Rombolás

Egy mémet nézegetek. Nagyon igénytelen, szakadt, romos ruházatban ül egy bácsi a földön egy koszlott lavór előtt – háttérben házikó, az is romos és lelakott – és valamit pucol bele, előtte ártatlan kisfiú álldogál. Még nem tudja, hogy lelakott és romos itt minden. Szerintem azt sem, hogy az ilyesmi állítólag érték. A kép mellé szöveg van és tanulság: „Nagypapa, mi legyek, ha felnövök? Becsületes ember, abból kevés van.”

A kép persze nem valódi, láthatóan mesterséges intelligencia által szerkesztett giccs.

Ami engem elgondolkoztatott, az a következő: vajon miért sugallja azt, hogy becsületes = szegény? És becsületes = igénytelenül néz ki? Vajon miért gondolja azt az „alkotó”, hogy ez így van, és vajon miért lájkolják rommá az ilyesmit? És van-e ennek köze a valósághoz?

Szegény gyerek ott a képen. Vele már korán megpróbálják elhitetni, hogy ha viszed valamire, az rossz. Ha van valamid, az rossz. Ha elértél valamit, az bűn. Ha szeretnél elérni valamit, az is. Becsületes ember csak szegény lehet, és nem lehet olyan inge, ami normálisan áll rajta. Igazság szerint ez kőkemény baloldali agymosás akkor is, ha népi keretek mögé van paravánozva.

Szerencsétlen gyerek. Érdemes-e így felnőni?

A felnőttek és gyerekek világa nagyjából ugyanaz. Érvényesülés a grundon, a játszótéren, felnőttként meg a munka és üzlet világában. Persze a legmeghatározóbb a gyerekkor. Ott fejlődik ki a látásmódod. A legtöbb emléked is onnan van. Nem emlékszel, ki bántott a múlt héten, de máig emlékszel egy nyolcéves kori beírásra az ellenőrző füzetben. Nem árt hamar elültetni, hogy ha jó biciklit akarsz, vagy távlati, magasabb célokat – akár nemzeti szinteken is –, az gyanús.

Jelenteni akartam a képet a Facebooknál. Amikor elkezdtem kitöltögetni az űrlapot, felkínált rengeteg választ indoklásul – ezek többsége mindenféle ideológiai szempont volt –, de egyik sem illett rá. Bárhogy kerestem, nem találtam a megfelelőt. Nincs olyan kategória ugyanis, hogy „kultúraromboló MI-hazugság”.