„…megemlítettem azt, hogy részben magam is zsidó származású vagyok – árnyalva azt a tényt, hogy rokonszenvemet alapvetően nem zsidóként nyilvánítottam ki. […] Nem kétséges, hogy az antiszemitáknak a mai Magyarországon én zsidó vagyok, zsidó leszek, és ez így helyes. Velük szemben én akkor is zsidó lennék, ha egyetlen uncia zsidó vér se folynék az ereimben. […] Elsősorban erdélyi magyar vagyok, aztán magyar állampolgár vagyok, zsidó vagyok, protestáns vagyok, két angol (és két magyar) gyerek apja vagyok, radikális baloldali – és nem liberális! – vagyok, értelmiségi vagyok, a nemzetközi antikapitalista baloldal része vagyok. Mindez meglehetősen mellékes, mert a gondolataim számítanak, nem az »identitásom« vagy »identitásaim«, amelyek csak azért nem magánügyek, mert nem vagyok magánszemély. Székely apa és zsidó anya hálás és hűséges fia volnék. Ez sokaknak nem tetszik, mint ahogy én magam se tetszem sokaknak.” (Tamás Gáspár Miklós: Kedvetlen válasz Seszták Ágnesnek, Magyar Nemzet, 2009. november 18.)

* * *

„A legjobb szándékú liberálisok, polgári demokraták azt mondják, beszéljenek maguk a romák. Ez helyes lenne, ha a roma vezetők, értelmiségiek mentesek volnának vagy lehetnének az ún. »többségi társadalom«, azaz a fehér uralkodó osztály ideológiáitól. Ám sokan közülük osztják az uralkodó reakciós-romantikus kliséket, illetve ezek két válfaját. Az egyik: alkalmazkodjanak a romák (a nők, a proletárok, a melegek) az uralkodó racionalitáshoz, üljenek be a represszív tanüzem padjaiba, álljanak be a represszív munkahelyekre, feküdjenek be a »többségi « (azaz a többségre hivatkozó, elnyomó) logika ágyába. Evvel elvész a bájuk, a varázsuk – hajjaj –, de majd nem halnak éhen. A másik válfaj: segítsen a »többségi társadalom« (azaz a fehér és hímnemű uralkodó osztály) a romáknak megőrizni a »hagyományos« (azaz a nagyipar nem egészen húsz éve történt összeomlása miatt, kényszerűen keletkezett) életformájukat, teremtsen ehhöz gazdasági lehetőséget (azaz adjon pénzt).” (Tamás Gáspár Miklós: Hej, cigány, Élet és irodalom, 2009. november 27.)

* * *

„Talán kevésbé hangzana pánik-keltésnek Orbán gátlástalanságának hangoztatása, ha a Fideszen belül valami ellensúly látszana. Legyünk jóhiszeműek és feltételezzük, hogy a Fidesz más politikusai mérsékeltebbek, nem kívánják a parlamenti demokrácia rendszerének gyökeres átalakítását. Ritkán és halkan, de ilyen szavak is elhangzanak. De hol bujkálnak a Fidesz »konzervatív liberálisai«, vagy akár a képviseleti demokrácia hívei, amikor vezérük a »közvetlen« demokrácia előnyeit dicséri? Ha most csak Orbánt hallani, ki bízhat abban, hogy egy választási győzelem után nem azt fogja tenni, amit most hirdet?” (Márton László: Hisztis, aki mondja, Népszava, 2009. december 2.)

* * *

„Bár hiába vártam, hogy a nagy keresztény egyházak súlyukhoz és felelősségükhöz illő módon föllépjenek például a cigánygyűlölet, a zsidógyalázás vagy a homofóbia ellen, és megrendültem, amikor azt láttam, hallottam, hogy a homoszexuálisok megalázásában éppenséggel élen járnak, tudom, hogy keresztények százezrei komolyan gondolják: vallásuk nem lehet kirekesztő. Bár kicsit fura ezt úgy értelmezni, hogy az egyházak nem rekesztik ki a kirekesztőket, pláne a gyűlölködő papokat – de legyen ez az egyházak és a hívek keresztje. A híveket is érintő szellemi és erkölcsi zűrzavarban tétován, egyházaiktól magukra hagyatva néha csak a keresztre vannak utalva.” (Andrassew Iván: Keresztjeink, Népszava, 2009. december 2.)

* * *

„Hovatovább négy éve, hogy Gyurcsány Ferenc a választási tévévitában lehengerelte Orbán Viktort, és a Fidesz elnöke ezt a vereséget a mai napig nem tudta megemészteni. Hiába mondott le Gyurcsány a kormányfőségről, pártelnökségéről, maradt az első számú »rém«.” (Várkonyi Tibor: Árnyék, Népszava, 2009. december 11.)

* * *

„A politika ennél bonyolultabb; vagyis bármilyen fontos a jó marketing, de nem minden. Az MDF most mindent feltett arra a lapra, amit úgy hívnak, hogy »bizonytalan szavazó«. Nem vitás, a bizonytalanok mai, rendkívül magas aránya a fórum szemszögéből nézve biztató – akik már mindkét oldalból kiábrándultak, de józan tisztességük megóvja őket a szélsőjobbtól, azok tehetnek egy kísérletet a Bokros és Dávid fémjelezte konzervativizmussal.” (Mészáros Tamás: Kiválasztják egymást, Népszava, 2009. december 12.)

Tóth. Gy. László