Szemle – Kommentár nélkül XXIX.
„Helló baszki, mi megy itt? Álljunk már meg egy szóra! Nem Barangó botránya ismétlődött meg, ugyanis Para-Kovács egyáltalán nem akarja kiirtani a keresztényeket, még részegen sem, és mint szinte mindig, most is józan volt. Annyit mondott, hogy szerinte a kereszténység nem tesz jót egy gyereknek; ez az állítás meg semmi több, mint sajnos nálunk szokatlan.(…) A politikai kereszténység alapelve ugyanis a gyűlölet. Vallásuk nem abban nyilvánul meg, hogy szeretik felebarátjukat, hanem hogy gyűlölik az ateistákat, a szélsőjobbos keresztények pedig konkrétan a zsidókat. Zászlót égetnek, fenyegetőznek, és helyeslik a terrorizmust.” (Tóta W Árpád: No megállj csak! Index, 2010. január 31.)
* * *
„Volt és lesz is sokféle baloldal, volt és lesz is a baloldalnak sokféle barátja és ellensége. De egy biztos: olyan baloldal nincs, amelynek köze lehet ahhoz a pótliberalizmushoz, amely az elmúlt húsz évben ránk telepedett, és amelyet Bauer Tamás továbbra is a szocialisták természetes szövetségeseként jelenít meg. A baloldalnak vissza kell térni arra a történelmi útra, amin két évezreden át haladt és küzdött a társadalmi igazságosságért és a közösséget szolgáló erkölcsért. Akik tehát a baloldal összefogását sürgetik a közelgő jobboldali diktatúra korlátozása érdekében, (lásd Szász István írását szintén a feljebb idézett Népszavában), tévednek. Mindaddig, amíg a baloldal – nevezetesen a szocialista párt – nem számol le nemcsak a szegények, hanem a társadalom egészének elárulásával, nem vet véget a liberálisokkal kötött koncepciótlan alkunak és az abból fakadó korrupciónak, nem baloldal, és nem a kialakuló neofasizmusnak, hanem saját maga kibontakozásának a kerékkötője.” (Róna Péter: A magyar baloldal megrontói, Népszava, 2009. december 29.)
* * *
„Nagyon sok embert ismerek, akik összehasonlíthatatlanul jobban élnek, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, és olyan mély letargiában vannak ettől a rettenetes országtól meg helyzettől, hogy legszívesebben az ember tényleg ciántablettát osztogatna nekik, hogy jussanak már túl a problémájukon.” (Kuncze Gábor, Klubrádió, 2009. február 26.)
* * *
„A »józan ész« állítólagos képviselői mára pőrén piachívő, kapitalista csúcsragadozókat dédelgető (ezért könnyen megvásárolható), a közgazdaságtant elitapológiává silányító fundamentalista kórussá koptak. A strabagok, kapolyik százmillióiból összefércelt Centrum lehet kedves néhány, a közbeszerzést megkerülni igyekvő nagybefektetőnek, de köszönő viszonyban sem lesz az emberi jogokat még mindig fontosnak érzők minimális elvárásaival. Senki sem hiheti, hogy Dávid Ibolya igazságügy-miniszteri tevékenysége, Herényi Károly frakcióvezetői munkássága a jogkiterjesztő, befogadó gondolkodás akárcsak minimumát garantálná. Talán még a jogállamiságét sem. Az emberi jogok és az emberi szolidaritás hívei az új pártban hazátlanokká váltak. Ideje másfelé tájékozódniuk.” (Meszerics Tamás: Árvák, Népszabadság, 2010. január 22. A szerző történész, a Lehet Más a Politika választmányának tagja)
* * *
„Egy olyan ország, amelyet Orbán létrehozni és működtetni tud, csak békés egymás mellett élésre és polgárainak kreatív energiáit mozgósító fejlődésre nem képes. Ami az ő fejében van, az egy 19–20. századból itt maradt, a nemzetek közti és polgárháborúkra szakosodott, folyamatosan hergelt és hamis ideológiákkal megbolondított, saját vezetőinek, saját ostobaságának, tudatlanságának és saját indulatainak kiszolgáltatott társadalom. A képletben tehát mégiscsak Orbán Fidesze áll Le Pen és a Front National helyén. Chiracén meg a szocialisták. Az elviselhetetlen, tűrhetetlen, siralmas MSZP.” (Mihancsik Zsófia: Elviselhetetlen, tűrhetetlen, siralmas, Magyar Narancs, 2010. január 28.)
* * *
„Egyszer összefutottunk egy benzinkútnál, és üdvözöltük egymást. Esetleg szegény úgy gondolja, hogy ha az emlegetett emberek nem mennek el tévéműsorokba, nem nyilatkoznak netes fórumokon és nyomtatott lapokban naponta, hetente, hogy Retkes Attila olyan pártelnök, amilyennek megválasztása utáni első megnyilatkozásai alapján látták, csak még kicsit rosszabb és alkalmatlanabb, akkor ez a látszatnál jobb viszony, ez a megmaradt informális kapcsolat? De az sem kizárt, hogy csak az egyszeri újságíróra gondolt, aki azzal dicsekedett, hogy a legutóbbi vadászaton József főherceg a megszólításával tüntette ki. A kérdésre: »Na, és mit mondott?«, »Hát maga mit keres itt?« – hangzott a válasz.” (Pető Iván: Nincs szó összeolvadásról, Magyar Narancs, 2010. január 28.)
Tóth Gy. László