobboldalnak végig kellene gondolnia, hogy akar-e kezdeni valamit azokkal, akik amúgy melegek, de érzelmeikben erősebbek és elszántabbak, mint nagyon sok hetero jobboldali. Csak úgy nagyon csendben jegyezném meg, én nem látom, hogy a templomok tömve lennének fideszesekkel. Nem látom őket húsvétkor a körmeneten, nem látom őket vasárnap sem a misén. Látom viszont a meleg ismerőseimet, sőt ők szoktak szólni, hogy péntek van, ne egyél húst és hasonlók. Pedig a jobboldali értékrendben ott bujkál az Isten szó is a család és a haza mellett.

Ön azt írta, hogy a homoszexualitást hol tűrik, hol divat, hol elfogadják. És hogy most sajnos divat. A melegek aránya – függetlenül azok megítélésétől – százalékos arányban mindig egyforma. Általában öthét százalék! Régebben is, most is. A különbség az, hogy ez a magas arány mivé lesz: a társadalom aktív befogadott tagja, mint például Ausztráliában, vagy valami sajátosan hülye réteggé válik, mint Magyarországon. Úgy vélem, hogy a melegek ügye nem polgárpukkasztás vagy gyűlölet kérdése, amit egy minipárt manipulálhat, hanem közös felelősség kérdése, amelyből nem szabad kifelejteni azokat, akik azzal együtt képesek és akarnak értékek mentén élni, hogy a többségi társadalom elképzelésében a melegséggel ez nem párosítható.

Jó lenne, ha a sajtó nyilvánosságában tevékenykedő véleményformálók gondolnának arra is, hogy nem minden meleg egyforma, hogy a magyar melegtársadalom egy éles vonal mentén nagyon megosztott, hogy a vélemény éppúgy érinti a liberális melegeket, mint a konzervatívokat (egy kalap alá véve őket) és hogy hihetetlen fájdalmat okoz, ugyanis rendkívül megalázó, amikor rólunk is úgy beszélnek, mint amazokról, és magyarázkodnunk kell családtagjaink előtt, akik pontosan tudják, miket éltünk és élünk át, és mennyivel nehezebb az életünk, mert olyanok vagyunk, mint a futóbajnokság, ahol mindenki a céltól indul, mi pedig húsz méterrel hátrábbról.

Számtalan olyan él közöttünk, aki akár kiváló politikus is lehetett volna, városvezetők, országgyűlési képviselők, de nem lehettek, mert melegek. És itt nagyon tehetséges emberekről beszélek. A szüleik életét a kommunista párt lopta el, és azért lettek negligálva, az övékét meg a természet lopta el, de éppúgy nem lehetnek teljes értékű tagjai a társadalomnak, mint az, akit a politikai nézetei miatt mellőztek.

Ugye, amúgy meleg és jobboldali polgármestert vagy minisztert ön sem tudna elképzelni? Éppen ezért kérem önt is, hogy – bár egyetértek önnel –, amikor véleményt formál, akkor gondoljon erre is, és arra is, hogy soha nem tudja senki előre, hogy családjában, vagy megszületendő gyerekei közül lesz-e, aki érintett ebben a kérdésben. Bárhol, bármikor születhet valaki úgy, hogy meleg lesz, ezt senki sem a boltban veszi, ezt a hátára kapja, mint egy púpot, és vagy tud vele együtt élni méltósággal, vagy nem. És hogy hányan választják a méltóságteljes életet, ez függ a többségi társadalom, vagy adott esetben a jobboldal véleményétől is, mert van, aki amúgy a kisebb ellenállás felé megy el és inkább az SZDSZ-re szavaz, mert az nem hangsúlyozza mindennap, hogy milyen undorítóak a melegek.

Én például nagyon nehezen élem meg, mert amúgy magam példás életet élek, sokkal példásabbat, mint nagyon sok hetero… aztán mégis én vagyok az undorító – önök szerint –, egy kalap alatt a többivel, és még csak a feltételezés halvány jelét sem mutatva, hogy hátha vannak olyan melegek is, akik nem ilyenek. Ha melegekről írnak, akkor kizárólag undorító, promiszkuitásban fetrengő, léha, liberális melegekről esik szó! Jó lenne, ha a munkámmal, gyakorló vallásosságommal – a gyóntatópapomnak ezt is meggyóntam –, az életvitelemmel, a törekvéseimmel, az eredményeimmel, a hazám iránti elkötelezettségemmel, a jobboldali társadalmi aktivitásommal nem kellene magamat megalázottnak érezni, amikor a jobboldali sajtó csak és kizárólag egyféle meleget tud elképzelni: az SZDSZ keblén pihegő idiótát, és még csak annyi empátiával sem rendelkezik, hogy utánajárjon: hátha vannak másfélék is…

Köszönöm, hogy elolvasta levelemet, és bocsássa meg, ha hosszúra sikeredett.

Üdvözlettel,

Sebestyén Zoltán