„A tét” a neve Bánó András posztkommunista propagandaműsorának is az ATV-n. Ékes üvegpörgető gárda: Lengyel László, Ágh Attila, Gerő András: öregecske pónemek, akik még majdnem látták Lenint. És egy kakukktojás, Török Gábor, koránál fogva más kategória. A többi viszont korhadó agitpropos, akik már beidegzett, korlátolt eszmei kötöttségüktől, sem ebből fakadó simlisségüktől képtelenek megszabadulni. Frazeológiájuk, észjárásuk bukott múlthoz kötődik, olyannyira, hogy még Gerő is megpirongatta Ágh Attilát: marxista szöveget gajdol.

Jegyezzük meg az igazság kedvéért, hogy az utóbbi hónapokban mérséklődött harci kedvük, gyűlölködő undorkodásuk. Visszafogottabbak, ami még ezen a szinten is rút pimaszság, hiszen oly mértékben mondott totális csődöt kedvenc baloldali vezérlő hatalmuk, hogy ehhez egyetlen méltó viselkedést űzhetnének: lapíthatnának, mint tuareg tevék által hátrahagyott tüzelőanyag a sivatagban. De nem! Ők ma is a legokosabbak, a megmondóemberek, a kinyilatkoztatók, ítélkezők. És mérhetetlen önteltségükben már észre sem veszik, nemcsak hülyeségeket prófétálnak, hanem önnön logikátlanságukba dőlnek; feledve, hogy pártjaik megsemmisülésében oroszlánrészt vállaltak.

Természetesen megrágcsálták az utóbbi hetek legkurrensebb témáját, a nyelvtörvényt és Sólyom László heroikus megnyilvánulását. Bebizonyították, még mindig képtelenek EU-ban, európai értékrendben, nyugati viselkedéskultúrában gondolkodni.

Szögezzük le, 1945 óta a kommunisták, majd a liberálisok regnálásával kerültünk megalázottságba a szomszédos népekkel szemben. Baloldali embereink lúdtalpas, gyáva nyáladzása miatt, akik álszent szemforgatással arra hivatkoznak: határozott föllépésünk idegenbe szakadt honfi társaink sorsát rontaná. Holott már az ókorban tudták; si vis pacem, para bellum. Mutass erőt a gyáva, sunyi népeknek, s akkor lőn nyugalmad. A baloldal lapítása óta csak romlott honfitársaink helyzete a határon túl.

„A tét” asztaltársasága Gerő András szócsövelésével kifejtette: a szlovák, román nacionalizmus mindig diadalmaskodik, a magyar nacionalizmus pedig mindent elveszt, amit meg akar nyerni. Csak éppenséggel azt hazudják el, hogy a szlovák és román nacionalizmussal szemben nem a magyar nacionalizmus, hanem a baloldali kozmopolitizmus marad alul, hiszen 1945 óta az van hatalmon. Az sem igaz, hogy a szerb nacionalizmus bukott el, hanem a horvát, a szlovén, az albán nemzeti öntudat diadalmaskodott a fölfokozott posztkommunista szerb úrhatnám gőg és hatalomvágy fölött.

Összegezzük a tanulságokat. Ha szakítani akarunk kudarcsorozatunkkal, ha sikeres önvédelemre törekszünk, szakítanunk kell a baloldalisággal, és az ellenünk irányuló agresszív nacionalizmusokkal szemben öntudatos, határozott magyar patriotizmust kell szembefordítanunk. Semmi liberális lacafaca. Erre a tényre pedig éppenséggel Bánóék is figyelmeztettek akaratlanul, dogmatizmusukból fakadó butaságuk következtében.

Szalay Károly