Hirdetés

Két jelenet. Az egyik néhány évvel ezelőtti, Nagy-Britanniából. A piros kabátos brit királyi őr merev arccal áll a posztján, előtte turista idétlenkedik, mutogat, grimaszokat vág, a katona arca előtt hadonászik, arrébb az ismerősei vihognak. Az őr rezzenéstelenül áll. A turista belelendül, megpaskolja az őr arcát – mire az akkorát behúz neki, hogy a turista hanyatt esik.

A másik jelenet mostani, Budapestről. A rendőr merev arccal áll kollégái sorában, közvetlenül előtte úgynevezett tüntető idétlenkedik, mutogat, magyaráz, pár lépésre az ismerősei vihognak. A tüntető a telefonjával közvetlen közelről belekameráz a rendőr arcába. És a rendőr áll továbbra is rezzenéstelen arccal.

Bevallom, jólesett látnom azt a brit pofont. Budapesten is jólesett volna látnom, mégis örülök, hogy a mi rendőrünk és persze a parancsnokai a már-már emberfeletti nyugalmat választották.

Őrült év elé nézünk, az ellenzék minden eszközt latba vet majd azért, hogy a társadalomban feszültséget, idegességet keltsen. A jobboldalnak azonban nagyon kell vigyáznia arra, hogy ne hagyja magát beleprovokálni ezekbe az indulatokba. Minden normális ember – márpedig a döntő többség minden értelemben normális – nyugalomra vágyik, biztonságban akarja tudni magát és a szeretteit. A biztonság iránti vágy rendszerint még az anyagi gyarapodásra törekvést is megelőzi. A polgári kormány politikusai a községi önkormányzati képviselőtől a nagyvárosi polgármesteren át a miniszterelnökig akkor lesznek sikeresek, ha a felfordulás erőivel a nyugodt erőt tudják hitelesen szembeállítani. Az acsarkodásban, a fenyegetőzésben, a felfordulás szervezésében a jelenlegi ellenzék képviselői hatékonyabbak, azon a pályán ők a nyerők. A jobboldalnak a nyugalom pályáján kell maradnia.

Korábban írtuk

Mindnyájan meg tudunk nevezni olyan hazai ellenzéki politikusokat, akiknek magunk is behúznánk egy jó nagyot. Meg is érdemelnék, de mi vesztenénk rajta, nem ők. Ez most az idegek harca is, márpedig az ilyet mindig az nyeri, aki nyugodt marad.