Jellemző a miniszterelnök alkalmatlanságára, sőt buta hozzá nem értésére, hogy miközben csődbe vitte az országot, azt akarja, hogy mindenki ezzel a fölvonulással foglalkozzék, de senki sem azok közül, akiknek tiszte folytán joga s módja volna a nyilvánvaló törvényszegések megtorlására. Ha gorombáskodni akarnék, azt mondanám, hogy alacsony szellemi röptének megfelelően ott ugráljon a teherautó-platón gatyában, imitálva némely szexuális mozdulatokat azokkal egyetemben, akik azt hiszik, hogy a homoszexuálisok egyenjogúságáért ágálnak, valójában (de facto) durván kigúnyolják ezt a kizárólag magánügynek minősülő, szerintem súlyos és komoly jelenséget. Mert a közvélemény szerint Gyurcsány és azok, akik kirívóan viselkednek a „büszkeségnapi” felvonuláson, azt sugallják, hogy a homoszexuálisok ízléstelenek, közerkölcsöt rombolók, természetellenesek, tehát jogosak a velük szemben táplált averziók. Vagyis a „büszkeségnapi” demonstráció több mint öngól. Öngyilkosság. És csak rontja a megítélését, hogy olyan ferde fejű és torz szellemű alakok ágálnak mellette, mint Léderer András, Gusztos vagy Orosz József, Horn Gáborról nem is szólva.

Az Andrássy úti felvonulók némelyike megfeledkezve a célról, mintegy a római karnevált perszifálva, gusztustalan jeleneteket ad elő főleg a katolikus vallást gúnyolva, aminek – tételezzük fel – az lehet az oka, hogy az Újszövetség ezt írja: „Akik efféléket cselekszenek, halálra méltók.” (Róm, 1,32), de úgy látszik, nem tudják, hogy a zsidó szentírás is hasonlóképpen vélekedik: „Aki férfiúval hál asszonyi közösüléssel, mindkettő nagy bűnt cselekedett, halállal haljanak meg, vérök legyen rajtok” (III. Móz. 20,13), vagyis a legfejlettebb egyistenhívő vallások a legsúlyosabb bűnnek tartják a „sodomitum peccatumot”, azaz a szodomitaságot. De azt sem tudják ezek a szerencsétlenek, hogy a szörnyű megtorlást nem a történelmi vallások, hanem a vallásgyűlölő diktatúrák, a nácizmus és a kommunizmus gyakorolták. Fura módon ezek a „büszkeségpróféták” a nácik és a bolsevikok szellemében vallásellenesek.

De buták is. Mert ha a „büszkeség napjáról” szónokolnak, miért nem hivatkoznak a nagyszerű homoszexuálisokra: Leonardo da Vincire, Oscar Wilde-ra, Verlaine-re, Mednyánszkyra vagy Ferencsikre, undorító magamutogatásuk helyett? Persze a nagy művészeti, szellemi teljesítményeknek semmi közük a homoszexualitáshoz, mint ahogy Juhász Gyula vagy József Attila szerelmes verseinek sincs közük költőjük nemi nyomorához feltétlenül, s Van Gogh vagy Gulácsy sem elmeállapota miatt vált zsenivé. Vagyis a homoszexuálisok megítélésének érdekében ostobán és kártékonyan érvelnek. Leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy a tiltakozók nem a homoszexuálisok, hanem az őket irritálóan ostoba propagálók ellen dobálóztak. A tojásdobálás a nemtetszés ősi kifejezési formája. A Molotov-koktélozás és a kockakődobálás azonban már nem az. Bűncselekmény, akár a más ember ízlését és lelkivilágát sértő gusztustalankodás. Mert egyformán bűncselekmény az, ami kárt okoz akár az emberi testben, akár a lélekben. Nem is szólva a gyermeki lélekről.

E tekintetben a fölvonulók egy része elvben pedofíliát követ el. E kis szisszenet sem terjedelmében, sem műfajában nem alkalmas arra, hogy kifejthessem e kérdést minden vonatkozásában, csak megjegyzem, hogy rövidnek nem mondható életem során tanúja lehettem nagyszerű homoszexuális emberek gyötrődéseinek, belső vívódásainak állapotuk miatt, sőt tragédiáiknak is. A jelenséggel tehát primitív gyurcsányi vagy provokatív módon foglalkozni tilos!

Szalay Károly