Szív és ész

Akik már 1990-ben felnőttek voltunk, mindnyájan emlékszünk a Fidesz színre lépő jelmondatára: Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre! Fülünkben cseng a Roxette dala is: Listen to Your Heart. Jó volt a dal, jó volt a jelmondat, a fiatal demokratáknak nyolc év múlva, majd pár év szünet után sorozatban elhozta a győzelmet is.

Azóta új jelmondat született: Hallgass az eszedre, szavazz a Fideszre! Jó ez is, ezúttal mégsem ígér akkora sikert, mint korábban. Mi lehet ennek az oka? Az egyik talán az, hogy mintha időközben a szív kissé elmaradt volna. A mai politikát az egész világon egyre jobban áthatják az érzelmek, egyre fontosabbá válik a ráción túli elköteleződés. Mintha a Fidesz, oldalán az igen kevéssé látható KDNP-vel, az utóbbi időben elhanyagolta volna azt, hogy megnyerőnek mutassa magát. Az ellenfél bírálata remekül megy, de az csak arra a kérdésre ad választ, hogy miért ne azokat válasszuk, arra viszont nem, hogy miért a Fideszt.

Ráadásul mintha a Fidesz vezérkara úgy értelmezné az új jelszót, hogy hallgassanak a saját eszükre. Túl sok a mérés, túl sok a kigondoltság, a kiszámítottság. A jobboldal egyik, amúgy kiváló képességű politológusa nemrég ezt így fogalmazta meg: persze, hogy nyerünk, akkora a tudásbeli különbség a politikáról, innen nem lehet veszíteni. Biztos, hogy nem lehet?

Különösnek hangozhat, pedig igaz, hogy a politikusság hasonlít az előadó-művészethez. Az egyik előadó elénekel egy dalt, nem történik semmi. A másik is elénekli ugyanazt, erre a hallgatók hátán futkos a hideg. Miért? Nem az ész, nem a kiszámítottság teszi, hanem valami olyan többlet, aminek belülről kell jönnie. Amit egyetlen szóba így foglalhatnánk: a szív.

Tíz hónap múlva új országgyűlést, vele új kormányt választunk. A politikusokat felelősség terheli azért, hogy az ország a választásával ne csússzon tévedésbe, az életünkből ne vesztegessünk el négy évet alkalmatlan embereknek az ország élére állításával. Lássuk, megvan-e a szívük is hozzá, hogy bizalmat adhassunk nekik.