TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Nem tisztul Hunnia piszkos ólja

Értelmes, művelt emberek Magyarországon Sarkozy elnököt csodálják, aki – Berlusconihoz hasonlóan – megtörte az igazságszolgáltatás autonómiáját, aki a színes bőrűek és más lázadozó szegények bebörtönzését tekinti szociális csodaszernek, aki az iszlámgyűlölő rasszizmus térhódítására építi hatalmát és népszerűségét, aki a legfélelmetesebb, proletár- és idegenellenes rendőrállam kiépítésében látja történelmi küldetését.(…) S ha átpillantunk „a nemzeti jobboldalra”, mit látunk? „A nemzeti jobboldal” képtelen bármi másra, mint a liberálisokról, a szociáldemokratákról, a radikális baloldaliakról (s ez három jól elkülöníthető csoport) képzelődni, fantáziálni, gyűlölködő és hamis torzképeket gyártani még azokban az ügyekben is, amelyekben „a nemzeti jobboldalnak” egyértelműen igaza van – s ilyen ügy bizony nincs kevés! – , nem az ügyre gondolnak, nem az országra, nem, hanem csakis a már tehetetlenül a földön heverő ellenfélre, megszállottan, fanatikusan, patológiásan.(…) De ez ne vigasztaljon senkit. A jelenlegi hatalommal – s ez a fájdalmas paradoxon – , amelyről baloldali ember egyetlen árva jó szót se mondhat, ha ugyan az átok nem jó szó, távozik (a megcsalatott emberek összetört hitével) annak a lehetősége jó időre, hogy viszonylagos nyugalomban gondolják át az egyenlőség összeesküvői, mit kellene tenniük.

DR. KENDE PÉTER: Bennünket lecsukatni nem kell félnetek jó lesz

Ballib körökben mindennapos elfoglaltsággá vált az egymás ijesztgetése: – Na csak vigyázz, majd jövőre lesz nemulass! Most nevetgélj, tavasztól már úgyse fogsz! – és így tovább, vég nélkül. Úton-útfélen ezt hallhatjuk, afféle félig vicces, félig komoly formában – érdemes hát talán végiggondolni: miről is van szó? Van-e ennek bármi alapja? Nos – van. Nézzük először mindezen – és persze az összes további – tömeges életérzés egyetlen hiteles forrását: magát Orbán Viktort. A nagy fehér dakota törzsfőnök újra és újra megerősíti: bizony ő börtönben akarja látni mindazon kormánytagokat, minisztereket, állami embereket és persze egyéb mihasznákat, akik felelősek azért a borzalmas országdúlásért és -kiárusításért, nemzetrombolásért és -gyalázásért, lopásért–tolvajlásért–lenyúlásért, ami az utóbbi hét-nyolc évben történt.

MÁRTON LÁSZLÓ: Mint a Canada Dry

Aki otthon marad, egyértelműen a Jobbikra szavaz. Újfasisztáink parlamentbe jutása és mandátumainak aránya az összes leadott szavazattól függ, nem a rájuk adott voksoktól. Még egyszer: aki otthon marad, fasisztákat küld a parlamentbe. Aki a köztársaság, a jövőjét együtt elképzelő, békésen élő nemzet híve, nem szavazhat a Fideszre. Nem azt állítom, hogy a Fidesz szavazói polgárháborúra vagy mások kiközösítésére szavaznak. Még az sem, hogy a Fidesz vezető politikusai, jövendő képviselői mind, kivétel nélkül a köztársaság és a képviseleti demokrácia ellenfelei. Azt ellenben állítom, hogy a Fidesz mostani „erős embere”, aki a koronát babrálja, nem republikánus és nem demokrata. Ha egyszer győzni fog, nagyon hosszú időre bebetonozza magát és nézetrendszerét. A két legutóbbi választáson kétségbe vonta a szocialista-szabad demokrata többség legitimitását. Aki ezúttal nem tart tőle, aki a szocialisták és liberálisok vélt vagy valós vétkeit kívánja megtorolni, nyugodtan szavazzon rá, de tudja, hogy a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadnak el.

VITÁNYI IVÁN: A szinuszgörbe emelkedni fog

Lehet tehát vitatkozni arról, hogy mi a jobb- és a baloldal mostanában, vagy hogy létezik-e egyáltalán. Egy azonban biztos: a jobboldal létezik. Baloldali az, aki ezzel szemben áll. Pozitív meghatározásban: aki az egész társadalom számára akar szabadságot, jólétet, biztonságot. A kérdés most az, hogy a nem jobboldali szociális, liberális és konzervatív demokraták még vissza tudják-e állítani az egyszer megteremtett közös nevezőt.

HELLER ÁGNES: Krónikus hiánybetegségeink

Az erőszak addig terjedhet, ameddig az emberek közömbössége vagy gyávasága. Az erőszakos ember többnyire gyáva, meghunyászkodik, ha határt szabnak neki. A határt nem az ellenerőszak szabja meg, hanem a kirekesztés. Igen sokat beszélünk a kirekesztés politikája ellen, és joggal. Fajtája, világképe, vallása, meggyőződése miatt senkit sem szabad kirekeszteni. De az „őspatkányt”, az erőszakra, gyűlöletre buzdítót nemcsak lehet, de kell is. Lehet a gyűlöletbeszéd ellen törvényt hozni, csakhogy az nem sokat segít. Csak az segít, ha egy demokratikus közvélemény a gyűlöletbeszéd híveit és gyakorlóit kirekeszti. Ha megérteti velük, hogy kívül esnek a nemzeti konszenzuson. Mindettől nemcsak távol állunk, hanem távolabb, mint húsz év óta bármikor. Elpárolgott a demokrácia szelleme, mert nem táplálták.(…) Egyszerűen itt álluk mint Európa beteg embere. A gyógyulás csak öngyógyítással képzelhető el. Hogyan lehet visszapumpálni intézményeinkbe a demokrácia szellemét? Hogyan lehet felébreszteni az államra és vezérre vágyó honfi társainkban a vállalkozás szellemét? Ez a kérdés, ez a feladat, ez a kötelesség. Új választásoknak nézünk elébe. Ezt a választást a jobboldal fogja megnyerni. Mi sem természetesebb ennél. (…) Van-e mitől félni? A szélsőjobb parlamenti megjelenése szégyenletes és szomorú megnyilvánulása az ország hangulatának. Különösen azért, mert a Jobbik demagógiában és rasszizmusban túltesz a többi szélsőjobb európai párton. Tudjuk, láttuk, hogy efféle pártok négy nyáron át szoktak táncolni, hogy azután gyorsan eltűnjenek.

KASZA LÁSZLÓ: Nekünk vezér kell

Ellenkezőleg. Nálunk sokan – és attól félek, egyre többen – azoknak az elnyomó rendszereknek valamelyik formáját sírják vissza, amely megvonta tőlünk a szabadságot. Társadalmunk nagy része Ferenc Jóska, Horthy Miklós, Kádár János katonája maradt, „a legszebb katonája”. Nálunk Kádárt teszik meg a harmadik legnagyobb magyarnak, mások masíroznak fehér lóval Horthy budapesti bevonulásának évfordulóján. Társadalmunk jelentős részének vezér kell, aki megmondja, hogyan, merre. Mindegy, hogy azt királynak, kormányzónak vagy pártfőtitkárnak hívják. Tudjuk, a posztra most is van jelentkező. Most is kilátásai vannak nagyarányú választási sikerre egy olyan pártnak, amelynek élén ilyen ember áll.

VÁRKONYI TIBOR: Kallódó eleink

Ma, mondhatni, sorsdöntő választás előtt nem éppen vidáman és derűlátón néz eljövendő sorsa elé a baloldal. Napirenden a közeli taktikai feladatok állnak, minél jobban megszorongatni az öntelten magabiztos, minden csak nem európai Fideszt. Az elkövetkező fukar hónapok nem éppen arra alkalmasak, hogy minőségi, tettre kész értelmiségiek, akik szerencsére sokan vannak a baloldalon, elmélet kidolgozásával vesztegessék el a drága időt. A faragatlan, olcsón élcelődő, de a gyakorlatban, valljuk be, eredményesen dolgozó magyar jobboldal gúnyolódik azon is, hogy szerinte hosszú távra „szétverte” a szocialista mozgalmat, az ő „történelmi korszaka” következik. (…) Igaz, vigaszként ez sovány a szikár közeljövőre, de a magyar baloldalnak igenis történelmi hivatása van, még ha a jobboldali percemberkék választási szakaszonként időnként pünkösdi királyságokat ünnepelnek is.

ERŐS FERENC: Vissza a szellemet a palackba

Vigaszul szolgálhat, hogy a demokratikus baloldal nem először szenved vereséget Magyarországon. Ez történt 1918–19-ben, 1948–49-ben és 1956-ban is. 1989 nem vereség volt, hanem győzelem, hiszen a baloldal – a liberális erőkkel szövetségben – a magyar történelemben először igazi esélyt kapott arra, hogy a demokratikus jogállam feltételei között működjön és részesüljön a kormányzati vagy az ellenzéki felelősségből. Más kérdés, hogy lehetőségeivel csak kevéssé tudott élni. A régebbi vereségek totális vereségek voltak a jobb- és baloldali önkényuralmi rendszerekkel szemben. Ezek a vereségek áldozatokat, mártírokat hagytak maguk után, akikkel utólag azonosulni lehetett, ha másként nem, hát úgy, hogy újratemették őket. A korábbiakkal szemben a mostani, előre bejelentett vereség minden bizonnyal nem lesz totális – és hősök sem maradnak utána.

BAUER TAMÁS: Két árulás üzenete

Kormányképes, az országnak felemelkedési irányt mutatni képes alternatíva a baloldal csak a horni és gyurcsányi reformpolitika logikája mentén lehet. Nem elég a szocialistáknak az elmúlt nyolc év infrastrukturális fejlesztéseivel büszkélkedni, és ugyanakkor felemásan viszonyulni a felelőtlen állami túlköltekezés olyan lépteihez, mint az ötvenszázalékos béremelés, a tizenharmadik havi nyugdíj vagy a fedezet nélküli adócsökkentések, hanem, ha valódi, jövőképes alternatívának akarnak mutatkozni a populista, antikapitalista jobboldallal szemben, vállalniuk kell a kapitalizmus kereteiben gondolkodó horni–gyurcsányi reformpolitikát is. És ha jövőképes alternatívának akarnak mutatkozni a magyar jobboldallal szemben, annak a harmincas évekre emlékeztető, a nyilas irányba is nyitott, a szomszédokkal folyamatos hidegháborút vívó nacionalizmusával szemben is világos alternatívát kell kínálniuk.(…) Újra magára talált az MSZP, amikor a 2004-es népszavazáson nemet mondott a kettős állampolgárságra, de a jobboldal mind erősebb nyomása alatt újra meg újra hajlik arra, hogy a Fidesz kottájából énekeljen nemzetpolitikai szólamot. Márpedig európai értelemben baloldali párt nem fogadhat el a nacionalista jobboldal logikáját követő „nemzetpolitikai konszenzust”.

SZVÁK GYULA: Szekfűtől szegfűig

Én nem osztom ugyanis sok baloldali, liberális véleményét arról, hogy a fasizmus már itt dörömböl az ajtón, és új népfront állíthatja csak meg. A fasisztoid, félfasiszta, vagy talán teljesen az (ne lovagoljunk a definíción, mert még a legkedvezőbb esetben is pont féllel több, mint ami elviselhető) radikális jobboldal ugyanis már régen a házon belül van. A weimari típusú demokrácia nem volt képes megállítani. Szögezzük le: ez az ő történelmi felelőssége. Weimar után pedig autoriter rezsim jön – ez már csak a dolgok logikája. Fasizmushoz azonban kell egy hitleri Németország is (de legalább egy náci Oroszország): momentán – különböző okokból bár, de – erre sincs igény vagy hajlandóság.

FARKASHÁZY TIVADAR: Egy szárszói diófa levele

Nekem nincs ilyen problémám, csak napsütés és eső legyen. Gazdasági válság ide, masírozás oda, én hozom a termést, többet, mint tavaly, semmi sem zavar, bár az idén az a kis izgága alak már nem is ugrált körülöttem, bizonyára a városban fontoskodott, de nélküle is simán lepotyogtam. Szóval rám számíthatnak, én továbbra sem panaszkodom, pláne az ültetőimnek. Csak vihar ne legyen. Sajnos azt rebesgetik itt a kertben, hogy veszett nagy vihar közeledik. Nincs valami jó tippjük ellene?

LUDASSY MÁRIA: Halovány remény

Így, karácsony környékén sokan az imago Dei, az Isten képmására teremtettség hitével vélik elháríthatónak az egyetemes emberszeretet ellen támadók rohamát: ha nálunk a kereszténység Krisztus követését jelentené, és nem a nem zsidó szinonimája volna, talán lehetne is reménykedni ebben, nekem nem sikerül. Ha Önök sem lesznek, és Voltaire-t is indexre teszik, akkor csak abban reménykedhetünk, hogy hajdani barátaim megőrizték szamizdatos technikájukat, és hogy az internet nemcsak a keresztény-, azaz egyetemes emberellenes kurucinfo rendelkezésére áll, hanem a keresztény felebaráti szeretet és a szekuláris humanizmus hívei is tudják használni…

GÁBOR GYÖRGY: Könyvek pusztítói

De a barbárok itt tülekednek, itt zajonganak, s könyveinkre fáj a foguk. Tévednek, ha azt hiszik, hogy csak Esterházy és Nádas, Kertész és Spiró, Kornis és Parti Nagy, Heller Ágnes és Komoróczy munkáit kell elpusztítaniuk. A szorgoskodást már Homérosszal és Platónnal kell elkezdeniük, folytatva Dantéval és Shakespeare-rel, Descartes-tal és Diderot-val, Kanttal és Hegellel, Goethével és Tolsztojjal, Arannyal és Babitscsal, Adyval és József Attilával. A sor úgyszólván bevégezetlen. Nagy munka vár rájuk, aligha lazsálhatnak.

SZÁSZ ISTVÁN: Sötét karácsony

Amikor azt javaslom, hogy aki még nem fanatikus, akit még nem bolondított meg a mindent megoldó, országot-világot egy kézmozdulattal rendbe tevő Vezér mítosza, az igenis szavazzon balra – akkor tudom, hogy sokat kérek. Nem mást, mint hogy a demokratikus köztársaság és saját jó sorsunk védelmében válasszuk a kisebbik rosszat. Ez a kisebbik rossz, nevezzük nevén: a szocialista párt. Most már jóformán egyedül, mivel a jobb sorsra érdemes SZDSZ onnan kezdve, hogy egy meglehet, napi szinten indokolt sértődöttségből és motiváltságból, de távlatilag katasztrofálisan rövidlátó döntéssel kilépett a koalícióból, nos, a rendszerváltás egykori motorjának számító SZDSZ (bár tévednék) mára megsemmisült, felfalta önmagát. (…) Nehéz idők, fénytelen, sötét karácsonyok jönnek. És sokan félni fognak a politikai máglyáktól, autodaféktól. Pedig a lényeg – ahogy Bibó üzeni –, hogy demokrata módjára ne féljünk. Ne féljünk elnöklő magasságban trónoló kegy- és büntetésosztóktól, ne féljünk őrültektől és őrültségeiktől, higgyünk abban, hogy Magyarhonban vannak demokraták.

UNGVÁRI TAMÁS: A jövőnk még nem kezdődött el

Szerencséjükre Elie Wiesel nem mindennap látogat el Magyarországra, s az Országgyűlés illetékes bizottsági vezetőjének nem kell naponta leckét vennie tapintatból. Belőle is, ha jól sejtem, amolyan kihelyezett lesz, átdobják valamelyik szélesvásznú tévébe. Ott mindenki uszíthat, ameddig nem keveredik kocsmai verekedésbe. A kommunikációs erőtér most úgy fest, hogy a jobboldal derékhada csak kézitusában vesz részt, és a baloldal egyes vezető személyiségeit hitelteleníti szarkasztikus mosolyokkal.