B. B.: – A kisebbség részéről megfogalmazott, a többséget gyalázó fajgyűlölet föltűnt Önnek?

K. E.: – Nem találkoztam olyan példákkal, amelyet említett. De ha vannak ilyenek, azon egyáltalán nem csodálkozom.

[…]

B. B.: – Akkor ezzel lehet összefüggésben az, hogy […] 90-95 százalékos a roma munkanélküliség?

K. E.: – Igen. Egyes térségekben valóban ilyen mértékű a romák munkanélkülisége.

B. B.: – Azt azért árulja el, kérem, hogy mindezt honnan lehet tudni. Jelenleg ugyanis a jog nem engedi meg annak nyilvántartását, hogy például a segélyjogosultak vagy éppen a munkanélküliek, munkakeresők hány százaléka roma.

K. E.: – Furcsa módon sokfelé tudják, én magam sem tudom, hogy honnan.

(Bodacz Balázs interjúja Kállai Ernő kisebbségi ombudsmannal, Magyar Nemzet, 2009. február 25.)

* * *

Pedig minden korban, így a maiban is születnek cigány Obamák. A kérdés az, hogy a magyar társadalom – benne a cigányellenességre tekintettel „csak” rövid- és szűklátó, vagy kifejezetten az ilyen indulatokra játszó pártjaival – mikor lesz képes a lelkeket kifehéríteni és egyenlő országlakosnak, sőt lehetséges országmentőnek tekinteni a sokat szenvedett cigány magyarokat.

(Horváth Aladár, HVG, 2008. nov. 15.)

* * *

– A kilencvenes évek elején azt mondta magáról: „Izrael kihelyezett tagja vagyok.”

F. P.: – […] Sokaknak csak negatív identitástudatuk van: annyi kapcsolatot éreznek a zsidósággal, hogy azoknak a leszármazottjai, akiket üldöztek a holokauszt idején. Én annak a népcsoportnak az utóda vagyok, amelyet az Örökkévaló kivezetett Egyiptomból, és kinyilatkoztatást adott neki. […] A magyar állam kötelessége, hogy megvédje az állampolgárait, pláne, hogy mi, magyar zsidók nemcsak Ábrahám, de Árpád apánk leszármazottainak is tartjuk magunkat.

(Portré Feldmájer Péterről, HVG, 2008. november 15.)

* * *

Krausz Tamás szenvedélyesen bizonyítja azt is, hogy Lenin nem ontott vért feleslegesen. S akkor büntetett, amikor ezt a szerinte kényszerítő proletár érdek elkerülhetetlenné tette. […] Leninnek olyan sejtései voltak, amelyek esélyt jelenthetnek az emberiség válságainak későbbi megoldásánál.

(N. Sándor László: Krausz Tamás Leninje, Népszava, 2009. február 28.)

* * *

A bírósági tárgyalások végén ki fog derülni, hogy […] egyetlenegy forint nem tűnt el sehonnan. Ami nem jelenti azt, hogy a magyar származású alkalmazottaim nem követtek el adminisztratív hibát. Tévedtem, lehet, hogy tévedtem, hogy magyar emberekre bíztam a szervezetem gazdasági adminisztrációját.

(Kolompár Orbán a Hír TV-ben, 2009. február)

* * *

Azok az értelmiségiek, akik 2008 szeptemberében képtelenek voltak egy bármilyen összetételű és támogatottságú, de Gyurcsány Ferenc nélkül felálló „szakértői kormányban” gondolkodni, ma MSZP–SZDSZ–MDF együttműködést vizionálnak a pontosabban még mindig nem körvonalazódó „reformok"” támogatása mentén. […] Gyurcsány Ferenc is ebben reménykedik a Népszabadságnak adott interjúja tanúsága szerint. […] Mivel a valamilyen reformokat támogató (kvázi)koalíció létrejötte nem csupán a haladó értelmiség egyes prominenseinek agyszüleménye, de egyenesen miniszterelnöki vízió (sőt: a gyakorlatban maga a nem éppen szívderítő valóság; lásd a 2009-es, két hét alatt érvénytelenné vált költségvetés hárompárti megszavazását), illő valamennyire komolyan venni, pláne, hogy Gyurcsány Ferenc, aki elsőre „dermesztőnek” nevezte a Reformszövetség javaslatait, nem sokkal később egy, még azokénál is mélyrehatóbb, átfogóbb satöbbibb változtatásokat helyezett kilátásba. […] Hogy Gyurcsány sokadik, „reformpárti” fordulatában mekkora szerepe volt a liberálisok és az MDF felsorakozásának a Demján Sándor által gründolt szervezet programja mögé, s mekkora esélyt látott a miniszterelnök arra, hogy e mentén a program mentén magához szippantsa a kormányzása romjai alá szorult törpepártok esetleg megmaradt híveit, illetve arra kapható politikusait, azt nem tudjuk. […]

(Gavra Gábor: Agónia az olajfák hegyén, hirszerzo.hu, 2009. március 11.)