A harmadik Orbán-kabinet tízmilliárd forintot szán a hazai kisvasutak fejlesztésére. Ebből hatmilliárdot a Földművelésügyi Minisztérium által felügyelt erdőgazdaságok fordíthatnak négy vonal korszerűsítésére. Ez olyan történelmi lehetőség, amelyre az erdei vasutak fennállása óta még nem volt példa. Ez különösen jó hír, hiszen az utaslétszám esztendőről esztendőre növekedik. Ráadásul komoly felújítás híján, a balesetveszély miatt több kisvasutat a jövőben be kellett volna zárni. A nemzeti kormány azonban erősíteni kívánja az erdőgazdaságok közjóléti feladatait, s ennek érdekében forrást juttat a modernizálásra.

Eldördült a startpisztoly. A Lillafüredi, Királyréti, Kemencei és Gyöngyösi Állami Erdei Vasutak rekonstrukciójának közös nyitórendezvényét ugyanis 2018. február 8-án tartották az érdekelt felek. Ugron Ákos Gábor, az állami földekért felelős helyettes államtitkár elsősorban a kisvasutak fontos ökoturisztikai szerepét hangsúlyozta, s a természet megismerésében betöltött feladatukat. Tájékoztatása szerint nyolc állami erdőgazdaság 13 vonalon, mintegy 170 kilométeren működtet erdei kisvasutat. Ezek utasforgalma tavaly meghaladta a kilencszázezer főt. Ebből a tízmilliárdos felújítási programból három erdőgazdaság kap négy vonalra mintegy hatmilliárd forintot. Elmondása szerint a jövőben magasabb üzembiztonságot és olcsóbb üzemeltetést szeretnének biztosítani a kisvasutak részére.

Az összejövetel helyszíne is jelképes volt. Már 1920 óta üzemel a helyi kisvasút: eredetileg a kitermelt faanyag szállítására épült. Ám már működésének harmadik évétől személyszállításra is használták. Huszonnyolc éve már csak turisztikai funkciót tölt be, hazánk egyik legszebb táján kanyarogva. Aki Miskolcon felszáll, a Garadna-völgy vadregényes látványosságaira csodálkozhat rá a vonatablakból kitekintve.

Az MSZP–SZDSZ-hatalom nem látta a fától az erdőt. Emlékezetes, hogyan szüntették meg a vidéki vasútvonalakat, de hozzátehetjük, az erdei kisvasutak sem jártak sokkal jobban. Hagyták leromlani hazánk guruló értékeit, hiszen közömbösen viseltettek közös nemzeti ügyeink iránt. A kisiklott ágazat alig kerülte el a tengelytörést. Pedig a pihenni vágyók számára elengedhetetlen a természetben eltöltött szabadidő. Lillafüred a Bükk hegység legnépszerűbb kirándulóhelye. A sötét­zöldben úszó Hámori-tó és Magyarország legnagyobb, húsz méter magas vízesése csobog a vaspálya mentén. Költői tájék. Szó szerint is, hiszen József Attila Ódája is itt fogant. Méltó a figyelemre, és érdemes a megőrző gondoskodásra. Olyan szellemi és anyagi örökség ez, melyet tovább kell adnunk a fiatal nemzedékeknek. A jobboldali kormány hagyománytisztelete nem hagyja kárba veszni az elődök teremtő munkáját. Tovább örökíti a tradíciót, hogy minél többen várjanak élményre a peronon. Erdőink gazdagsága közös utazásra csábít. Lehetőséget kell teremteni régióink újrafelfedezésére, amire remek alkalmat teremt az erdei vasúthálózat megújulása.

Az 1942-es lillafüredi írótalálkozón Karácsony Sándor, a neves pedagógus-gondolkodó mondta: „Ha kimegyek a vasúti állomásra, akkor adva vagyok én, aki nem tudom a különböző vonatok indulási idejét, és adva van a kapus, aki tudja. Én, aki nem tudom, kérdezek, és a kapus, aki tudja, felel. Viszont ha elmegyek az iskolába, adva van egy tanár és adva van egy diák, és aki tudja, az kérdez, és aki nem tudja, az felel.” Valahogy így lehetett az ország szocialista uraival 2010 előtt, amikor a vasutak, köztük az erdei vasutak jövőjéről faggatták őket. Az akkori konzervatív ellenzék leiskolázta e téren is a baloldalt, hiszen a szocialistáknak akkor sem volt kiérlelt szakpolitikai jövőképük. A nemzeti kormány nyolc esztendeje azonban jobbra állította a váltót. Sínen van az erdei vasutak továbbfejlesztési terve.

A szerző a Földművelésügyi Minisztérium tanácsadója.