„Társadalmunk mind szélesebb rétegeit keríti hatalmába a jogos felháborodás amiatt, hogy ezek még mindig szabadlábon lébecolnak, és mert más értelmes elfoglaltságot immár hét éve nem találnak maguknak, azt csinálják, amit eddig. Lopnak.” (Veres vírus, Magyar Narancs, 2009. május 21.)

* * *

„Én abban a rendszerben nőttem fel és szocializálódtam, ami a baloldalé volt. Vagyis az anyatejjel szívtam magamba a baloldaliságot. A rendszerváltás után sem volt kérdés, hogy ezen a vonalon haladok tovább. Nem tudok azonosulni a radikális, megosztó politikával. Az emberi hang a baloldalon van. Persze kritikus vagyok a pártommal szemben. Egy jó értelemben vett vita „legömbölyít.” (Gyula, a plakátember, Horváth Ildikó interjúja Dorogi Gyulával, 2009. május 27.)

* * *

„Félreérthetetlenül azt a több mint fél évszázados hatalmi mérleget akarja most egyszerre kiegyensúlyozni – és erre jár neki az esély, ennek jogosságát ne vitassuk el tőle! – amelynek a baloldali serpenyőjét olyan iszonyú súlyok húzzák le, mint a Rákosi-féle totális és a Kádár-féle poszttotális uralom! Hogyan lehet ezeket figyelembe venni egy demokratikus kalkulusban? Demokratikusban természetesen sehogy. Amivel a világért se azt akarom mondani, hogy Orbán a Rákosiéhoz vagy a Kádáréhoz hasonlítható uralmat építhetne ki! Csak azt, hogy az ő uralma sem lesz demokratikus. Még annyira se, mint a Horthyé volt. (Debreczeni József: Orbán mérlege, Népszava, 2009. május 26.)

* * *

„Tóth Károly szocialista országgyűlési képviselő két hete azon reményének adott hangot, hogy jó lesz, ha »senki sem gondolja magát pótolhatatlannak, és nem tér vissza a fősodorba, ha már onnan kilépett«, míg Lamperth Mónika szerint »Gyurcsány megérezhette volna, hogy nem tehet velünk azt, amit akar.« […] Ebben a helyzetben óriási felelőtlenség, amit Suchmann Tamás mondott. Szerinte véget ért a Gyurcsány-korszak. A magyar politikatörténet egyik innovatív politikusán úgy lépne át az MSZP, hogy közben elnökségi üléséken előrehozott választásra készül, és hallgat arról, hogyan érinti a globális válság utáni Új Gazdaság hazánkat. A szuperkapitalizmus megdőlt, vele zuhant a glóbusz, az is, aki a neoliberálisabb volt az elképzelt neoliberálisnál. Az MSZP-nek nincs vezére, nem is feltétlenül van erre szükség, akárcsak arra sem, hogy személyi allűrök vagy hátsó szobás megjegyzések tömege szökkenjen szárba. A magyar baloldal jövője elképzelhetetlen Gyurcsány nélkül.” (Böcskei Balázs: Fejvesztés terhe, Népszava, 2009. május 28.)

* * *

„Nem csoda – vigasztalom magam tehetetlenségemben –, hogy nekem is minden hasonló ügyben először az jut az eszembe, hogy vajon tettes és áldozat közül most éppen melyik a cigány. Holott éppen ezt nem volna szabad megkérdezni. […] A romák elleni, egyelőre ismeretlen hátterű, de korábban sosem látott gyilkos támadásokat éppen az etnikai megbélyegzés, bűnbakkeresés, médiabeli hangulatkeltés előzte meg. Előhozták, szalonképessé tették az emberekben az előítéleteket és a gyűlöletet, egyesekben talán – még nem tudjuk – az erőszakot is. Masírozunk a káosz felé.” (Bolgár György: Egyenes út lefelé, Népszava, 2009. május 29.)