Betettek valami csoportba a Face-en. Ez nem újdonság. Hetente betesznek egybe. Nagyapám még nagyon csodálkozott volna, ha tudta nélkül beteszik egy természetjáró szakkörbe, és naponta kap levelet ismeretlenektől, melyekben tudakolják lelkes diákok és még lelkesebb vénkisasszonyok, hogy hol lelhető fel a laskagomba, és érdemes-e metszeni a vadgesztenyét.

Hirdetés

Na, engem valami „női lélek és harmónia” csoportba tettek be – lehet, ott hibáztam, hogy a Pozsonyi Ádám mellé nem raktam ki, hogy neme férfi –, és láttam, azon megy a vita, hogy valaki azt merészelte írni valamire, hogy nem szép. Erre nekiestek kórusban: „A szépség belülről fakad”, meg „fogadd el saját magadat”, „ne ítélkezz”, illetve „mindenki szép”.

Az ilyenektől kifutok a világból. Oké, haladó vagy, meg toleráns és felvilágosult. Nem holmi előítéletek rabja. Ne törődj több ezer év kulturális és életmódbeli alapjaival, haladj. Lopd el a szépség szót, forgasd ki, de akkor hogy hívjuk azt a jelenséget, amikor csak a szemünket használjuk, és a látványról alkotunk véleményt? A fülünket befogjuk, nem szimatolunk, nem kérdezünk ki másokat az illetőről, csak nézünk? Milyen szót használjunk arra, ha a látvány tetszik? Milyen szót használjunk arra, hogy „jó érzések keletkeznek bennünk amiatt, amit látunk, és szívesen legeltetjük rajta a szemünk”? Ja, persze. Ilyen alapon mi az, hogy jó? Mi az, hogy rossz? Nincs rossz, minden és mindenki jó, legfeljebb másként. De ha mindenki szép, akkor nincs szükség erre a szóra!

Ezek a pitypanglelkűek azt hiszik, hogy a véleményt feltétlenül tetteknek is kell követniük. És ők a kis safe space-ükben rettegnek mindentől, ami konfliktus. (Ami az élet.)

Senki nem akarja, hogy a csúnyákat kicsúfolják. Akiben van egy kis jóérzés, az nem akar másokat megalázni. De azért a szavaknak maradjon meg a jelentésük. De ez ugye a nagy egyenlősítés folyamata, ami által tényleg nem fog különbözni semmi semmitől, és ezzel a nagy harccal a színesítésért azt érik el, hogy voltaképp nem lesznek színek.