„A legjobb szándékú liberálisok, polgári demokraták azt mondják, beszéljenek maguk a romák. Ez helyes lenne, ha a roma vezetők, értelmiségiek mentesek volnának vagy lehetnének az ún. »többségi társadalom«, azaz a fehér uralkodó osztály ideológiáitól. Ám sokan közülük osztják az uralkodó reakciós-romantikus kliséket, illetve ezek két válfaját. Az egyik: alkalmazkodjanak a romák (a nők, a proletárok, a melegek) az uralkodó racionalitáshoz, üljenek be a represszív tanüzem padjaiba, álljanak be a represszív munkahelyekre, feküdjenek be a »többségi « (azaz a többségre hivatkozó, elnyomó) logika ágyába. Evvel elvész a bájuk, a varázsuk – hajjaj –, de majd nem halnak éhen. A másik válfaj: segítsen a »többségi társadalom« (azaz a fehér és hímnemű uralkodó osztály) a romáknak megőrizni a »hagyományos« (azaz a nagyipar nem egészen húsz éve történt összeomlása miatt, kényszerűen keletkezett) életformájukat, teremtsen ehhöz gazdasági lehetőséget (azaz adjon pénzt).” (Tamás Gáspár Miklós: Hej, cigány, Élet és irodalom, 2009. november 27.)

* * *

„– Említette az ENSZ-t. Mi a véleménye az Izraelt elítélő Goldstone-jelentésről? – Teljes mértékben ellenzem. Azt gondolom, hogy a mandátuma helytelen. Ismerem az embert (Richard Goldstone dél-afrikai bírót – a tud. megj.) és mélységesen tisztelem, de nem lett volna szabad elfogadnia a mandátumot az Emberjogi Tanácstól, amely a pincétől a padlásig abszolút Izrael-ellenes szervezet.” (Elie Wiesel: Én „zsidó zsidó” vagyok, Népszabadság, 2009. november 27.)

* * *

„Talán kevésbé hangzana pánik-keltésnek Orbán gátlástalanságának hangoztatása, ha a Fideszen belül valami ellensúly látszana. Legyünk jóhiszeműek és feltételezzük, hogy a Fidesz más politikusai mérsékeltebbek, nem kívánják a parlamenti demokrácia rendszerének gyökeres átalakítását. Ritkán és halkan, de ilyen szavak is elhangzanak. De hol bujkálnak a Fidesz »konzervatív liberálisai«, vagy akár a képviseleti demokrácia hívei, amikor vezérük a »közvetlen« demokrácia előnyeit dicséri? Ha most csak Orbánt hallani, ki bízhat abban, hogy egy választási győzelem után nem azt fogja tenni, amit most hirdet?” (Márton László: Hisztis, aki mondja, Népszava, 2009. december 2.)

* * *

„Bár hiába vártam, hogy a nagy keresztény egyházak súlyukhoz és felelősségükhöz illő módon föllépjenek például a cigánygyűlölet, a zsidógyalázás vagy a homofóbia ellen, és megrendültem, amikor azt láttam, hallottam, hogy a homoszexuálisok megalázásában éppenséggel élen járnak, tudom, hogy keresztények százezrei komolyan gondolják: vallásuk nem lehet kirekesztő. Bár kicsit fura ezt úgy értelmezni, hogy az egyházak nem rekesztik ki a kirekesztőket, pláne a gyűlölködő papokat – de legyen ez az egyházak és a hívek keresztje. A híveket is érintő szellemi és erkölcsi zűrzavarban tétován, egyházaiktól magukra hagyatva néha csak a keresztre vannak utalva.” (Andrassew Iván: Keresztjeink, Népszava, 2009. december 2.)

* * *

„Hovatovább négy éve, hogy Gyurcsány Ferenc a választási tévévitában lehengerelte Orbán Viktort, és a Fidesz elnöke ezt a vereséget a mai napig nem tudta megemészteni. Hiába mondott le Gyurcsány a kormányfőségről, pártelnökségéről, maradt az első számú »rém«.” (Várkonyi Tibor: Árnyék, Népszava, 2009. december 11.)

* * *

„A politika ennél bonyolultabb; vagyis bármilyen fontos a jó marketing, de nem minden. Az MDF most mindent feltett arra a lapra, amit úgy hívnak, hogy »bizonytalan szavazó«. Nem vitás, a bizonytalanok mai, rendkívül magas aránya a fórum szemszögéből nézve biztató – akik már mindkét oldalból kiábrándultak, de józan tisztességük megóvja őket a szélsőjobbtól, azok tehetnek egy kísérletet a Bokros és Dávid fémjelezte konzervativizmussal.” (Mészáros Tamás: Kiválasztják egymást, Népszava, 2009. december 12.)