Sajtószabadság
Kénytelen vagyok megszakítani a Lakiteleki sátor című sorozatomat. Mert a mínusz emberek torzonkodását nem hagyhatom szó nélkül.
Történt pedig, hogy az Index című médium főszerkesztőjét leváltotta a tulajdonos. Azt is tudjuk, hogy azért, mert a birtokos szándéka és a lap érdeke ellen cselekedett. Mire minden sértődönc dolgozó fölmondott.
Mostoha kapitalista tulajdonviszonyok. De hát, köllött nektek rendszerváltozás? Visszasírjátok, balliberális izgágoncok a szocialista „szólásszabadságot”?
A Momentum és a többi pártocska rögtön a máris fogalommá vált kolostor elé vonult a Várba, és Orbánnál tiltakozott. Harminc esztendő nem volt elég arra, hogy fölfogják egyesek a társadalmi és politikai rendszer lényegét, nevezetesen azt, hogy Orbántól függetlenek a balliberális médiatulajdonosok. Azt csinálnak, amit akarnak. Már nem emlékeznek arra, hogy Antall és Boross idején sorra buktak meg a nemzeti-konzervatív és az antikommunista lapok, mert nem futotta rájuk jobboldali (pénzbeli) szuflából. Nem fogják föl, hogy a sajtószabadság a tőke, és nem Orbán függvénye a modern kapitalizmus vastörvénye szerint. Akinek ez nem tetszik, szavazhat Thürmer Gyulára. Mert bizony most nem „a víz az úr.”
A teljességgel oktalan várbéli fölvonulás és orbánozás még egészségügyi sétának sem ér semmit. És a szónoklatok?! Istenem. Orosz Anna új arc politikai közéletünkben. Első blikkre nem is rossz, de ha kinyitja a száját, rögvest elárulja, hogy sorozatgyártás végterméke. És az ijesztő az, hogy a lejárt szavatosságú Bangónéval együtt az újabb „javított” kiadások rosszabbak. Bősz Anett, Szél Bernadett, Szabó Tímea, Cseh Katalin, Donáth Anna nyomán Orosz Anna is kénytelen volt letenni a (hamis!) garast nemzet- és kormánygyűlöletből, hogy befogadja a mínuszok társasága. És a garas értéke antól nagyobb, mentől méretesebb a hazugság, mentől izzóbb a gyűlölet és a rágalmazás. Egyelőre azonban csak Dobrev Klára farvizén lapátol Orosz Anna, de iparkodik. A királyi várban sillabuszból puskázott, és előre gyártott hazugságokat füllentett. A sajtószabadság haláláról. És említett vagy hat lapot, amibe „Orbán belefojtotta a szót”. Mindjárt itt van a Népszabadság. Egy külföldi tulajdonosé volt, s mivel őkegyelme tőkés és a lapra ráfizetett, hát dobra verte, de nem kellett senkinek. Beszüntette tehát nem a lapot, hanem a stekszet. Az utolsó főszerkesztő a Klubrádióban minden héten a megszüntetett Népszabadságról mereng, holott egyszerűen csak megbukott, mert a fene sem olvasta. Az ellenzék tehetségtelenségének is természetesen Orbán Viktor az oka. Lassan mindenható istent csinál belőle a gyűlölködő, magatehetetlen ellenzék. Megemlítette Orosz Anna a Heti Választ is mint a sajtószabadság hiányának áldozatát. Na, ne már! A Heti Válasz ugyancsak tőkés tulajdon volt, előbb kormánypárti, de miután tulajdonosa összeveszett Orbánnal, ellenzéki lappá vált. A választáskor Simicska érdekeltsége bukott, ő pedig üzletemberhez illően dobta a lapot szerkesztőivel egyetemben. Mert kapitalizmus van a magyar nép akaratából. Aminek szellemében Simicska megszüntette a hasznot nem hajtó vállalkozást.
A nagy cirkuszt, a legújabb hangoskodó fölvonulást, amit a Momentum szervezett és a titkos háttér fizetett, a ficánk tömeg meg végrehajtott, az Index főszerkesztőjének, Dull Szabolcsnak a leváltása gerjesztette. És a durcásan távozó kilencven újságíró. Már megint a kapitalizmus, a tőkés, a tulajdonos. A balfácánok, állásukról lemondók vajon miből fognak megélni? Nyilván állhatnak mögöttük támogatók. Titokban. Lóvéval persze. Nem lett volna célszerűbb, ha a balliberális nagytőkés (Gyurcsánytól Rónáig) a kiszuperált fórumokat megveszi és tovább üzemelteti álságos siránkozás helyett? Ennyi befektetést már nem ér meg a balliberális eszme terjesztése?