Hirdetés

Vitathatatlan tény, hogy a libanoni Hezbollah 40 éves történetét sorozatos terrorcselekmények fémjelezik, akárcsak izraeli példaképei, a Hagana, az Irgun és a Lehi történetét. Van azonban a Hezbollahnak egy másik oldala is, amelyről a média alig vagy egyáltalán nem beszél, pedig a világ keresztényeinek tudniuk kellene róla, mert elsősorban őket érinti. Bármennyire is meglepő lehet számukra, a Hezbollah, ez az „Irán által támogatott síita terrorszervezet” (copyright: fősodrú média) Libanonban a keresztények politikai szövetségese, és például az ország legutóbbi elnöke, az 2016 és 2022 között regnáló maronita keresztény Michel Aún is elsősorban neki köszönhette a posztját és a biztonságát.

Ez a síita–maronita véd- és dacszövetség egyáltalán nem új keletű jelenség Libanonban. Én a 80-as évek végén elsődleges forrásból szereztem róla tudomást, és akkoriban engem is meglepett a dolog. A libanoni polgárháború (1975–1990) idején francia szélsőjobboldali fiatalok százai harcoltak az ottani falangista milíciák soraiban. Egyikük a Nemzeti Front egyik rendezvényén mesélt nekem Libanonban szerzett harctéri élményeiről, azt is megemlítve, hogy néha a Hezbollah harcosaival küzdött vállvetve. Ez utóbbiak közül több ezren áldozták fel életüket a 2011 óta zajló szíriai polgárháborúban Bassár al-Aszad oldalán, akárcsak korábban Libanonban, időnként keresztényeket védve.

Az egyik Twitter-fiók keresztény palesztin szerkesztője írja: „Keresztény társaimnak világszerte: Ő Husszein Ramadán, a Hezbollah egyik katonája, akit Izrael két nappal ezelőtt megölt. Ez a hős Szíriában védte egyházainkat a Nyugat által támogatott terroristák ellen. Ahogyan a jobb oldali képen láthatjátok, büszkén tartja a keresztünket szeretett Szűz Máriánk mellett. Ez a kép a szíriai Maalúla városában készült, ahol több ezer olyan keresztény él, mint ti és én. Ne higgyétek el a nyugati hazugságokat. A Hezbollah-tagok hősök, akik életüket áldozták a szíriai kereszténység védelmében. Izrael az igazi fenyegetés a kereszténységre a Közel-Keleten.” (Royal Intel, Twitter, 2024.11.19.) Antoine Akil, az Action française libanoni tudósítója írja a katolikus-királypárti szervezet honlapján: „A Hezbollah védelmezte Maalúla keresztényeit a terrorista takfirista (Iszlám Állam) ellen, és egyébként megakadályozta abban, hogy kibontakozzon és megtámadja Libanont északon.”

Maalúla, ez a Damaszkusztól délre fekvő néhány ezres kisváros főleg arról nevezetes, hogy a lakosai (két másik szomszédos faluval együtt) mindmáig a Jézus idejében használt arámi nyelvet beszélik. 2013-ban a dzsihádisták megtámadták és több helybélit megöltek. Felgyújtottak egy templomot és kifosztottak egy másikat, több falubelit lefejezéssel fenyegettek, ha nem térnek át az iszlámra, a Mar Takla görög ortodox kolostor tizenkét apácáját pedig elrabolták, és csak két hónappal később engedték őket szabadon egy fogolycsere keretében. Maalúla lakóinak feje fölül végül csak 2014. április 14-én hárult el a dzsihádista martalócok fenyegetése, amikor a szíriai kormánycsapatok a Hezbollah segítségével kiűzték őket a környékről. Erről annak idején a nyugati mainstream média is beszámolt. „Az utóbbi hónapokban a Hezbollah által támogatott szír kormánykatonák számos területet hódítottak vissza a lázadóktól a (Maalúla környéki) Kalamún-hegységben.” (Syria rebels driven from Christian town of Maaloula, bbc.com, 2014.04.14.) „A Hezbollah kulcsszerepet játszott azzal, hogy segített az Aszad-rezsimnek biztosítani a Kalamún-hegységet.” (Syria troops retake Christian town of Maalula, yahoo.com, 2014.04.14.)

Korábban írtuk

Maalúla keresztényeinek védelmében a síita Hezbollah szövetségese a szekuláris Szíriai Szociális Nacionalista Párt (SZSZNP) volt, amelyet Antun Szadeh görög ortodox vallású libanoni értelmiségi alapított 1932-ben antikolonialista-irredenta (a történelmi Nagy-Szíria visszaállítását célzó) programmal. Szadeh az elsők között figyelmeztetett arra a veszélyre, amelyet a vahhábizmus jelent az egész régióra nézve. Az SZSZNP fegyveres szárnyának tagjai, „a forgószél sasai” a 80-as évektől kezdve jelentős szerepet játszottak az egymást követő izraeli agressziók elleni harcban. Egyikük, a maronita Habib Sartuni, aki Párizsban szerzett egyetemi diplomát, 1982. szeptember 14-én pokolgépes merényletet követett el Basir Dzsemajel, Libanon megválasztott elnöke ellen, akit az akkoriban még Izrael-barát Libanoni Erők maronita milícia főnökeként felelősség terhelt Libanon 1982-es izraeli megszállásáért.

Az SZSZNP folyamatosan támadta az izraeli megszálló erőket, és a Bejrútban állomásozó izraeli katonatisztek ellen végrehajtott vakmerő támadása jelentette a Libanon felszabadításért folytatott általános fegyveres harc kezdetét, amelyben egyes párttagok öngyilkos merénylőként áldozták fel életüket. Amikor a 16 éves Szanaa Mehaidli 1985. április 9-én robbanóanyaggal megrakott autójával egy izraeli katonai konvojba hajtott, két katona meghalt, 12 pedig megsebesült. A történelem első női öngyilkos merénylője tehát nem mohamedán volt, hanem keresztény, akinek a maradványait 23 évvel később adták vissza a családjának egy Izrael és a Hezbollah közötti megállapodás nyomán.

Miután az iráni vezetésbe beépült Nyugat-kollaboráns ötödik hadoszlop együttműködésével Izraelnek sikerült lefejeznie a vezérkarát és megtizedelnie harci állományát, a Hezbollah most nem tudott Aszad megmentésére sietni. Már csak azért sem, mert nem volt kit megmentenie, hiszen a szíriai hadsereg dezertált a harctérről, maga Aszad pedig az országból is. Ami pedig a szíriai keresztényeket illeti, ők a jövőben csak önmagukra számíthatnak, meg legfeljebb Isten segítségére. Rá is fognak szorulni. A Krisztus katonái szíriai Facebook-profil december 28-i bejegyzése szerint „Maalúla lakosságának több mint fele távozott az ismételt fenyegetések miatt különböző családok részéről, amelyeket korábban Bassár akadályozott meg abban, hogy belépjenek Maalúlába, és most visszatértek a dzsihádisták támadása után.” Erről is tudniuk kellene a világ keresztényeinek, hogy legalább imádkozhassanak szíriai hittestvéreikért. Fohásznál többre úgysem telik tőlük.