A baloldali és liberális megmondó emberek az elmúlt években valóságos baloldali antifasiszta népfrontként küzdöttek a nem létező fasizmus ellen. Igazi forradalmárok ők, akiket maga a forradalom izgat, és irritál minden szabályozottság, józanság.

A rend számukra maga a testet öltött fasizmus, az identitásukat fenyegető végső eszköz. Hiszen létezik e szebb annál, mint, hogy valaki megvalósítja önmagát, kiteljesedik, egyre szabadabbá válik, minden társadalmi- és erkölcsi korláton átlép, végleg szakít a konzervatív jobboldalisággal, és igazi baloldali liberálisként még a nemét is szabadon választhatja meg? Fodor Gábor, Horn Gábor, Magyar Bálint és Hiller István sokat tettek e beteges elképzelés megvalósítása érdekében.

Többször, többen rámutattak már, hogy a baloldali liberálisok az elmúlt húsz évben ágyúval lőttek verébre, de erkölcsi legitimációjukhoz szükségük van arra, hogy magukat az antiszemitizmus, a rasszizmus és a szegregáció elleni harc letéteményeseinek tartsák, mert különben miért járna nekik a kivételezett értelmiségi és/vagy politikai státusz?

Értékelhető szellemi-intellektuális teljesítmény hiányában az általuk helyesnek vélt erkölcsiség harcosai ők. Innen ered felsőbbrendűség- és kiválasztottság tudatuk, ami a másként gondolkodók mélységes megvetéséhez vezet. Mucsa vagy szabad demokrata többség. Nincs új a nap alatt. Ha győz a jobboldal, vége a világnak: megszűnik a jogállam és a demokrácia, a barbárok fellobbantják a „politikai máglyákat” és autodafékat rendeznek, „Voltaire-t indexre teszik”, „Esterházy és Nádas, Kertész és Spiró, Kornis és Parti Nagy, Heller Ágnes és Komoróczy munkáit” pedig elpusztítják.

Számukra az SZDSZ „egy jobb sorsra érdemes” párt, a kommunista utódpárt, az MSZP pedig maga a megtestesült jövő. Bauer Tamás szerint az ország gondjaira megoldást a „horni-gyurcsányista reformpolitika” kínál. Ez nem vicc! A szocialista párt pedig akkor talált magára, amikor nemet mondott a kettős állampolgárságra, azaz szembefordult a nemzetegyesítő törekvésekkel. Annyit talán leszögezhetünk: a magyar társadalom nagy többségének elemi érdeke, hogy a Bauer-féle szubkultúrához tartozókat tartsa távol a hatalomtól.

De a legmegdöbbentőbb nem ez. Mert az irracionális gondolkodásra, a téveszmékhez való ragaszkodásra, az utópista hajlamok eluralkodására vagy a politikai megszállottságra talán még akad elfogadható magyarázat. De a felelőtlenségre, az erkölcstelenségre, a cinizmusra és a szervilizmusra nincs mentség, mert akik ezt teszik, azok pontosan tudják, hogy amit, csinálnak, azzal csak ártanak.

Tehetségtelenségének és alkalmatlanságának következtében az MSZP-SZDSZ-koalíció nyolc év alatt kivezette Magyarországot Európából. Nyilvánvaló, hogy ezt nem tehette volna meg a magyarországi baloldali és liberális értelmiség támogatása nélkül. Ez a réteg lemondott az értelmiségi lét kritériumát jelentő kritikai attitűdről. Ezek az emberek, ha kellett hallgattak, ha kérték, hűségnyilatkozatokat írtak alá. Árulásukért cserébe állami kitüntetéseket és ösztöndíjak sokaságát kapták. Ezért hiteltelen minden, amit mondanak: a kleptokrácia birodalmának haszonélvezői ne ítélkezzenek erkölcsi alapokról, mert ezt a jogukat elveszítették, pontosabban: eladták.

A maguk szempontjából jó üzletet kötöttek, de most félnek. Nagyon félnek. Nem ok nélkül, hiszen bűnösök. A Népszava Szép Szó mellékletének szerkesztői ezt írták előszóként: „Elég biztosnak tűnik, hogy ez az utolsó karácsony, amikor így »összegyűlhetünk«, és megfogalmazhatjuk, mit kellene tennünk nekünk, baloldali gondolkodóknak, hogy ne töröljenek le minket a térképről. Hogy miként kéne definiálnunk magunkat a jövőben.” Színvallás helyett színváltásra készülnek a politikai kaméleonok.

De a múltjukkal most sem akarnak elszámolni. Szerintük ez volt az utolsó karácsonyuk. Már túl vannak Az utolsó vacsorán is.