De azért abban mégis van valami, hogy tizenkét évvel a címzetes rendszerváltás után és alig néhány héttel a sorsunkat és nemzeti függetlenségünket eldöntő csatlakozási népszavazás előtt, több mint féléves száműzetés után az első valóban polgári és valóban jobboldali véleményműsor – a saját költségén – visszatérhet a nyilvánosságba. Abba a nyilvánosságba, amelyik hemzseg a rosszindulatúan elfogult balliberális politikai agitátoroktól, az emberi létezést megcsúfoló kloáka-fesztiváloktól, valóságshow-któl és más emberi, kulturális és politikai pornográfiáktól.

Ennyire veszélyes volna a kimondott szó? Ennyire súlyos fenyegetést jelentene a jobboldali Sajtóklub öt tagjának véleménye a 99,9 százalékos túlsúlyát magabiztosan őrző, s a vele dacoló nyilvánosságot gátlástalan és kíméletlen hirdetési blokáddal, sőt fenyegetéssel sújtó gigantikus propagandagépezetre? A válasz benne van a kérdésben: igen, ennyire. Mert ha nem így volna, a Sajtóklub meg sem szűnik, sőt gomba módra szaporodnak a hozzá hasonló műsorok, hiszen hatalmas nézettséget hozott, példátlan népszerűségre tett szert, melyhez fogható sikert ebben a kategóriában politikai véleményműsor még soha nem ért el, ugyanis a Nap TV kissé demagóg, de tagadhatatlanul hatásos szövegét kölcsönvéve, ahol az ATV Sajtóklubját fogni lehetett, ott ez a műsor toronymagasan vezette a népszerűségi listát, magasan verve még a hét vihogó majom című szuperprodukciót is.

A siker oka vélhetően kettős. Egyrészt tizenkét év után megszólalt a karakteresen nemzeti, polgári, jobboldali hang, amelyre a választások arányait figyelembe véve minimum ötmillió ember vágyott a határokon belül, s ugyancsak hatalmas tömegek azokon túl is. Ezek az emberek valami rejtélyes okból kifolyólag nem éreznek olthatatlan vágyat, hogy a zombi kinézetű Baló Györgyöt, a lélegzőművész Verebes Istvánt, a húsz éve egy rendes viccet összeizzadni nem képes Farkasházy Tivadart és a többit nézzék. De csak őket kapták. Ebbe az ordító űrbe nem volt nehéz betörni. S hogy milyen elviselhetetlen a hiány – a magyar tömegtájékoztatás és általában véve a polgári demokrácia nagy szégyenére -, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Sajtóklub tagjai azóta szinte egyetlen nap kihagyása nélkül hol együtt, hol külön-külön járják az országot.

Most egy mákszemnyivel ismét javul a helyzet, az őszinte jobboldali hang ismét megszólal a nyilvánosságban. Szerdánként nyolc óra előtt húsz perccel a Budapest Televízión. A polgári gondolat most ismét ellenzékben van, érdekes lesz követni a fejleményeket. Mit visel el a hatalom, hogyan reagál a csahos tábor, melynek legveszettebbül acsargó kutyái a névtelenség jótékony homályának fedezékében szórják szét átkaikat az interneten? Majd kiderül. De azt is mondhatnánk, a Sajtóklub megszólalása ismét mércét állít a demokrácia és a tolerancia önjelölt bajnokai elé: mennyit viselnek el az övékétől eltérő véleményekből, s mikor indítják el megint a megsemmisítő rágalomgépezetet.

Szerdánként nyolc óra előtt újra találkozunk tehát a Budapest Televízión. Beszélünk majd mindenről, ami foglalkoztatja az embereket, ugyanolyan elkötelezettséggel, ahogyan eddig tettük. Sajnos a Budapest Televíziót nem látja mindenki. Ezért a műsor támogatója, a lapunkat is kiadó Magyar Ház Alapítvány úgy döntött, hogy önköltségi áron, amennyibe a videokazetta és a sokszorosítás kerül, két nap alatt a Szkítia bolthálózatba juttatja az egyes adások videokazettáit, hogy ahol nem vagyunk láthatók, ott a polgári körösök összefogásával, egy-egy kazetta megvásárlásával és körbeadásával minél többen láthassanak minket. És meglátják majd, milyen hamar milyen sokan leszünk megint!