Kornélia tehát babitsosan-karinthysan (disznó, homofób írók) fiús lány, lányos fiú. „Akit szeretnek a Bélák és a Bandik”. De ennél százszor fontosabb, hogy már az ATV-be is eljutott (végre) a híre az ország totális csődjének, a pimasz tolvajlásoknak, a tökkelütött baloldali intézkedéseknek. Amit már képtelenség az ellenzékre kenni. Ezért hát Bauer Tamás, az ősi, manikűrös dinasztiából származó szakértő kijelentette: az összes politikus, beleértve az ellenzéket, az ellenzéki pártokat is, mindannyian felelősek az ország „katasztrófateleppé” züllesztéséért. Azt sugalmazva sunyin: el se menjetek választani, úgyis mindegy, ki nyer majd! Ha már egyszer ők a bűnösök, buknak, bukjanak a vétlen ellenzékiek is az országgal együtt. Sőt. Saját kizárólagos felelősségüket nemcsak az ellenzékre, hanem az egész nemzetre áthárították. Amiben kétségtelenül van ráció, hiszen ez a megvezetett szerencsétlen nép (persze csak egy része, mi nem!) sorozatban szavazta vissza a hatalomba kifosztóit, elnyomóit, tönkretevőit, hülyítőit.

Avar János, a dundi manökenfiú (valljuk be, angolosan elegáns, nem úgy, mint a hintáslegényesen tüchtig Bolgár György) fontoskodva, okoskodva egyfolytában oktatja az országot a demokráciára, az angolszász politikai kultúra felsőbbrendűségére. Azelőtt a szovjettel tette ugyanezt. Most meg a balkézről ájtatoskodó politikaipéldakép-körmenetet újabb kegytárgy-bálványokkal bővítették a bolsevista csöcsön hizlalt Gerők, Hellerek, Mészárosok meg a többiek. Ezúttal a svédeket úrfelmutatták, kiegészítve a csehekkel, románokkal mint apróbb szentekkel. A legszívesebben a tótokat is magasztalták volna, ám most ez kicsinység cikis, Fico és Slota nem magyar-, hanem cigányellenessége miatt.

Bármily tébolyító is, de igazuk van. Igazuk van, mert Svédországban elképzelhetetlenek vezető pozícióban vagy hangadóként Bauer Tamás-féleségek. A cseh, a lengyel vagy a román közéletben pedig egyszerűen nem is létezhetnének olyan figurancok, akik saját népüket simfelik, s javuk ellen buzgólkodnak.

Vegyünk csak példát, bizony-bizony, a románokról, a csehekről, sőt a szlovákokról is. Mert a sunyi kártevőknek, tolvajt kiáltó tolvajoknak, saját közösségük ellenségeinek nem a médiában, nem a parlamentben, hanem a börtönben a helyük jobb országokban és gerinces népek között.

És minő posztbolsevista szemforgatás, hogy a „rákosi időket” merészelik emlegetni arra a hírre, hogy a Fidesz lakiteleki főiskoláján a jövő kádereit „képezteti a hatalomátvételre”. Legeslegfőbb pofátlanságuk azonban mégiscsak az, hogy mossák enyves kezeiket, gátlástalanul mimikriznek, ártatlankodnak, mintha semmi közük sem volna a nemzet és az ország katasztrófájához. És olyan buták, hogy azt hiszik, saját házi ökreiken kívül ezt még mindig beszopja valaki.

Szalay Károly