Szemle – Kommentár nélkül XXXV.
„A világ számára megdöbbentő svájci népszavazás a minaretek építésének betiltásáért ugyancsak bizonyíték arra, hogy a jólét nem zárja ki az idegengyűlöletet még egy olyan országban sem, ahol a lakosság 22 százaléka idegenekből áll, s ezekből minden negyedik moszlim.” (Paul Lendvai: Ki kit gyűlöl Nyugat- és Kelet-Európában, Népszabadság, 2010. február 24.)
* * *
„A következő kormánypártnak viszont, amely egész hátralevő életünkre igényt tart, szembe kell néznie azzal, hogy a magyar lakosság mintegy húsz százaléka nemzeti kisebbséghez tartozik. És vannak még »idegenszívű« szocialisták és liberálisok. Nem lehet mindet kiirtani, elég letartóztatni és pórázon vezetgetni őket a kamerák előtt. A magyar nemzet azon része, amely szabadlábon marad, remekül fog szórakozni, és szívébe zárja a magyar nemzeti kormányt. És ha már nincs kit letartóztatni, és kiderül, hogy még mindig nem mentek föl a bérek és le a számlák? Miből építünk új börtönöket?” (Kartal Zsuzsa: Szeretetbeszéd, Népszava, 2010. március 3.)
* * *
„A külső szemlélőnek az az érzése, hogy a Vidék Pártjával, a Szociáldemokrata Párttal, a Somogyért Egyesülettel, a »városházi« SZDSZ-szel stb. folyó tárgyalások inkább hasonlítanak elvtelen licitfolyamatra vagy áprilisi határidős ügyletekre, mint közös elveken nyugvó együttműködésre. 9. Rendben lévőnek tartja-e ezt Bokros Lajos? 10. És egyáltalán, Bokros úr, mit keres ön ebben a társaságban?” (Ara-Kovács Attila: Tíz kérdés Bokros Lajoshoz, Népszabadság, 2010. március 4.)
* * *
„Az a bizonyos »politikai szörny« pedig nem a bal- és a jobboldal »fanatikus szembenállásából«, hanem Orbán Viktor köpönyegéből bújt elő, amint az tényszerűen tudható. Mondhatjuk így is: ők engedték ki a szellemet a palackból, de az a fejükre nőtt, nemigen hat rá a varázsige. Bajnai szerint »demokrata a demokratával fog össze az antidemokratikus törekvésekkel és erőkkel szemben«. Ebben tökéletesen igaza van. Csak az a baj, hogy nagyon eltévesztette az ajtót. Végtelenül sajnálom. Az MSZP-elit meg magára zárta. (Őket kevésbé.)” (Debreczeni József: Búcsú Bajnaitól, Népszava, 2010. március 1.)
* * *
„Hazudjon bárki bármit, Magyarország példátlan fejlődést produkált az elmúlt nyolc, de az uniós források – és a kormány által biztosított önrész okán – különösen az elmúlt négy évben. De ez a lelkesítő élmény nem csak Makón éri a látogatót, hanem gyakorlatilag bárhol. Mindenütt azt mondják a helyiek, hogy rá sem ismernek a városukra, annyit fejlődött. (…) Ami szégyellni való, az nem más, mint hogy a Fidesz tartózkodott a holokauszt tagadásáról szóló törvény végszavazásában.” (Gréczy Zsolt: Merjünk örülni, Népszava, 2010. március 1.)
* * *
„Lehet azon vitatkozni, hogy Bajnainak igaza volt-e, amikor Mesterházy mellett Orbán Viktort is demokratának nevezte. Vitatkoznak is róla párton belül, tudható, hogy egy-két vezető szocialista kikérte magának a kormányfő ezen mondatait – de csak zárt körben. Hosszú távú megoldásnak az tűnhet, ha az MSZP elsősorban a szélsőjobboldallal szemben pozícionálja magát élesen, a Fidesszel pedig megengedőbb: példát, mentalitást, alternatívát mutat.” (Szalay Tamás Lajos: Szorítóban, Népszabadság, 2010. március 1.)
* * *
„Egy apai ágon magyar származású lengyel író, Krzysztof Varga, nemrég megjelent remek könyvében, a Turulpörköltben ír a magyar mentalitásról, és találóan jegyzi meg, hogy miközben más népek is szeretik jelképként használni az olyan óriásmadarakat, mint a sas, nekünk egy nem létező madár, a turul a nemzeti szimbólumunk. Az árnyékában azonban valódi emberek gyűlölik, fenyegetik és ölik egymást.” (Bolgár György: Turulpörkölt a Turulkörben, Népszava, 2010. március 5.)
* * *
„Sosem szerettem a direkt politikai színházat – mondja Lengyel Anna dramaturg a PanoDráma alapítója. De azt még kevésbé szeretném, hogy szó nélkül hagyjuk mindazt, ami ma Magyarországon történik. Hogy úgy játsszunk Csehovot és Feydeau-t, mintha nem tombolna gyilkos rasszizmus az utcán, és nem olvashatnánk nap mint nap a harmincas évek lózungjait a falakon és az újságokban. Mától szerdáig a Trafóban a miértekre keressük a választ. Magyarország sosem nézett szembe fasiszta múltjával. Ahogy néhány évvel ezelőttig Ausztria sem. S tekintve, hogy a magyar drámaírók egyelőre nem akarnak írni arról, ami körülvesz bennünket, mi Elfriede Jelinekkel próbáljuk feltárni az okokat, az ő műveinek apropóján szeretnénk beszélgetni a lehetséges megoldásokról.” (Jelinekkel a rasszizmus ellen a Trafóban, Népszava, 2010. március 8.)
Tóth Gy. László