A magyar szólások-mondások sok szakáll-kapcsolatot őriznek. Többségük dehonesztáló, rosszalló hátsó jelentéssel. A "maga szakállára" kettős értelmű. Ha engedély nélkül tesz valamit, az lehet hiba is. A "más szakállára" már megrovó tartalmú. A "szabad szakállára bocsájt" felelőtlen, zabolátlan értelmű. A "szakállába kap valakinek": beleköt, belegázol a becsületébe. Aki viszont csak a "szakállára nézve tisztelendő", az semmi ember. A "szakáll nem tesz tudóssá" is leminősít. A "hosszú, mint a török szakáll", vagyis elviselhetetlen, az "Allah szakállára esküdni" hitvány bizonygatás, közös török múltunk rossz emlékeit őrzi. A "szakállas vicc" ósdi, elavult.

A "szakállszárító" kettős értelmű. A várak katonái a bástyafokra helyezett padokon ücsörögtek. Így nevezi a népnyelv azokat a falusi porta mellett álló kispadokat is, ahol a vénemberek fecserésznek. De szakállszárító volt a neve annak a várfoknak is, ahol az ellenség levágott fejét tűzték lándzsahegyre.

A magyarok perzsái a törökök és az oroszok voltak. De egyik nációra sem használjuk a barbár megjelölést. Beszélünk viszont tatárjárásról, törökdúlásról és persze fölszabadulásról. A "törököt fogni", a "sokan vannak, mint az oroszok" pejoratív minősítés. A barbarizmus, a barbár, a barbárság néptől-nációtól elvont fogalom mifelénk, a magyar ember nem általánosít, hanem egyedi, egyéni viselkedést jelez vele. Nem úgy, mint azok a gyűlölködők, akik lefasisztáznak, lereakciósoznak osztályokat, népeket, országokat.

A szakáll mint félelmetes megbélyegzendő fogalom 1957-től vált használatossá. A MÚK – "márciusban újra kezdjük" jelszóhoz kötődik. A forradalom leverése után a fiatalok szakállt növesztettek, s az MSZMP-s, kádárista, kiszista pufajkások, rendőrök, kriptoávósok, karhatalmisták összefogdosták őket, s az őrszobákon szappanhab nélkül, lehetőleg rozsdás borotvával, lenyúzták szőrzetüket. A demokrácia védelmében.

A szakáll egyfelől tehát a "gaz ellenforradalmárok" ismertető jele volt, másfelől forradalmi értelmet is nyert. Manapság azokat üldözik, akik a szakáll szót használni merészelik. Döbrentei a keresztények kiirtása ellen tiltakozván, nemcsak maga, hanem az írószövetség mintegy ezer tagja ellen provokált ki gyűlölethadjáratot. Ellenfelei elkövették azt a hibát, ami a magyar mentalitástól idegen, durván és igaztalanul általánosítottak.

Az újabb szakáll-hadjáratot Semjén Zsolt keresztény erkölcsöt védő, de szatirikus jelképet alkalmazó mondata indította el. A szakállas bácsi itt a cukros bácsi szinonimája. Semjén nyilván azért ironizált, mert valóban képtelenség az: egy magát liberálisnak tituláló párt legfőbb gondja legyen egy ezer sebből vérző országban, hogy liberalizáltassa a drogtörvényt, kendermagozzon és sorsdöntő kérdésnek tartsa az azonos neműek házasságát. A jelen helyzetben mindez elképesztő korlátoltságra, rövidlátásra vall, amin csak gúnyolódni lehet. Különösen elképesztő ez Deák Ferenc, Kemény Zsigmond, Kossuth Lajos, Szalay László, Szilágyi Dezső, Széll Kálmán, Wekerle Sándor szabadelvűsége után, amely haladó hagyomány országunkban.

A liberalizmus megcsúfolása, hogy az SZDSZ azonnal gyűlölethadjáratba kezd, ha valakinek más a véleménye, mint az övé, vagy Terry Black fenyegetőzése, amely terrorisztikusan lép föl a szabadelvűség védelmében.

Mindig meg kell állapítanom, hogy a magát demokratikusnak és liberálisnak képzelő baloldal a türelem és megértés minimumával sem rendelkezik.