A mezőgazdaságot úgy támogatják, hogy likvidálják a parasztokat. A legnagyobb szamurájkardvágást azonban mégiscsak Bálint mester ejtette a közoktatáson. Ez a jó ember, ez a szép ember, ez az okos ember. A nagyszerű XIX. századi Szemere család elkésett leszármazottja. Olyan család ez, mint a krumpli. A java a földben van. Rögeszmésen ragaszkodik a kultuszminiszterséghez. Előbb az osztályzatokat szünteti meg a globális harcra fölkészítés jegyében, majd az iskolákat sorra, végül koalíciós összefogással megszünteti a gyermekeket is. Immáron szépen, lassan, módszeresen majd egy évtizede teszi tönkre a közoktatást. Azt a közoktatást, amely nemrég még Európa egyik legjobb rendszere volt. Őrület bele is gondolni, hogy Comenius, Apácai, Pázmány, a pápai, a nagyenyedi, a kolozsvári, a szegedi, a debreceni kollégiumok oktató művészete volt a mi hőn pokolba kívánt Valentinunk őse, báró Eötvösről, Klebelsberg Kunóról nem is szólva. A szellem és a nevelés eme óriásai elképesztő szakmai hozzáértéssel és műgonddal fejlesztették a közoktatást, korszerűsítették a már meglévő jót, mert tudták, hogy semmiből nem lehet kultúrát teremteni, építeni csak alapokra lehet.

Az holtbiztos, hogy korszerűsíteni kell a közoktatást. De nem zűrzavaros álliberális eszmékkel, hanem a kor kívánalmainak megfelelően, át kell alakítani a szakemberképzés tematikáját és számarányait is. Például „kommunikációs” szakra egyáltalán nincs szükség, technika és természettudományra annál több. Őrületes a hiány az orvosi és egyéb természettudományos területen. És mit tesz Magyar? Eltörli az osztályzatot, amikor lelki megpróbáltatásokhoz kellene szoktatni a gyermekeket, szoktatni őket a versenykihívásokhoz; minimumra csökkenti a testnevelést, fölszámolja a zeneoktatást, a rajzot, a kézügyességet, kreativitást fejlesztő tantárgyakat.

Eme érettségi cirkusz előtt le kellett volna mondania, de a két baloldali párt koalíciója föláldozza a magyar ifjúság nevelését, egy semmihez sem értő, zagyva, neoliberális szép szeméért. A kettős érettségi önmagában, botrány nélkül is a legnagyobb értelmetlenség. Mert az egyre élesedő versenyben az egyetemek nem választhatják ki leendő hallgatóikat. Vagyis színvonaluk tovább romlik.

Amerre szem tekint, mindenfelé züllés, leépülés. Fejtől büdös a hal. Az az erkölcsi fertő, amit a baloldali hatalomgyakorlás vezetett be az országba, Rákosival, majd folytatva, nem Kádárral, hanem a Kádár-rendszer ügyködőivel, most gyümölcsözik igazán. A tételt lopó egyetemi hallgatók csak azt csinálták, amit láttak az uralkodó politikai elittől. A gyanús milliárdosoktól. A számonkérés évtizedek óta tartó elmaradásától. A „na és?” szellemiségtől.

Itt van ez a száz lépés. A mellébeszélés mintapéldája. Azt mondja a bányarém államtitkárnő, hogy 21 lépés jut az egészségügyre. Miközben orvosok, ápolónők menekülnek külföldre, Gyurcsánynak az a legfőbb gondja, hogy megadóztassa a hálapénzt. Vagyis vegzálni minden áron az éhbérért dolgozó egészségügyet. Az asszisztensnőnek minden doboz bonbonból három szemet le kell adnia az APEH-nek. Adóba.

A magatehetetlen, hozzá nem értő, kishitű, mondjuk ki, butácska kormányzás a csődkorszak megteremtése mellett létrehozta a pótcselekvések kultuszát is. Tetteikben pedig a mellécsinálást. Igen, jól tetszettek érteni. Lassan-lassan azonban ez a mellécsinálás telitalálattá nemesedik, de nem azt találja telibe persze, akit kéne.

A baj, hogy ezekhez a csődgyártásokhoz, reciprok értékű akciókhoz, mellébeszélésekhez, pótcselekvésekhez a baloldali kormánynak még mindig megvan a hátországa. És a közoktatás szétzúzásának az a célja, hogy a jövőben is meglegyen.

És ezek a szerencsétlen fővárosi lakosok! Koszban, kátyúban, járhatatlan utakon követik vakon és elszántan Gyurcsányt, Kunczét, a hamis prófétákat, a tökéletesen alkalmatlan Demszkyről nem is szólva.