Mentséget mindenre lehet találni, de az elmúlt húsz esztendőre nem! Mert vegyük tudomásul, ötször kapott a magyar nép lehetőséget arra, hogy megszabaduljon tönkretevőitől, rákfenéjétől, a kommunizmustól, vagyis torz zabigyerekétől, az MSZP-től. S nem kellett volna önként nyakunkba venni az antihumanizmusra és magyargyűlöletre szakosodott álliberalizmust sem. Holott az SZDSZ náciszagát lehetett érezni rögvest.

A magyarság azonban elmulasztotta megtenni azt, amit megkövetelt a haza. „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” – mondta keserű cinizmussal Antall József és föl sem merült benne az a lehetőség, hogy neki és pártjának kellett volna (vér nélküli) forradalmat véghezvinnie törvényekkel, rendeletekkel, amelyek kiiktatták volna a moszkovita terrorlegényeket a hatalomból. És megfékezni a simlis magyargyűlölőket, akik a liberalizmus álcájával szivárogtak be és rohasztják ma is társadalmunkat.

Hamis jelszavakkal destruálnak. Fenyegetőznek holmi nacionalista, rasszista, antiszemita váddal, horribile dictu fasisztázással, amely vádak és jelszavak a történelem legsötétebb önkényuralmi rendszerének, a kommunizmusnak voltak az ürügynótái a diktatúra gonosz fönntartására. Vörös népirtásukat a náci népirtás ránkfogásával „törvényesítették”. És törvényesítenék még ma is.

A történelem malmai lassan őrölnek. Logikája nem ismer igazságot, humanizmust, érdemet, egyes-egyedül az ostobaságot torolja meg, de azt kegyetelenül. A történelem magatehetetlenségi nyomatéka a butákat bünteti. Az aljasságot csak akkor, ha butasággá fajul. Öntelt vakságába bukott bele Napóleon, az első világháború központi hatalmainak szövetsége, a Párizs környéki békék ökörbuta kifundálói nemcsak bennünket, hanem saját népeiket is büntették. Hitler és Sztálin is önnön ámulatukba buktak bele. És hogy pitiáner kis tetűostobákra szűkítsük le a kört, most vagyunk a szemtanúi és elszenvedői a posztkommunista vírusmutáció, az MSZP bukásának és minden idők legbutább liberálisainak, az SZDSZ megsemmisülésének. A történelem malmai mértéktelen korlátoltságukat megtorolva fölőrlik őket, nem hitvány, sunyi, bűnöző magatartásuk, hanem hangsúlyozzuk ki: töppedt agytevékenységük okán. Ha Hitler, Sztálin és utódaik okosabbak lettek volna, nemcsak a zsidókat, hanem a számukra más fölösleges nációkat is kiirthatták volna büntetlenül.

De beleszaladtak a történelem büntető öklébe. És ha a mai szocialistáink és liberálisaink is mértéktartóan-okosan regnálnak, elérhették volna céljukat, nemzetünk megsemmisítését, a számukra végső megoldást, az „Endlösungot”.

Csakhogy megint kettőn áll a vásár. És áll ma is. A magyar nép nem őmiattuk, hanem saját butasága miatt szenved. Ostobaságunkat MSZP–SZDSZ-koalícióval büntette a sors. És ehhez hozzájárultak vastagon a magyar értelmiségiek, a balliberális hatalomnak smúzolók, a félretájékoztatók.

Fölismerik-e végre, mi a kötelességük a nemzet iránt? És a szavazópolgár észhez tér-e? Elsöpri-e a bűnöző szemetet, kiszellőztet-e utána; utolsó lehetőséget adva az ország újjászületésére, megmaradásunkra?

Szalay Károly