Sok kicsi sokra megy. Erre két példa. A pécsi állatkert nem kapta meg az egymilliárd forintos uniós támogatást, mert Gyurcsány Ferenc és kormánya úgy gondolta, nekik jobban kell a pénz. Tartóztassuk meg magunkat a kísértő gondolattól, hogy akkor a Gyurcsány-kormány tagjai az állatvilág miféle egyedei lennének, ha előnyt élveznek a pécsi zebukkal, tigrisekkel és páviánokkal szemben, mert van itt fontosabb dolog is. Az egymilliárdot elő kéne teremteni.

E sorok írója tesz egy ajánlatot, amely gyógyír lehet a problémára, s mellesleg szédítő távlatokat nyit a fejlődő magyar gazdaság egén. Felajánlom egynapi jövedelmemet a pécsi állatkert javára, s egyúttal felszólítom az ország száz leggazdagabb emberét, hogy világnézettől függetlenül kövesse példámat. Egy nap nem a világ. Magam közepesen jó keresetű vagyok, ami azt jelenti, hogy egynapi jövedelmem sok csodát nem tesz, de nem is én szeretném a problémát megoldani, csupán példával járnék elöl, ugyanis a felajánlott egynapi jövedelem nekem éppen annyira hiányzik majd, mint mondjuk az ország leggazdagabb emberének a magáé. Beszéljünk nyíltan. Az én köreimben mozgó emberek egynapi jövedelme tízezres nagyságrendű, ami szép, de belőlünk bizony ötven-százezer adakozó kedvű polgár kell, hogy összejöjjön az egymilliárd forint. A leggazdagabbak azonban naponta tízmillió és százmillió forint közötti összeggel gyarapodnak, ha hinni lehet a különféle top százat bemutató kiadványoknak, de mivel az érintettek nem tiltakoznak, hihetünk. Így már más a helyzet. Óvatos optimizmussal azt mondhatjuk, hogy az ország száz leggazdagabb embere, ha ismeri azt a kifejezést, hogy együttérzés, egy könnyed tollvonással megoldhatja a problémát. De még azt is felajánlhatnánk nekik, hogy ne is egynapi jövedelmüket, hanem csak az egy napra eső vagyongyarapodásuknak megfelelő összeget ajánlják fel a pécsi állatkert megmentésére. Bármilyen meglepő ugyanis, az a különös helyzet van Magyarországon, hogy a száz leggazdagabb ember észvesztő sebességgel gazdagodik. Ha szabad így fogalmaznunk, az ő számukra úgy dübörög a gazdaság, mint az Etna gyomra, ellentétben a hozzám hasonló, mérsékelt jómódban éldegélő, meg a nálamnál szerényebb anyagiakkal rendelkező emberekkel. Nekünk ugyanis a vagyongyarapítás valahogy nem sikerült az elmúlt években. Őszintén szólva az a helyzet, hogy most már mintha rosszabbul élnénk, mint négy éve. Ennek ellenére a felajánlást tartom, és a pénzt átutalom az állatkert számlájára, noha ismétlem, a Gyurcsány-kormány tevékenységét illetően inkább a vesztesek közé sorolom magam. De nem így a száz leggazdagabb. Ők szépen gyarapodtak. Van olyan, nem is egy, akinek egy év alatt több tízmilliárddal nőtt a vagyona. Hát ha nekem nem okoz gondot egynapi jövedelmem felajánlása, nekik még kevésbé lesz gond. Felhívásomra nem várok választ. A pénzt küldjék közvetlenül a pécsi állatkert számlájára. Advent idején ez igen szép gesztus lesz. És igen beszédes. Az is, ha elküldik a pénzt, és az is, ha nem. Kicsi ország ez. Minden kitudódik. A másik példa kissé távlatosabb. A posztkommunista maffiával folytatott küzdelem új szakaszába érkezett, amelyre a címadó szólás ugyancsak illik. A Fidesz győri kongresszusán létrejött önkormányzati fórum alkalmas lehet a magabiztos bűnszövetkezet legyőzésére. Önmagában egy önkormányzat nem sokra megy a kormánnyal szemben, még egy nagyváros önkormányzata sem képes semmire. Ha azonban a polgári irányítású városok, falvak és megyék összefognak – nagyjából az egész Magyarország, pár balsorsú várost leszámítva -, akkor megérhetjük, hogy két kormánya lesz Magyarországnak. Egy nagy, amelyik az egészet képviseli, és egy kicsi, amelyik csak egy-két volt szocialista iparcentrumban vitézkedik. Ha ez létrejön, vagyis ha a kicsik, azaz az önkormányzatok valóban öszszefognak, ami nem demokráciaellenes, sőt éppenhogy demokratikus, akkor az a helyzet áll elő, hogy a maffiakormány minden erőfeszítése sem lesz elegendő az ország kifosztására, mi több, ha valaki belegondol az összefogásban rejlő lehetőségekbe, az önkormányzatok szövetsége – vagyis Magyarország – hatékonyan képes az akaratát érvényesíteni akár a Gyurcsány-kormánnyal szemben is. Olyan helyzet állt elő, amilyet nem ismer a magyar történelem, amit akár – derűs képzavarral – a passzív ellenállás aktív változatának nevezhetnénk. És a rendőrség sem tehet semmit. Hajrá, polgármesterek, hajrá, önkormányzatok!