Szívószál
A Blahán elém került egy LMP-s aktivista. Igen, manapság nagyon sok ott a szemét, a kutyapiszok és sajnos a hajléktalan is, hiába a törvény. Miért pont LMP-s stand ne lenne?
Szóval, elém került egy ilyen illető, és nyomkodta a kezembe a szórólapokat. Mindet elfogadtam, persze, sőt még kértem, meg az LMP-s sörnyitót is, majd egy sarokkal arrébb kukába vágtam az egészet. Ahogy mondják, ennyivel is szegényebb az ellenség. Hadd fogyjon a Soros pénze!
Na de a szórólapjukon ilyeneket írnak: A zöld párt. No, igen.
A baloldal folyton ezzel a zöldtémával jön, ráakaszkodik és kisajátítja, abban bízva, hogy mindig akad balek, aki a fák védelmével meg a szegény bálnákkal összekapcsolva beszopja a multikultit meg az LMBTQ-t is. A szívószál egy gyilkos, tiltsuk be az atomerőműveket. Ellenben folyamatosan megy a body positivity, a fat acceptance meg az ilyenek. (Az annyit jelent, hogy a túlsúlyos emberre nem szabad azt mondani, hogy kövér, és nem arra kell buzdítani, hogy kezdjen magával valamit, éljen egészségesen, és fogyjon le, hanem a megkülönböztetésellenesség jegyében bátorítani kell arra, hogy fogadja el magát, jó az úgy, zabálja a csipszet, mert aki azt mondja, hogy inkább mozogjon, az náci és gyűlölködő.) Meg persze hogy a fehér társadalom tagjainak mekkora az ökológiai lábnyoma.
Kiszámolták vajon, hogy egy túlsúlyos embernek mekkora az ökológiai lábnyoma? A 100 kilós embertől lassabban megy busz, és több benzingőzt ereget az emelkedőn felfelé. Ezzel mérgezi a környezetet. A vonaton két ember helyét foglalja el, kopik miatta a sín, hamarabb dől össze a híd. És azt vajon kiszámolták a környezetvédők, hogy a túlfogyasztó ember a zabálásával mennyi csomagolóanyagot pocsékol? Gondolom, nem. Csak a szokott módon elfogadásra buzdítanak, ami önmagában nem old meg semmit. Csak szennyezi a természetet. Ahogy a zöldmozgalmi színes szórólap meg a műanyag sörnyitó is. Ami – hasonlatosan a csipszes zacskóhoz – általában a szemétben végzi.