Szokások

– Jó estét, kedves nézőink, itt a Szabad Tévé esélyegyenlőségi riportműsora, a Vállald fel! Mai vendégem egy különleges szabadságharcos, egy megalkuvásmentes modern aktivista. De csapjunk is a lovak közé, persze csak képletesen, hiszen sem a lovakat, sem a kutyákat, sem más élőlényt nem szabad bántani.

– Szerencsére most már olyan világban élhetünk – kezdte az aktivista –, amikor a tabuk egymás után dőlnek le. Már nem lehet embereket csak úgy megalázni, diszkriminálni, megfélemlíteni. Ha mégis ilyesmi történne, egyesületünk felvállalja ezeknek az áldozatoknak a képviseletét. Szabad, nyitott világért küzdünk, leromboljuk a kirekesztés falait. Mi nem a sötét, posványos múltban, hanem a virágzó, vidám jövőben élünk. Ebbe akarnak sokan belerondítani. Nézzük meg a felvételt!

A képernyőn néhány felháborodott, ideges, rossz arcú ember nyilatkozott a Szabad Tévé mikrofonja előtt. Egy-egy szót vagy mondatot vágtak be tőlük, ilyeneket: „Undorító!”, „Gusztustalan!”, „Miért kell nekem ezt néznem?”, „Az ilyesmi magánügy. Miért nem otthon csinálja, ahol senki sem látja?”, „Ott se csinálja!”, „De ha jó neki? Ha szereti csinálni?”, hallatszott a riporter hangja. „Mi ebben a jó?”

– Melyik társadalmi csoportról is beszélünk? – adta át a szót a műsorvezető a vendégének.

– Az orrtúrókról, a takonyevőkről. A társadalom sajnos rettentő elutasító velük szemben. Egyik ismerősöm a buszon éppen hozzálátott, amikor a körülötte állók megvető pillantásai miatt kénytelen volt abbahagyni, mielőtt a jobb részekhez ért volna.

– A társadalom képmutató ez ügyben.

– Igen. Gyerekkorában mindenki eszi a taknyát, csak később már szégyelli. Egyesületünk célja elérni, hogy ez ne legyen többé szégyen. Érzékenyítésként az RTL Klub szappanoperájában jövőre lesz egy szimpatikus karakter, aki rendszeresen eszi az orrváladékát. Az iskolákban önkéntesek fogják megmutatni a takonyevés helyes módozatait. El akarjuk érni, hogy azok érezzék rosszul magukat, azoknak legyen ciki, akik nem eszik.