„Hiszen ki ne értene egyet azzal, hogy rosszul megy a gazdaság, a politikai elit csak acsarkodik és nem old meg semmit? És innen már csak egy lépés, hogy ezért a cigányok, a zsidók, a kommunisták és azok talpnyalói, vagy a melegek, New York és Tel-Aviv ügynökei, a karvalytőke meg a multik a felelősök. És további kicsi lépés, hogy ezeket a »kártékony elemeket« alpári szavakkal, ordítva kell megbélyegezni, börtönbe csukni, elűzni, s ehhez nem elégséges a rossz rendszer rendőrsége, hanem csendőrség kell meg gárda. És meg is érkeztünk a náci ideológia és retorika mai megfelelőjéhez, a Jobbikhoz.” (Kerék-Bárczy Szabolcs: Jönnek a nácik? Népszabadság, 2009. november 23.)

* * *

„Egyetértek azokkal, akik azt mondják, az interjú hazai fogadtatása őt igazolja. S ha szavaival annyit ér el csupán, hogy foszladozni kezd a csönd, amely pókháló gyanánt telepszik múltunk bizonyos fejezeteire, s érteni kezdjük, mi módon csenghet össze egy ember sorstalansága egy egész nemzet sorsával, s egyéni léte hogyan tükröződik vissza a közügyek makrokozmoszában, akkor mégiscsak volt értelme az interjúnak, mégiscsak történt valami fontos azon a napon, amikor Kertész Imre nyolcvanéves lett.” (Lévai Katalin: Provokátorok, Népszabadság, 2009. november 20.)

* * *

„Rasszizmus, zsidózás, cigányozás, a magyar önérzet torz és beteges megélése, megbélyegzés: ki magyar, ki nem magyar, könyvek és írók, most már nem csak képletes száműzése, érvelés helyett gyalázkodás, akár még egy Nobel-díj esetén is… Összeomlott a magyar társadalom történelmi, kulturális és erkölcsi értékrendje. Elérkezett a pillanat, amikor megálljt kell kiáltani. A kultúrájából kiesett ország nem ország, a kultúrasérült nemzet nem nemzet. Nem lehet gazdaságilag és államszervezésileg megmenteni egy országot, amelynek nincsenek valós, összetartó szellemi kötelékei.” (Dávid Ibolya: Megálljt kell kiáltani, Népszabadság, 2009. november 20.)

* * *

„Az előttünk álló év és az azt követő évek valóban sorsfordító esztendők lesznek. Most dől el, hogy a Kertész Imrét megkövezni, hazánkból kitaszítani, magyar íróságát megkérdőjelezni akarók nem csak négyéves politikai többséget, de országrontó ellenőrizetlenséget szereznek-e. Esterházy és Nádas Péterek, Konrád és Spiró Györgyök, Bródy Jánosok, Zoránok és Dés Lászlók gazdagíthatják Európa országait is. Ők nem fognak elveszni világ számára. Azoknak a százezreknek azonban, akiket esetleg az új »hivatalos Magyarország« szorít ki a térképről, az egyre meghatározóbb »kollektív őrület« idején újra a kivándorlás, vagy az alámerülés, a »kibekkelés« marad. Életük legszebb éveit veszítik el, kedveszegetten, munkától és nyilvánosságtól visszavonultan kell hogy reménykedjenek egy jobb kor eljövetelében. Mi pedig egyre szegényebbek leszünk nélkülük. (Csillag István: Újabb Trianon előtt? Népszabadság, 2009. november 21.)

* * *

„Sajóbábony az egész ország. A képzeletbeli falutábla egyik oldalán feszít az esztelen banda a maga csodaszépnek gondolt divatjában, a másikon mi állunk. Mi, cigányok, hiszen ma nem lehetünk másak, mint romák. Esetleg zsidók, pirézek. Csupa olyan, akit a vérmagyar gyűlöl. Ha jobbikos, akkor hivatalból is.” (Veress Jenő: Magyarbábony, Népszava, 2009. november 21.)

* * *

„Rémülten nézem azt, amit elképzelhetetlennek tartottam. Soha nem tudtam volna elképzelni, hogy az antiszemitizmus, a rasszizmus, az ódon, teljesen lejáratott történelmi elképzelések, olyan archaikus Magyarország megidézése, amilyennel most folyton-folyvást találkozunk, újra feltámadhat. Hogy halott eszmék megint hangot kaphatnak, kísértetként feltámadhatnak, pedig már réges-régen a politikai temetőben a helyük.” (Interjú Görgey Gáborral: „A polgári baloldalt képviselem”, Népszava, 2009. november 21.)