Ön nyugodtan lép a szavazófülkébe, pedig az utóbbi időben az érintőképernyős szavazógépekkel kapcsolatban nyugtalanító hírek kaptak lábra. A hónap elején a finn Harri Hursti biztonsági szakértő a „Black Box Voting” szervezet megbízásából elemezte a Diebold gyártmányú szavazógépeket, és eddig közzé nem tett sebezhető pontokat talált a milliók szavazatának hiteles rögzítésére szolgáló gépekben.

Mennyire nagy a baj? Szakértők szerint ezek a valaha talált legsúlyosabb szavazógéphibák. A problémák a számítógépes program könnyű módosíthatóságából erednek. Csak pár percre van szükség a választás előtt, hogy egy Diebold-gépet kinyisson valaki, és belehelyezzen egy PC-kártyát, mely – amennyiben rossz szándékú programot tartalmaz – átprogramozhatja a gépet úgy, hogy a behatoló átvegye az ellenőrzést. A gép lefagyhat a választás napján, vagy a leadott szavazatok egy részét az ellenoldalnál összegezheti. Mi több, az ilyen szavazatmanipuláló programok a szervizelésre kijelölt műszaki személyzetet is becsaphatják, úgy viselkedve, mintha minden jól működne. Erre a számítógép-technika megjelenése előtt nem volt lehetőség. „Ha a Diebold szándékosan a lehető legsebezhetőbb rendszert akarta volna elkészíteni, ez lenne az” – mondja Avi Rubin, a Johns Hopkins egyetem számítógép-tudományi professzora, aki szavazásbiztonsági szakértő is egyben. A Diebold Election Systems szóvivője, David Bear azt mondja, hogy Hursti felfedezései nem jelentenek végzetes sebezhetőséget a Diebold-rendszerekben, ehelyett egyszerűen rámutatnak arra a beépített lehetőségre, hogy biztonsági szempontból ellenőrzött műszakiak időnként frissítsék a programokat. Ha előfordul, hogy valaki, aki nem jogosult a géphez való hozzáférésre (vagy egy választási tisztségviselő, aki befolyásolni akarja a szavazás eredményét), kihasználja a csalás ilyen egyszerű módját, ez nem a Diebold felelőssége. „Kritikusaink egy olyan »mi lenne ha« kérdést tesznek fel, mely azt feltételezi, hogy egy rossz szándékú személy megszegi a törvényt” – mondja Bear. A választási eljárás ismerői kevésbé derűlátók. „Aggaszt, hogy a szavazógépeket illegálisan módosítani lehet, sőt, el is lehet rontani” – mondja William Lacy Clay demokrata párti képviselő, aki aggódik, hogy St. Louis-beli választási körzetének számítógépei a fenti sebezhetőség áldozatául esnek. A Diebold-féle biztonsági rés csak a legelevenebb példa arra, hogy egyetlen elektronikus szavazási rendszer sem lehet száz százalékig biztonságos, illetve megbízható. Ez az oka annak a kezdeményezésnek, hogy a szavazógépeket kiegészítsék egy nyomtatott ellenőrző szelvénnyel, melyen a szavazók ellenőrizhetik, hogy szavazatuk megfelelő-e. A szelvényt a szavazókörben megőrzik, és így az összesítés kézi számolással ellenőrizhető. „Ha papírmentes szavazást használsz, nincs igazi biztonság” – mondja David Dill stanfordi professzor, a „Verified Voting” (hiteles szavazás) nevű, választási reformmal foglalkozó szervezet alapítója. Brazília évek óta használ elektronikus szavazórendszereket a szavazási eljárás egyszerűsítésére, különösen az ország távoli, fejletlen területein. De a rendszer távolról sem tökéletes. A 2002-es elnökválasztás alatt sok technikai malőrt és számítógéphibát jelentettek. A kormány először olcsó kis nyomtatókkal kísérletezett, melyek papírszelvényt nyomtattak, de elállt az ötlettől, mivel drágának, és a csalások megakadályozására alkalmatlannak találta. Az Amerikai Egyesült Államokban Rush Holt New Jersey demokrata párti képviselője törvénymódosítást nyújtott be, hogy a papíralapú követhetőséget az ország egész területén bevezessék. „A szavazók szerint minden szavazat számít, és ezek kezelése csak ellenőrzött, hiteles eljárásokkal biztosítható” – mondja. De még ha meg is szavazzák a javaslatot, valószínűtlen, hogy bevezessék a novemberi időközi választásokon. n Newsweek, 2006. június 5., 10. oldal Fordította: Kollár István