Gondolom, ha Kovács László és Horn Gyula komolyan gondolja a szociáldemokrácia utáni ácsingózását, azt okkal teszi és dokumentálja is mibenlétét. Nyilván szociáldemokrata hagyomány lehetett őszerintük, hogy a forradalom napjaiban alakult MSZMP a szabadságharc leverése után Nagy Imrééket kivégeztette, Bibóékat bebörtönöztette, s évekig könyörtelenül számolt le politikai ellenfeleivel, a volt szociáldemokrata Marosán György hathatós közreműködésével. A szociáldemokrata munkásegység és szellemiség szerint az ÁVH-t is megörökölte, de föloszlatta. Szétszórva őket az élet minden területére komisszárnak. Szociáldemokrata módra. Annyira szociáldemokrata volt ez a párt, hogy még Kádár kínzóját is a képernyőn ágáltatta, Komlós János pedig azt a szociáldemokrata feladatot kapta, hogy rázza gatyába a szocialista humort, amelynek neveltjei ma is uralják a rádiót, a televíziót, a sajtót, s jellemzően a szociáldemokráciára nem a láncaikat (az kommunista szlogen), hanem csak a humorukat veszítették el mára.
A mai MSZP hagyományőrző. Úgy őrzi Agárdi Pétert Lakatos Ernő elvtárs mellett, a legfőbb szellemi komisszárt, mint a szeme fényét. Delegáltat már rádióelnök-helyettesnek, kuratóriumelnöknek; aki rögtön be akarta szüntetni a déli harangszó felvezető szavait, most meg valami miniszteri tanácsadó testület tagja lett. Igazi szociáldemokrata módra. Az egyetemeken, az Akadémián megmaradtak a legszolgahűbb káderek, akik imádták kezdetben a Peyert, Kéthlyt, majd Tildy vejét akasztófára juttatták mint beosztott munkatárs. Szakmai ellenfelüket elvitették az ÁVH-val. Németh G. Béla egyórás siratóéneket tartott a Fidesz által megszállt, persze szociáldemokrata televízióban Szabolcsi Miklós fölött, aki az irodalmi közélet legrettegettebb komisszárja volt.
Az erősen szociáldemokrata Népszavát, Magyar Hírlapot is megtartotta a Népszabadság mellett, s jó szociáldemokrata szokás szerint nem változtatott profiljukon, csak a gyűlöletbeszédet fokozta Kéthly-módra. Máskülönben minden maradt MSZMP-ben. MSZP-nek szociáldemokratizálva az egészet.
Kifejezetten szociáldemokrata szellemű tevékenység volt, már Németh Miklós és Grósz Károly idején, hogy átszervezték a pártot. Az MSZMP KB tagjai, azok családtagjai, a KISZ KB és a hozzájuk tartozók, intézmények, intézetek, kutatóbázisok vezetői kettéváltak pártutasításra, egy részük megalakította az MSZP-t, más részük (előny, ha előbbiek házastársa, rokona, őse, ismerőse) pártutasításra privatizáltak. Az egyik házastárs pártpolitizált, a másik pártprivatizált. A szociáldemokrácia szellemében. Megtanulták a szociáldemokrata kiskátéból, hogy kell csinálni. Rálátásuk volt mindenre, kezükben a hatalom, felosztották egymás közt a gyárakat, üzemeket, középületeket. Ez a privatizálósdi ma is tart. S ha már nincs mit, közbeszerzési pályázat nélkül elosztják egymás cégei között az állami munkákat. A valódi szociáldemokrata durranás persze az volt, amikor Gyurcsány az állammal fizettette ki privatizált őszödi nyaralóját.
Az állampárt nómenklatúrája tehát szétosztotta egymás közt az MKP és az MDP által államosított közvagyont, a szerencsétlen, nyomorgó, mindig rájuk szavazó aranyapa és aranyanya, vagyis a nekik aranytojást tojó tyúk, ha látná őket mediterrán tengerparti villáikban, torkukon akadna a köménymagos leves. És még mindig bedőlnek a propagandának.
A legeslegszociáldemokratább jellemzője az MSZMP-bőrt levedlett MSZP-nek, hogy voltaképpen a nagytőke érdekeit képviseli. Pártszerűen, hiszen most a proletár kezében a privatizált tőke. Mármint rokona, felesége, gyermeke kezében. Tocsik, Rácz, Gyurcsány, Kulcsár meg a többi és a Postabank, a K&H Bank, a Britton meg a szír kapcsolat, nem is beszélve a milliárdos pénzmosásokról, mind-mind az MSZP szociáldemokrata lényegének a lecsapódása. Előre megjósolom, a szociáldemokrata jellemzők tovább erősödnek majd, sorra jönnek elő a disznóságok, amelyek nem is annyira szociáldemokrata, inkább MSZMP-atavizmusra ütnek vissza.
