A Magyar Gárda föllépése ürügyet adott az egész társadalmat, a jövőt érintő és a kormány által előidézett félelmek elmismásolására. Miközben egykét elszigetelt fölvonulástól ordít ország-világ, Gyurcsány, Kóka az MSZP és az SZDSZ különítményesei (karszalag nélkül) félelmet keltve grasszálhatnak úton-útfélen, iskolákban és kórházakban, sőt a parlamentben is.

A demokrácia nem statisztika kérdése. Nincs többségi és kisebbségi vonzata. Egy embernek éppen úgy jár, mint tízmilliónak. Karinthyt szabadon idézve: „Újságírás – hála Istennek, ma már csak egy ember halt meg spanyoljárványban. – Az egy szem halott: ihaj, csuhaj, jaj de jó, hogy csak én haltam meg.” Aki a többségben kelt félelmet, az pontosan olyan bűnös, mint az, aki a kisebbséget riogatja. Tehát az ügyészségnek, a rendőrségnek, a bíróságnak egyformán föl kell lépnie a parlamenti, a karhatalmi, a „jogszerű” félelemkeltők, és az „illegálisan” utcákon vonulók ellen. Be kell tiltani, föl kell oszlatni Gyurcsányt, Szilvásyt, Bajnait, Horváth Ágnest, Kókát, Molnár Lajost, az SZDSZ, az MSZP parlamenti képviselőit éppen úgy, mint a Molotov-koktél-gyártókat. Vagy még jobban, hiszen ezek jelentenek valódi veszélyt a demokráciára, a népegészségügyre, az oktatásra, a törvényességre. És nemhogy csökkentenék, de növelik a legfőbb bajt, a társadalom elöregedését, s nem akadályozzák meg a születések számának vészterhes csökkenését.

Sok vád ér bennünket amiatt, hogy egyfolytában lekommunistázzuk, lefasisztázzuk az SZDSZ-t, az MSZP-t, és csimbókjait, a médiumokat. Holott képviselőik napról napra igazolják eme állításainkat. Engem viszont azért korholnak olykor, mert Mészáros Tamás újságíró klubtagról jót is mondok. Elfeledik, hogy kedvező minősítésem viszonyítás eredménye. Désihez, Bolgárhoz hasonlítom őt. Százszor okosabb, mint a baloldal bármelyik zsoldosa. Most azonban ő is elszólta magát, bután. Két hete a hétfő esti műsorban, a Magyar Gárdáról beszélgetve többek közt az mondta, ha nem „fojtják le” idejében a különféle mozgalmakat, ha az újságírók újságírók nem gondolják végig, mi lesz megnyilvánulásaik következménye, ha Éger felelősségre vonást, számonkérést emleget az egészségügyi törvény megszavazóival szemben – az kimeríti a megfélemlítés tényét. Szerencsétlen Mészáros! Ők keltenek félelmet és nem a hatalmon lévő politika? Ami ellen úgy védekezne, hogy lefojtana? Butaság. A lefojtott puskapor robban.

Mészáros Tamásból is föltört az eddig lefojtott bolsevik lénye, aminek hordaléka a butaság. A történelem ugyanis százszor bebizonyította, az „elfojtás”, a „lefojtás” semmire sem megoldás. Tüneti kezelés csak, rosszabbítja az állapotokat. A sajtó felelősségét pedig nem lehet csak a nemzeti oldalra korlátozni. Végezetül a demokráciában a felelősségre vonás természetes eljárás, csak a parancs uralmi rendszerekben nem az. Mivel nálunk a baloldali hatalomgyakorláskor nincs elszámoltatás, ez a kormányzás hasonlít a kommunista diktatúrára. Normális demokráciákban ismert a parlamenti képviselő visszahívása. Ennek hazai hiánya gerjeszti a posztkommunista diktatúra veszélyeit. Ez az igazi félelem forrása.

Későbolsevik reflexek észlelhetők Horváth Ágnes megnyilvánulásaiban is. Neki szegezett kérdésekre azt a ködös választ adta, hogy arra „számít”. Mintha időjárás-jelentést mondana az egészségügyi törvények következményei helyett. A másik tény, hogy „rendeletektől”, „utasításoktól”, „előírásoktól” várja a biztosítók megregulázását. A mindenáron versenyt és piacgazdaságot akaró liberális miniszterről kiderül, fogalma sincs a tőke mibenlétéről. Hiszen a haszonra dolgozó tőke nem tűr semmiféle rendeleti szabályozást. A tőke nem altruista szervezet, ami elesetteket segít, saját haszna föláldozásával. Mindennek a teteje, hogy Horváth Ágnes szerint az átszervezés legföljebb a közegészségügy húsz százalékát érinti. Ha ez igaz, mire volt jó ez a cirkusz és posztbolsevista erőfitogtatás?

Máskülönben a társadalom kínzó félelme megmaradt, sőt nőtt a munkanélküliségtől, a hajléktalanná válástól, a betegségektől, a jövő kilátástalanságától, a hétköznapi bűnözés terrorjától. E félelmek gerjesztői ellen is tiltakozzon, Köztársasági Elnök úr!